Tibetben újságíróknak rendezett kirakatlátogatásokkal bizonygatják a kínaiak, hogy a felkelés elfojtásakor nem tiporták lábbal az emberi jogokat és életeket. Burmában 133 ezer emberrel végzett egy ciklon, Kínában hetvenezren haltak meg egy földrengésben. Időszerű volt az együttérzés homokmandalájának elkészítése, akár itt, Budapesten is.

Kedd este néhány száz fős embersereg vonult végig az Andrássy úton három tibeti szerzetes vezetésével, hogy a Dunába szórja az Avalókitésvara (tibeti nyelven Csenrézi, az együttérzés Buddhája) mandalából megmaradt színes homokot. A másfél-két méter átmérőjű, bonyolult mintázatú műalkotáson előtte 5 napon át, szinte megszakítás nélkül, nagy műgonddal dolgozott a három láma a Kogart 108-ban, hogy aztán egy nyugati ember számára furcsa gesztussal szétsöpörjék és a folyóba szórják a geometrikus műalkotás anyagát.

A három szerzetes, Thupten Serab, Dorje Mingyur és Tenzin Trinlay a gyütő rendhez tartozik. Közülük a legidősebb – egyben rangidős – láma két éve már járt Magyarországon, a két fiatalabb szerzetes még új itt. Rendjük kolostora a kínai megszállásig Tibetben állt; miután lerombolták, Indiában, Dharamszala közelében építették újjá. A kolostoban élő ötszáz szerzetes napirendje hasonló a többi buddhista kolostor napirendjéhez, annyi kiegészítéssel, hogy a gyütő lámák sok időt fordítanak a homokmandala-készítés és a különleges, recitáló, torokhangú éneklés elsajátítására – mondta Hendrey Tibor, a programot szervező Shambala Tibet Központ munkatársa.

Magyarországon már öt alkalommal készült homokmandala, a Shambala legutóbb két éve hívott meg szerzeteseket ugyanebből a kolostorból. Akkor a Tűzraktérben dolgoztak, most a Kogartra esett a választás: két éve az a tiszta, de romos helyszín szimbolizálta a tibeti helyzetet, idén elegánsabb, látogatottabb helyre akarták vinni a mandalát. Emellett a kolostorban különféle jóslásokkal kiszámolták, hogy megfelelő-e a mandalakészítés helye és ideje.

Az akció időzítése sem véletlen, mondta Hendrey Tibor; „a világ helyzetének ismeretében, különösen Tibet és Kína tekintetében nagyon időszerűvé vált egy ilyen együttérzés-mandala elkészítése”. A szerzetesek szíves-örömest igent mondtak a magyarok meghívására, hiszen ők is motiváltak az üzenet átadásában, bár másképp, mint gondolnánk – magyarázta a Shambala munkatársa. „A megvalósult emberek a szenvedés fogalmát nem úgy élik át, mint mi. Nekik a szenvedés nem érzelmi szinten jelenik meg, a fő feladatuk a dharma, a tanítás átadása.”

Bár a kiállítás helyszínén gyűjtöttek a javukra, a szerzetesek nem tiszteletdíjért jöttek ide, számukra a mandalakészítés szent aktus. A milliméteres mintákat végig meditatív állapotban, mantrákat mormolva állították elő finom reszelőik segítségével. A szünetekben viszont angolul el-elbeszélgettek a látogatókkal. Munkájukat webkamerán nyomon lehetett követni a www.imamalom.hu/mandala oldalon.

A mű már hétfő estére elkészült, kedden egész nap teljes pompájában szemlélhették az érdeklődők. A szertartásszerű szétsöprés után megmaradt színes kőport a szerzetesek a Lánchíd közelében a Dunába szórták. A gyalogos menet a kínai nagykövetség épületét is érintette, ahol a résztvevők elmondták az együttérzés mantráját, és virágokat helyeztek el.

Hendrey Tibor szavai szerint a buddhizmus nemcsak vallás, hanem éleforma, filozófia is, ennek köszönhetően olyanok is nagy számban szimpatizálnak vele, akik nem mondhatók gyakorló buddhistának.

Lélekben tehát egyre több magyar buddhista, még ha ez nem is látszik a mindennapokban.