Alig néhány nappal ezelőtt nyílt meg a 20. század második fele egyik nagy ízlésformálójának, Yves Saint Laurent-nak életmű-kiállítása Montréalban. A legendás divattervező éppen csak megérte ezt a megtiszteltetést. Hétfőre virradóra már halálhírét jelentette a világmédia.
Hosszan tartó betegség után párizsi otthonában érte a halál. Mint társa, Pierre Bergé hétfőn az RTl rádióban közölte, Yves Saint-Laurent már egy éve agydaganatban szenvedett. Pénteken temetik, gyászszertartása a párizsi Saint-Roch templomban lesz.A mindennapi viseletek megújítója 1936. augusztus 1-én született az akkor francia gyarmat Algériában, Oran tartományban. 1957-ben vette át a Dior házat, annak alapítója, Christian Dior hirtelen halálakor. Saint Laurent és örök üzletember társa, Bergé 1961-ben hozták létre saját divatcégüket, és már egy évvel később a "Trapézvonal"-kollekcióval megkezdték az időtlen és univerzális
öltözködési elvek újrafogalmazását.
A tervező a legnagyobb szenzációt 1966 és 1968 között okozta előbb a szmoking, majd a ballonkabát és a fekete bőrdzseki nőiesítésével, végül pedig nadrág-kreációival járult hozzá az "uniszex"-divat világméretű hódításához. 1966-ban nyílt meg Párizsban első készruha-butikja, a Rive Gauche, amely hamarosan behálózta a világot.
Tőle indultak el az átlátszó női blúzok, amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt szintén részeivé váltak a "szexuális forradalomnak". 1971-ben viszont némi botrányt okozott, miután saját meztelen fotójával hirdette férfiparfümjét.
Az illatiparban mégsem ez, hanem az 1977-ben megjelent Opium parfüm jelentette számára a legnagyobb sikert. Bátran nyúlt a legkülönbözőbb ihletekhez, a shakespeare-i korhoz, Van Gogh és Picasso művészetéhez, vagy az afrikai viseletekhez. Ugyanakkor alapelve volt, hogy a test vonala számít mindenek felett, éppen ezért nem szabad soha túldíszíteni egy ruhát, mert az árt az eleganciának. A nőiségről pedig így vélekedett: "Ahhoz, hogy nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya, és oldalán egy szerető férfi".
Maga Saint Laurent amúgy mindig a nemek egyenlőségét hirdette, túl divattervezői munkáján is. Közben rendszeresen tervezett kosztümöket színháznak és mozinak egyaránt, öltöztette Arletty-t, Madelaine Renaud-t, Claudia Cardinalét, és Tomy Schneidert, de a legkedvesebb modellje Catherine Deneuve volt. Az ő ruháiban pompázott a díva többek között Luis Bunuel A nap szépe című alkotásában. Népszerűségére jellemző, hogy például Woody Allen 1996-os A jelszó: I Love You című filmjében egy Yves Saint Laurent-kirakat próbababái dalra fakadnak és táncra perdülnek. 1981-ben őt bízták meg Marguerite Yourcenar írónő akadémiai egyenruhájának megtervezésével.
A divatdiktátor sikerei ellenére nem volt boldog ember. Gyakran küzdött depresszióval, drogfüggőségi problémái voltak, és betegesen rettegett a magánytól. Ugyanakkor tisztában volt saját munkássága jelentőségével.
Bergé, aki hosszú ideig élettársa is volt, halálakor így nyilatkozott: "Yves sokat tett a nők fejlődéséért és pontosan tudta, hogy forradalmasította a 20. századi divatot. Chanel felszabadította a nőket, Saint Laurent erőt adott nekik".
A 2002-ben visszavonult Yves Saint Laurent, aki tavaly decemberben megkapta a francia Becsületrend Főtisztje érdemrendet Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöktől, magát "kézművesnek, boldogság-gyártónak" szerette leginkább nevezni. Meggyőződése volt, hogy "divatok jönnek és mennek, de a stílus marad, a divat hasztalan, a stílus nem".
Maga Sarkozy olyan alkotónak nevezte Yves Saint-Laurent-t, aki "elsőként emelte a divatot művészi rangra, világméretű ragyogást adva neki". Kiemelte rendkívüli tehetségét Jacques Fillon francia kormányfő, míg Christine Albanel kulturális miniszter így búcsúzott tőle: "Ő találta fel a fény, a csábítás, a vágy szövetébe öltözött modern nőt".