A május 30-31. között megrendezésre kerülő Relatív (át)hallások kortárs zenei találkozó célja, hogy a hazai publikum megismerkedhessen korunk elmúlt bő négy évtizedének, az európai és a tengerentúli zenekultúrát nagymértékben meghatározó, Magyarországon mégis csaknem teljesen ismeretlen ún. experimentális kortárs zene reprezentatív alkotóival és előadóival, legfontosabb műveivel.

A sorozat kiemelten fontosnak tartja, hogy bemutatkozási lehetőséget és
műhelymunkát biztosítson a fiatal magyar kísérletező zeneszerzők és
előadók számára.

A Relatív (át)hallások kortárs zenei találkozó közvetlen előzményének
tekinthető a kilenc alkalommal (1995-2002 között) előbb az Egyetemi
Színpadon, majd pedig a MU Színházban nagy sikerrel megrendezett
Szünetjel Nemzetközi Experimentális Zenei Fesztivál.

"Az akkori anyagi és szellemi lehetőségeinket maximálisan figyelembe véve egy olyan fesztivállétrehozására törekedtünk,
melynek elsődleges feladata az volt, hogy a kortárs magyar zene széles palettáját megjelenítse, valamint a fiatal és tehetséges, kezdő hazai muzsikusok számára is alkalmat biztosítson arra,
hogy nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatkozhassanak"- írta Sőrés Zsolt, a rendezvény művészeti vezetője sajtóközleményében.

A rendezvény zenei tematikájának fókuszában már akkor is a kísérletező kedvű, kortárs és improvizatív zene állt. Az évek folyamán az európai kortárs zene
(Angliától Svájcon, Dánián, Ausztrián és Svédországon keresztül
Németországig) több meghatározó személyisége is résztvevője volt a
fesztiválnak.

A találkozón fellép május 30-án a konceptualista JOZEF CSERES (Csehország), a szlovák improvizatív zene apostola, JÚLIUS FUJAK (Szlovákia), a pszichedelikus improvizatív zene kiemelkedő együttese, Eric Cordier (Franciaország), Seijiro Murayama (Japán) duója, a SUTURE, a médiaművész JENS BRAND (Németország), valamint az S16 (Én a.k.a. Tóth Pál és Kovács Zsolt együttese).

május 31-én a képzőművész-animátor és underground rockzenész HEIMO WALLNER (Ausztria), és a zenész-mozgásművész VARGA ZSOLT (Magyarország) duója, a régi és kiselejtezett számítógépek virtuóza, HANS W. KOCH (Németország), a walesi hárfás és zajimprovizátor RHODRI DAVIES (Nagy-Britannia) SŐRÉS ZSOLTtal (Magyarország) alkotott duója, valamint a legendás avantgárd amerikai zeneszerző DANIEL GOODE (USA) és magyar művészekből álló együttese, a COLLABORATIVE WORKSHOP: ONE PAGE
PIECES (Bartha Krisztián, Dóra Attila, Jávorka Ádám, Varga Zsolt,
Turcsány Villő zenészek, Oborni Katalin táncos és mások részvételével).

A koncertek után a Desert Chaos játszik az Artus Galériában.

Május 29-én, 30-án, 31-én 10-14 óráig DANIEL GOODE nyitott,
COLLABORATIVE WORKSHOPja várja az érdeklődőket a találkozó helyszínén!
A belépés ingyenes!

Az experimentális kortárs zene működése és alkotói attitűdje
rendhagyónak tekinthető több szempontból is. Egyrészt túlmutat a
kelet-európai kulturális gondolkodás számára paradigmatikusnak tekintett
Berg-Webern-Schönberg-Stockhausen-tengely által meghatározott kortárs
zenei folyamatokon. Másrészt az az évtizedek alatt kialakult
infrastrukturális környezet (lemezkiadók, folyóiratok, koncerttermek),
amely adekvát megnyilvánulási lehetőséget biztosítottak az új zenei
gondolatok számára, ebben a régióban ismeretlenek voltak a
rendszerváltásig. Mindemellett az experimentális kortárs zene lényegileg
változtatott az európai zenekultúra kompozíciós és előadói
beidegződésein. Végigtekintve a huszadik század zenetörténetén, ezen új
zenei gyakorlat egyik legfontosabb állomásának az ötvenes évek végén az
Egyesült Államokban megjelenő „új virtuozitás" tekinthető.

A szalagmanipulációs zenei kísérletek ellentételezéseként létrejövő
előadói attitűd középponti eleme a hangszeres játékos megváltozott
viszonya a hangszeréhez és a kompozícióhoz. A muzsikusok intenzíven
kezdtek eddig nem ismert játékmódokat kialakítani instrumentumaikon,
szélesítették azok felhasználási spektrumát, virágzott a grafikus
notáció, az előadóművészekre egyre nagyobb rész hárult a kompozíciók
megszólaltatásakor. Szintén az ötvenes évek végén alapította meg Lukas
Foss az Improvisational Chamber Ensemble-t Los Angelesben.

Ez volt az első olyan „nem dzsessz improvizációt" játszó zenekar, mely a rögtönzést tekintette működése meghatározó elemének, stilisztikailag azonban nem a szórakoztató zenéhez kötődött, hanem a kortárs zene addigi kísérleteinek
eredményeit (új hangszínek és játéktechnikák, valamint külső hangforrások és zörejegyüttesek alkalmazása stb.) használta fel.

„A kulcsszó: lehetséges. A cél az, hogy a lehető legkomplexebb médiumon
dolgozzunk az erős akaratúak intuitív válaszaival." – írta Edwin Prévost
egy, az AMM kamarazenekar történetével foglalkozó, 1996-ban publikált
tanulmányában. Az akusztikus és az elektroakusztikus zenével egyszerre
formálódott az ún. hangzásművészet (sound art) is, amely nagymértékben
támaszkodott a szeriális zenében használt permutációs- és a
komputerzenében alkalmazott paraméter-technikára, valamint a
hanggenerátorok alkalmazására, amelyeket mára a samplerek, a komplex
osszcillátorok és a notebookok váltottak fel. Ezekenek a folyamatoknak
köszönhetően hihetetlen virágzásnak indult a musique concrète és az
ambient-minimalizmus. Ma már Európában, Amerikában és a Távol-Keleten (a
London Musicians' Collective, a francia Mètamkine, a New York-i Experimental Intermedia, a frankfurti Selektion, a Kawasaki City Museum stb.) is új zenei központok működnek, amelyek a koncertzenével, a hangmanipulációval, a hang alapú interaktív multimédiával, az ún. hanginstallációval és hangi intermédiával
foglakozó művészeket és alkotói csoportokat tömörítik.

A Relatív (át)hallások találkozón ezeket a független magyar és külföldi
alkotói csoportokat, az új utakat kereső művészeket kívánjuk bemutatni,
hogy az Artus Stúdió különleges, atmoszferikus adottságait sokoldalúan kihasználva mutassák be műveiket a magyar közönségnek.