A bejrúti 1982-es mészárlásról szóló animált dokumentumfilm és a nápolyi maffiáról festett bátor portré után a kedden bemutatott Clint Eastwood-drámát is a cannes-i filmfesztivál versenymezőnyének esélyesei közé sorolták a szakértők.

A versenyprogram lelkiismeretes látogatói általában elismerően szóltak a filmek színvonaláról, de az eddigiek alapján néhányan azért hiányolták azt a kiemelkedő alkotást, amelynek oda lehetne ítélni az Arany Pálmát.

Az Ari Folman rendezte Waltz With Bashir filmje azt mutatja be, hogy a palesztinok két bejrúti táborában, Sabrában és Satilában hogyan zajlott le 1982-ben a tömegmészárlás. A Gomorra című olasz produkció a nápolyi Camorra brutális világát ábrázolja. A játékfilm Robert Savianio oknyomozó bestsellere nyomán született. A szerző két éve rendőri védelem alatt él.


A két alkotás politikai témákat feszeget, ami az elemzők szerint nem hagyja majd hidegen az ilyesmire fogékony Sean Pennt, aki a zsűrit vezeti.

Eastwood meleg cannes-i fogadtatásban részesült Changeling című mozija (amit váratlanul The Exchange címre kereszteltek át) Christine Collins igaz történetét dolgozta fel. A húszas évek Los Angelesében egy anya eltűnt fia után kutatva került szembe a korrupt rendőrséggel és egy pszichopata gyermekgyilkossal.

A veterán amerikai rendező keddi sajtóértekezletén a főszerepet alakító Angelina Jolie iránti csodálatát fejezte ki, és a legendás hírű hollywoodi dívákkal állította egy sorba. Jolie arról beszélt, hogy a film forgatása előtt veszítette el édesanyját: "Collins nagyon hasonlított az édesanyámra. Anyám sok szempontból nagyon szelíd volt, nagyon kedves, de ha a gyerekeiről volt szó, oroszlán lett belőle."

Eastwood közel négy évtizeddel ezelőtti híres filmszériájának hősével, Piszkos Harryvel is párhuzamba állította a Changeling züllött rendőrségével harcoló asszonyt. Azt a kérdést azonban elviccelte a 78 éves színész-rendező, hogy nem akar-e visszatérni a kemény zsaru szerepében, s maga helyett inkább a Tomb Raider-hős Angelina Jolie-t ajánlotta Piszkos Harrietnek.

Egy informális közvélemény-kutatásban a kritikusok az Üc Maymun (Három majom) című török családi drámát is az élmezőnybe sorolták. A franciák szíve a hazai Un conte de noel (Karácsonyi mese) felé húz, a belga rendezőtestvérek, Jean-Pierre és Luc Dardenne pedig a La Silence de Lorna (Lorna hallgatása) című munkájukkal akarják harmadszor is elvinni a Pálmát.

A dél-amerikai filmgyártás négy alkotással indult a fődíjért, a Jose Saramago regényéből készült Blindness (Vakság) mérsékelt kritikai sikerrel nyitotta meg a fesztivált. A Nobel-díjas portugál író azonban elismerően szólt a brazil Fernando Meirelles rendezéséről: "Remek film, amely közvetlen kapcsolatba került velem, és a regényemmel. Nagyon jól megcsinált adaptáció, és jó a forgatókönyv." A Lisszabonban nyilatkozó író elárulta, hogy nem avatkozott bele a film elkészítésébe: "teljes szabadságot akartam adni a rendező elképzeléseinek."

Meirelles azt mondta, hogy jobban izgatta, hogyan fogadja a filmet Saramago, mint a többezres cannes-i közönség. Úgy értékelte, hogy produkciójához képest a regény "mélyebb élmény" volt.

A Vakság "apokaliptikus fim": a történetben egy város lakóit titokzatos kór keríti hatalmába, ami miatt megvakulnak, s a rendezett világ összeomlik.

A cannes-i mustra a vasárnapi díjkiosztással zárul. Eastwoodnak a nyertesek és a vesztesek számára is volt üzenete: "Ha az ember olyan fesztiválra megy, ahol verseny zajlik, akkor be kell szállni a versenybe. Nem az a kérdés, hogy nyer-e valamit. Egy csomó jó film nyert már és egy csomó nem olyan jó film is nyert. Ez minden díjra igaz, így az akadémia díjára (az Oscarra) is... és történik, ami történik."