Vessetek meg, engem valahogy nem tud érdekelni, hogy mi lesz a Földdel 100 év múlva. Nem nihilizmusból, nem közönyből – egyszerűen nincs hozzá érzelmi viszonyom. Akárcsak leendő embertársaimhoz, mi több, a tulajdon vérvonalam sem izgat fel a majdani dédunokám személyében. És azt hiszem, ezzel az emberek többsége így van…
…legfeljebb nem gondolja végig, vagy legalábbis nem kerül olyan hülye helyzetbe, hogy ezen gondolkozzon a monitor előtt ülve egy hangulatos családi nap után.A többség figyelme inkább a jelenre irányul – logikus.
De a jelen igényessége erőst meghatározza a jövőt. Szóval lehet, hogy én leszarom azt a majdanit, de ma nem akarom, hogy a 10 hónapos lányom a fűben mászva csikket egyen, hogy egy kiadós hekk-kel egyensúlyozzak, miközben más után ganyézom le az asztalt, és az is rosszul hat a lelki békámra, ha a másik oldalamra fordulva sörösdoboz ropog alattam.
Amióta kutyám van, evidens, hogy nejlonzacskó is van nálam, és sokkal jobban zavar a kutyaszar, mint korábban. Először persze furcsa volt a zacskón keresztül a meleg szart tapogatni, de egyfajta belső igényesség és felelősség gyorsan hozzászoktatott.
Talán kevésbé furmányos tapintása van számtalan ottfelejtett dolgunknak. Talán csak arra kéne gondolni távozás előtt, hogy holnap is ide fogunk jönni. Sokat segítene, sok minden változhatna. Persze az esőerdő fogy. De oda se ma, se holnap nem megyünk.
Velencei-tó, hekk, sör, bor, sárdobálás. Sima hétvégi strandolás. Elsőre. De ahogy Vincent Vega említi a Ponyvaregényben, Hollandiában a kis különbségek a legcsodálatosabbak; Hogy nem egy műanyag pohárban asszák oda a sört a hambihoz. Hát kis különbségekbe jócskán beleszaladhattunk mi magunk is a hétvégén, az I. ORSZÁGOS ÖKO EXPO ÉS BIO FESZTIVÁLon. Lehet, hogy nem tűnik olyan nagy dolognak, hogy tekerőlanttal kísért népzene szól a Lágerádijó helyett, hogy ősmagyarság és csi-kung szórakoztat néhány méter különbséggel, hogy a gyerek kecskét, bárányt, pónit simogathat, hogy az igazi jéghidegen is csak az alsó polcon kap helyet, hogy nincs vattacukor, de akad búzafűlé 100 forintért (az meg mi a szar, kérdezed), üde és harmónikus a biobor, a sört meg a kávét bioként sem szeretem, hogy vesszőfonással próbálkoznak a kiscsajok, és egészen ritkán látok dohányzó embert – hisz tükör nincs nálam.
Ez persze semmi, mindenki úgy dobja fel a strandját, ahogy akarja.
És ha akarná, mindenki felszerelhetne egy-egy palackprést a kuka mellé, megoldhatná a szelektív hulladékgyűjtést, bedobhatna néhány alternatív energiaforrást az éjszakai világításhoz – hogy csak néhányat említsek Bálint Gyuri strandjának különlegességeiből.
Az ember adjon magára annyira, hogy ragaszkodik a mániájához. Aztán majd az idő eldönti, hogy lehet-e, érdemes-e éhen halni. Bálint Gyuri mániája a természet, az öko-bio életszemlélet. Láttunk már ilyet. De strandon???
Gárdony – Sport Beach – Természetesen több mint strand.
ACHTUNG, ACHTUNG, BITTE, BITTE –
Június 27-29-ig II. TERENCE HILL ÉS BUD SPENCER FESZTIVÁL, hagymásbabbal, banánevőversennyel, remélhetőleg pofonok és vér nélkül. Csak legyen legalább ilyen jó a hangulat. Különben dühbe jövünk.
