Istók Kálmán tanár úr még a gimnáziumi időkben folyton Nagy László iszkázi házáról, a nagy költő maga készítette bekecséről beszélt, és a herderi jóslatról, mely szerint a magyarok el fogunk tűnni a szláv tengerben. Ez a szikár ember sajnos nem élte meg a rendszerváltást, mert Ágika, akinek csak négyest adott érettségin, másnap átmászott a kerítésén, és a derítőjébe dobott néhány kiló élesztőt, hogy aztán napokig buzogjon, áradjon a szenny az udvarra. A tanár úr pár héttel később meghalt.

Vannak népek, melyeket másfajta szenny lepett be, a környező birodalmak mohósága, és hatalomvágya. Istók tanár úr sokat emlegetett herderi jóslata nem vált valóra, olyannyira nem, hogy Harald Haarmann Letűnt népek lexikona című attraktív kötetét nemrég fordították éppen magyarra. Haarmann az Egyesült Államok Achaeomitológiai Intézet elnöke, a brüsszeli Többnyelvűségi Kutatóközpont munkatársa. Meg is lepődhetnénk, hogy ilyen intézetek is vannak, de akkor rácsodálkozhatnánk a könyv kétszáz szócikkére is, a felfoghatatlanul sok kihalt nép történetére.

Itt vannak többek között a kamaszok, nevük szajonédül hegylakót jelent. A kamaszok Nyugat-Szibériában éltek, a Szaján-hegységben, és már nem találná meg őket se Julianus barát, sem Haarmann. Persze, ismertebb népeket, népcsoportokat is bemutat a könyv, egy részük a Bibliából és a görög mitológiából is ismert, sőt van egy külön szócikk, mely a bibliai népeket listázza. A lexikonnak számos magyar vonatkozása van, olvashatunk például a sztyeppei nomád besenyőkről is. Megtudhatjuk, hogy amikor 1122-ben verseget szenvedtek Bizánctól, egy részük Magyarországra menekült, hogy II. Istvántól vazallusi földet kaptak a Nyugat-Dunántúlon és Csanád megyében, és hogy olyan szavakat köszönhetünk nekik, mint például a Tokaj, mely besenyőül folyókanyarulatot jelent.

A könyv afféle szócikkekbe szedett történelmi kalandregény, kultúrtörténeti és nyelvfilológiai pikareszk, melyből egy historikus regényekre szakosodott író rendesen tudna szüretelni.