Sokak szerint Budapest színét nem a sárga, a piros és a kék trikolórja határozza meg, hanem a szürke. Ha megpiszkálnánk a bérházak felületét, kiderülne, hogy az egymásra rakódott mocsok mögött hajdan egy tarka világ volt. Futaki Attila és Nikolényi Gergely képregényében előtűnő lelki táj hátterében minden kétséget kizárólag Budapest jelenik meg, de a szerzők ennek nem tulajdonítanak jelentőséget.

A fotorealisztikus módon elkészített, stroryboard-jellegű könyvben jól kivehető az Erzsébet híd lába, a Nyugati pályaudvar, de jól kivehető a szó szerint fasz fejű fickó és a beszélő pina is. Szexuális mélyfúrások, lelki megnyomorítottság, bűntudat, vér, veríték, ondó. És hogy mit mond a pina? Milyen szóbuborék található mellette? Nos, ki kell ábrándítanunk az olvasókat, nem egy felhívó erejű mondat következik. „Sose aggódj: ettől még élhető a világ!” – mondja a nagyajak. Az aluljáró töredezett márványlapján megjelenő nemi szerv mellett még kivehető egy filctollal felírt mocskos kis hirdetés is… „kemény roma faszra gerjedek, hely OK” és ott egy telefonszám, és egy név is: Erika.

Futaki és Nikolényi nem viccel. A képek csak akkor válnak színessé, ha valaki szájából vagy a mellkasából ömleni kezd a vér, és persze, kizárólag a vér színes.

A szerzőpáros metafizikai horrorjából nem tudjuk meg ki miért lesz áldozat, miért nyílik fel valaki hasa szeretkezés közben, hogy miért lesz véres minden, amikor szexuális aktusra kerül sor. A képregénykockák olyanok, mint egy lerohadt belvárosi kerület térszerkezete. A Spirál olyan urbanisztikai projekció, melyben minden az élhetetlenséget, az értelmetlenséget jeleníti meg, lelki paraméterek szerint 1:1 méretarányban.