Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
PresserRock

PresserRock

Novák Péter a szerző friss bejegyzései 2008. 05. 27.
Dallamvilágok harca
2019-11-22 08:58:00

Kubinyi Júlia, Szokolay Dongó Balázs és Zimber Ferenc Rustico címmel adták ki új, a magyar népzenei

Egy szeszélyes hungarikum nyomában
2019-08-16 13:41:19

Szeptember 14-én, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon debütál a Kossuth-díjas Almási Tamás új

„Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke...”
2013-10-17 12:15:00

Közúti balesetben vesztette életét Pribil György dalszerző, előadóművész, a blues és rock műfajok

Cigány nyerte az X-faktort!
2012-12-17 09:02:00

Most akkor mi van? Dübörgő keretlegények, masírozó nácik,  hangulatfestő ellenségkép-piktorok, nem

további bejegyzések a szerzőtől »

Méltató szavak, sorok, mert hogy igen, meghatározó nyomot hagyott. Bocsánat, hagy. Ja, és hagyni fog. Például ezt: Ich möchte schwimmen Bad, ich möchte schwimmen Bad – dünnyög a Kossuth-díjas művész, és befordul a Lukács uszoda ajtaján. Hatvan éves? Szerintem hat, ha engem kérdezel…

Jó helyen, rossz időben. Rossz helyen, jó időben. Helyen. Időben. Lenni. E három közül az utóbbit kedvelem leginkább, az elülső kettővel ugyanis nem bánok valami fényesen, gyakorlatilag amióta az eszemet tudom. Például kilencszázhetvennyolc, május elsején jó helyen voltam, de rossz időben, mert szakadt a Tabánban, de nagyon, így az előző este lepedőre festett három kék betű (LGT) mind a nyolcéves nyakamba olvadt. Olybá tűnhettem nővérem mellett, mint egy indigó Róbert Gida, hiába, minek fest az olyan temperával, aki nem nézi az időjárás jelentést.


Személyes élmény, ez lenne a dal mágiája. A váratlan perszonálkatarzis, a zavarba ejtő értetlenség, hogy bár tizenötezren vagyunk, mégis nekem énekel, „oh, az a rohadt énekes”!

Ennyi, és nem több. Kevés ez? Nem, nem hiszem, inkább rengeteg, ha érdekel, maga a világmindenség, de olyasmi, amiről nem beszélünk. Érzések a legjavából.

Egy korszak attól válik meghatározóvá, ha később annak látjuk. Ott, akkor, benne a közepébe ezen nem is gondolkodsz, vagy pont az ellenkezőjét érzed. Főleg, ha épp’ nem történik semmi látványos. Nincs forradalom, nem bukik a rendszer, tán fiatalok egy csoportja, hosszúhajjal kiabál (nem is akármit, nem is akárhogyan), de amúgy a langymeleg szürkeség. Meg százötvenezer eladott példány lemezenként, hogy el ne feledjem. Majd néhány évtizednyi késéssel a rock faltörő kosaiként, a megmondás, és odamondás véleményvezéreiként, az első, és utolsó koporsószög beverőiként emlegetjük hőseinket, akik – jó érzésű emberek lévén – egyik lábukról topognak a másikra persze, és néha halkan megjegyzik, hogy bár nagyon köszönik az elismerést, de az igazság az, hogy nem ezért csinálták, amit csináltak, hanem azért. A másikért. Amiről nem beszélünk.

Hány dalt tudsz kívülről? Gábor Áron rézágyúja, Tavaszi szél vizet áraszt, és….és jön a könnyűzene, a súlytalan tonnák. Mindig megszólalnak, ott dübörögnek az agyunkban, felpattanunk még a vállalati bulin, a fogadáson, az esküvőn is, egy pillanatra felhangosítjuk a rádiót, éneklünk a dugóban, és természetesen összekacsintunk: mert mindenki tudja, miről van szó! Vagy tudni véli, és ez jó.

Nem lett világsztárunk. Pedig már ott voltunk a közelébe, de mégsem. A fene egye meg! Még ezen a kerek évfordulón is egy kicsit azért, érted, de nem azért, csak azért mégis. Na mindegy. Ez van, ilyenek vagyunk.

Hát én nem vagyok ilyen, barátom, én gazdagabb vagyok egy élménnyel! Hogy akkor ott, kilencszázhetvennyolcban, a Hegyalja úton felkanyarodó nyolcas buszon, a Tabán felett, a szakadó esőben, a könnyeimmel küszködve, mert haza kell menni, a kékre festett pofázmányom mögül, az ablakon lehulló pára homályába még látom, hogy mit is jelent a rock and roll. Gyere, gyere ki a hegyoldalba...

Cigiszünet: Hallgasd meg a Lokomotív GT Mozi című számát. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer. Aztán még egyszer.

Your browser does not support the audio element.

„Jó helyen voltunk, jó időben” – nyilatkozta valahol Picibácsi, és nagyon igaza volt. Ennyi embert boldoggá tenni, máskor, máshol tán nem is lehetne. Isten éltesse!

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Zene Rock Könnyűzene

Ajánlott bejegyzések:

  • Újra Veszprém lesz az operett fővárosa Újra Veszprém lesz az operett fővárosa
  • Januárban ismét Tribute Maraton! Januárban ismét Tribute Maraton!
  • A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg A magyar rockzene történetét bemutató képregény jelent meg
  • TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át TÁBOR Fesztivál: az ország legnagyobb rockbulija 4 napon át
  • Orgonák éjszakája Orgonák éjszakája

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr757828338

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard