Závada Pál negyedik regénye, az Idegen testünk XX. századi történelmi regény, hőseinek sorsát az 1920-as, 1930-as évektől a második világháború utáni időkig követhetjük végig.

Az író elmondta, hogy a "mindentudó narrátorok" által az olvasó a jövőbe is bekukkanthat: mi történik hőseinkkel a második világháború után, hogy csap le a társaság néhány tagjára az új önkény - már törvénytelen perekben ugyan, de mint valóban ásatag és kártékony fajvédő eszmék képviselőire - fogalmazott az író.
Závada Pál felhívta a figyelmet arra, hogy a regényben a nézőpont folyton változik, "a kamera szüntelenül mozog": az egyik elbeszélő a másiknak adja át a szót, és ugyanígy váltják egymást a többes szám első személyű narrátorok "kórusai" is.
A regény címét illetően történelmünknek olyan nemzet-testrészéről beszélt, mint a magyar zsidóság, amelyet hazája minősített idegenné, leszakítandóvá és elpusztítandóvá. De - mint rámutatott - gondolni lehet az alig visszacsatolt, majd újra leválasztott országdarabokra vagy a háború után kitelepített magyarországi németekre is. Megjegyezte, hogy az elsődleges írói ambíciója mégiscsak az, hogy a kíváncsi és jó ízlésű olvasók számára kínáljon méltó és letehetetlen olvasmányt.
Kérdésre válaszolva rámutatott arra, hogy az Idegen testünk noha önálló regény, mégis sok szállal köthető korábbi munkáihoz, különösen A fényképész utókorához. Példaként említette, hogy az egyik alak utóbbi könyvéből "sétál át", a hősnő pedig az előző munkájában epizódfigura volt. A regény számos problémája már a Jadviga párnája című könyvétől kezdve foglalkoztatja a szerzőt, aki szerint ez az, ami az írói stíluson túl egybefogja az életmű egyes darabjait.
Forrás: kultura.hu