A képregényt az idősebb generáció hajlamos a mai napig komolytalan dolognak minősíteni, ám mára felnőtt és szülői korba lépett az a nemzedék is, amelyik annak idején Rahan, Dr. Justice, majd később a Pókember vagy Batman kalandjain szocializálódott. A hétvégén a Gödörben megrendezett 4. Magyar Képregényfesztiválon járva egyértelműnek tűnt: a műfaj itthon is él és virul, sőt, egyre erősít is hazai fronton.
A francia alkotók munkáiból válogató Kockás (és benne Pif, Rahan vagy Dr. Justice) mellett egy idő után szeletet követeltek maguknak a tortából az elsősorban kisebbeket megcélzó skandináv képregények (gondoljunk csak bele: Góliát, Bobo és Berci mai huszonévesek tízezreinek jelentettek alapvető élményt), majd a rendszerváltás küszöbén, a gulyáskommunizmus végnapjaiban megjelentek a korábban indexen lévő amerikai hősök is, legyen szó akár a Marvel-univerzum legnagyobbjairól, akár a rivális DC Comics két nagyágyújáról, Batmanről és Supermanről. A hazai ászok ekkoriban már érthető módon nehezen tudtak lépést tartani a konkurenciával, hiszen Pókember korszerűbb, a 10-12 éves fiatalok nyelvén jobban beszélő hős volt, mint Perseus kapitány. Megjelentek a játékosabb, de azért alapvetően kortalanul élvezhető sorozatok is: jött Garfield meg a Tiszta dili, benne többek között Kázmérral és Hubával, és a sokszínűbb, de képregény-alapú Kretén.
A nagy hullámnak persze egy idő után vége lett, a már akkor is szűk magyar piac nem bírt el egymás mellett kismilliónyi szuperhős-képregényt, így a ’90-es évek közepe felé menetelve egyre több lap adta be a kulcsot, alakult át, olvadt be, tűnt el nyomtalanul. Ma azonban a jelek szerint itthon is ismét fellendülőben van a képregénybiznisz, és örömteli, hogy a minden mennyiségben futó mangák és a stabilan népszerű amerikai szuperhősök mellett Magyarországon is rendszeresen bukkannak fel ígéretes tehetségek nemzetközi szívonalú munkákkal. Tavaly megduplázódott a kiadott munkák száma, és úgynevezett komoly könyvesboltokban is egyre gyakrabban találkozhatunk különböző képregénykiadványokkal. A comics lassan idehaza is polgárjogot nyerni látszik.
A Gödörben megrendezett 4. Magyar Képregényfesztiválra inkább a bemutató szó illett volna, az azonban egészen biztos, hogy aki letévedt a Magyar Képregénykiadók Szövetsége által gründolt rendezvényre, nem távozott csalódva, és valamelyest képet is alkothatott arról, hol is tart ma itthon a műfaj. A rosszmájúak kedvéért: voltak persze pattanásos, kövér tinédzserek is, de csak olyan arányban, mint a város bármely másik frekventált pontján egy ilyen kellemes, nyárias időjárású hétvégén. Képregényt ugyanis ma már tényleg mindenki olvas, kezdve a szemmel láthatóan nem tízezer forintért vásárolt öltönyt viselő fiatal yuppie-tól a yodás pólóban feszítő általános iskoláson át egészen Hegyi Árpád Jutocsáig, akit szintén felfedezhettek a szemfüles érdeklődők a standoknál bóklászók között. A tablókra kiaggatott, változatosabbnál változatosabb képsorokban éppúgy lehetett mélyülni, mint az üres asztaloknál saját kísérletekbe fogni, vagyis itt volt minden elem, ami egy efféle eseménynél kihagyhatatlan.
Válogatni szintén akadt miből: a 10 ezer forintért mért gyönyörű kiállítású, gyűjteményes Marvel jubileumi képes album mellett éppúgy hozzá lehetett jutni igen baráti, 500 forintos áron vesztegetett tizen-huszonéves eredeti amerikai Hulk- vagy Batman-számokhoz, vagy kissé drágábban a két évtizeddel ezelőtti legendás magyar antológia, a Botond ritkaságnak számító példányaihoz, benne Titkok bolygója és Star Wars by Fazekas Attila. Tényleg, akad, akinek ez a név nem mond semmit? A műfaj hazai élő klasszikusa idén ünnepli 60. születésnapját, ám formája lankadatlan, és legalább ennyire örömteli, hogy nyomában már ott liheg egy teljes nemzedéknyi fiatal. Ennek megfelelően a Spirál iránt éppúgy kiemelt érdeklődés mutatkozott, mint ahogyan Csordás Dániel Nocturne című munkáját is nagyra értékelték a műfaj hívei. Az pedig, hogy a testnedvektől lucskos, éjsötét Spirál békésen megfér egy fedél alatt a A nyomorultak Korcsmáros Pál-féle hagyományőrző adaptációjával, tényleg nem jelenthet mást, csak azt, hogy a képregény Magyarországon is nagykorúvá vált.
