Nabokovot 1991 nyarán, huszonegy éves koromban olvastam először egy Debrecen melletti kis hétvégi házban, ahol mellesleg ribizlit szedtem egy 17 éves, szőke lánnyal. A Roxy Music For Your Pleasure-jét hallgattam, Humbert nimfácskájának történetét olvastam, miközben a lány ribizlis kezével megsimogatva arcomat megkérdezte: azért ugye elmegyünk nyaralni?
Vladimir Nabokov
A Nabokov életműsorozat kulturális szenzáció, az Európa vállalása, hogy egységes arculattal megjelenteti a Nabokov-életművet, komoly szépirodalmi fegyvertény. Már csak azért is, mert a szerző kulcsregénye, a Gyér világ című posztmodern beavatási szöveg eddig nem volt olvasható magyarul. Ahogy a Kétségbeesés sem, melyből filmet forgatott Fassbinder Despair – Utazás a fénybe címmel.
Mindkét regény úgynevezett alapkönyv. Az 1932-ben írt Kétségbeesés az önreflexió állatorvosi lova. „Hogyan kezdjük ezt a fejezetet? Többféle változatot tudok ajánlani, lehet választani közülük. Egyes számú változat (ezt szívesen alkalmazzák olyan regényekben, ahol a történet egyes szám első személyben a valós vagy helyettes szerző irányítja…”
A Gyér világ már az elején egy sajátos olvasástechnikai javaslattal áll elő: „olvasómnak azt ajánlom, hogy velük kezdje, majd azok segítségével fogjon hozzá a költemény tanulmányozásához, természetesen úgy, hogy újraolvassa őket a szöveg megfelelő pontjaihoz érve…..”
A Kétségbeesés Nabokov korai regényei közé tartozik, Dosztojevszkij A hasonmás és a Bűn és bűnhődés motívumkészletét variálva alkotja meg a feszes tempójú, lírai lélektani regényt. A mű főhőse a csokoládégyáros Hermann német származású orosz emigráns, aki prágai útja során megismerkedik egy csavargó-kalandorral, aki megtévesztésig hasonlít rá. Innen már csak egy lépés, hogy kiagyalja a „zseniális bűntényt”. A metafizikai távlatokat is megnyitó irodalmi paródia szerint életünk fő műve lehet egy tökéletesen kivitelezett gyilkosság is, egy olyan rejtvény feladása, melyet csak az igazán kifinomult lelkek fejthetnek meg. A kulturális allúzióktól hemzsegő regény citátumai olyan nyomok, melyeken elindulhat az olvasó, aki lehetne Sherlock Holmes is – a nyomozót egyébként megidéz a Gyér világ nagy versében. Az irodalmi mintázatok és könnyedén beazonosítható kulturális kódok alapján kifundált gyilkosság bizonyos áttételekkel számos thrillert ihletett – például a Hetedik című David Fincher- krimit, melyben szintén szövegekből következtethetünk a gyilkosságok motivációira.
Az 1962-ben megjelent Gyér világra annyit hivatkoztak az esztétikai stúdiumokon, annyit emlegették, hogy Pinchon Gravity’s Rainbow-ja és Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című szövege mellett a posztmodern egyik kulcsregénye, hogy némi izgatottsággal veszi kezébe az olvasó ezt a formai sajátosságait tekintve is igencsak szokatlan könyvet, mely a fiktív Jonh Shade nevű amerikai költő 999 soros költeményét tartalmazza, majd egyetemen tanító kollégájának, Charles Kinbote-nak a verset analizáló szövegmagyarázatait. Az önéletrajzi vonzatokkal teleírt vers önmagában is bámulatos teljesítmény, melynek fókuszában Shade lányának öngyilkossága áll. A könyv a verset sorról sorra feltáró értelmezésből tevődik össze, tehát a kommentárok adják a mű gerincét. A regénybéli szabálytalanság ezzel nem ért véget, mert maga versanalitika sem felel meg a klasszikus szövegmagyarázatok ismérveinek. A költeményt felfejtő Kinbote-ról megtudjuk, hogy ő maga egy elűzött uralkodó, de már Shade halála is több mint különös: eltévedt golyó okozza halálát. A könyv a „regénybe beleírás” technikájának kidolgozása is egyben. (vö: Závada Pál Jadviga párnája című regényét, melyben beleírnak a regény alapjául szolgáló naplóba). Számos vonatkozásában briliáns konstrukció, a regényirodalom több szempontból is úttörő vállalkozása.
A Gyér világ belinkel más műveket, például az Athéni Timont, és ezzel nem érnek véget a Shakespeare-i allúziók, hisz Nabokov majdnem minden művében – így a Lolitában is – találunk Shakespeare-citátumokat.
Maga a regény – mely könyvhalmokból emelt bábeli torony - egy mű kommentárja, de a végleges magyarázatokat természetesen a rendelkezésre álló szöveghelyekből az olvasó alakítja ki, melyhez egy összezavart bábeli nyelvet kell igénybe vennie, Shakespeare irodalmi nyelvét, az orosz realizmus precizitását és az amerikai szlenget. Csak vigyázzon, olvasás közben nehogy pirosak legyenek a könyv lapjai. Vagy a vértől, vagy a ribizlitől.
