A cannes-i verseny ismeretlenjei címmel Ari Folman izraeli, Eric Khoo szingapúri és Brillante Mendoza fülöp-szigeteki rendező mellett Mundruczó Kornélt mutatta be hétfőn a Le Monde című francia napilap.
Az 1975-ben született Mundruczó Kornél nem ismeretlen a francia mozirajongók számára, hiszen Szép napok című filmjét a francia mozik is vetítették. A film 2002-ben a locarnói nemzetközi filmfesztiválon Ezüst Leopárd díjat nyert és 2004-ben az Angers-i első filmesek fesztiváljára is beválogatták, ahol a főszereplő, Tóth Orsi, Mundruczó fétisszínésznője, elnyerte a legjobb női alakítás díját.
Következő filmje, a Johanna pedig 2005-ben már Cannes-ban, az Un certain regard (Egy bizonyos tekintet) elnevezésű programban versenyzett - hangsúlyozza a Le Monde. A Jeanne d,Arc-mítoszt feldolgozó operafilmben - amely egy kómából csodával határos módon megmenekült fiatal drogos lány történetét meséli el - a lap szerint Mundruczó vállalja azt a kulturális örökséget, amely Bartók Béla zenéjén, valamint Jancsó Miklós és Tarr Béla filmjein át vezet. De a rendező elismeri, hogy hatással volt rá Fassbinder és Robert Bresson is.
Az idei cannes-i versenybe meghívást kapó, "modorosság nélkül, a vad természetben forgatott" Delta egy testvérpár idilljét dolgozza fel, akiknek a családi és a szociális kitaszítottsággal kell szembesülniük. A Le Monde szerint a nő - akit ismét Tóth Orsi alakít - meghatározó szerepet játszik Mundruczónál, és a testvérek közti viszony már a Szép napoknak is egyik fő témája volt.
"A nő hordozza az emberi lényben mindazt, ami engem érdekel: a csendet, a függőséget és az erőt. A filmjeim egy szűk világba, egy mikrokozmoszba vezetnek. A Deltában a szerelemnek, annak az érzésnek a lényegét kutatom, amely nem ismer sem tiltást, sem fatalitást; azt a tökéletességet, amelyet sem a kudarc dimenziója, sem a perspektíva hiánya nem ronthat meg" - idézi a párizsi újság a filmrendezőt.
A szerelmi történet mellett a film elsősorban a tolerancia kérdésével foglalkozik. "Azt a szabadságot mutatom meg, amely semmilyen törvényt nem tisztel, és amely ezért nagyon sokat kockáztat. Az emberiség számára ez a fajta szabadság mindig elviselhetetlen. De én nem devianciaként akarom ezt megmutatni. A deviáns hősnők kevésbé érdekelnek, mint az igaz emberek, akik minden körülmények ellenére őszintén szeretik egymást. Ők nem lázadók, csak mernek szabadok lenni" - vallja Mundruczó a Le Monde-ban.
