Először ad otthon fotókiállításnak a Szépművészeti Múzeum: a budapesti intézményben péntektől világhírű fényképészek emberábrázolásain keresztül mutatják be a művészeti ág esztétikai és technikai fejlődését.

Kiállítják mások mellett André Kertész, Robert Capa, Man Rayk, Henri Cartier-Bresson, valamint Robert Mapplethorpe alkotásait.

Az augusztus 24-ig megtekinthető, Lélek és Test - Kertésztől Mapplethorpe-ig a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével című tárlaton 90 - felerészben magyar és külföldi - fotóművész több mint 220 műve tekinthető meg.

A Szépművészeti Múzeum szakítva a hagyománnyal nem kronologikus vagy monografikus kiállítást rendezett. A látogatók hat tematikus csoportban a fotóművészet kiemelkedően rangos alkotásait tekinthetik meg, az emberi létezést meghatározó dualitás - test és lelek - szerint követhetik nyomon a fotótörténet esztétikai, technikai változásait az 1800-as évek végétől napjainkig - fogalmazott a főigazgató.

A kiállítás törzsanyagát a Magyar Fotográfiai Múzeum kölcsönözte, de a New York-i Modern Művészetek Múzeumából (MoMA), a párizsi Pompidou Központból, a kölni Ludwig Múzeumból és a világ legrégebbi fotográfiai múzeumából, a George Eastman House-ból is érkeztek művek.

A Szépművészeti Múzeumban nem akarnak önálló fotógyűjteményt kialakítani. Mint rámutatott a Magyar Fotográfiai Múzeum méltatlan finanszírozási helyzetét kellene rendezni. Reményét fejezte ki, hogy a kiállítás révén a magyar fotóművészetre nagyobb figyelem irányul mind a közönség, mind a kultúrpolitika részéről.

A tárlaton az öt híres magyar származású fotográfus, úgy mint André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassai Halász Gyula, Robert Capa, valamint Martin Munkácsi olyan munkái is megcsodálhatók, amelyek eddig a magyar szakmai közönség számára is ismeretlenek voltak. Megjegyezte: arra törekedett, hogy a magyar alkotók és kortársaik munkái között párhuzamot vonjon, egységes kontextusba helyezze őket.

A tárlaton a Test maga című részben a társadalmi állapotok változásával összefüggően a test ábrázolásának változásait figyelheti meg a közönség. A Számkivetve című egységben a társadalom perifériáján élőkről készült alkotások láthatók a szociofotóktól a tényfeltáró képekig. Az Egyedül című részben a magány, az egyedüllét és a halál különböző aspektusokból készült művészi ábrázolása kerül középpontba, míg az Együttlét elnevezésű kiállításrészben az emberi kapcsolatok sokféleségét mutatják be a munkák.

Az Én-képek című részben háromféle portréval találkozhat a látogató: az első csoportba azok az alkotások tartoznak, ahol saját magát fényképezte a fotográfus, a másodikban egy pályatárs által készített portrék láthatóak, a harmadik részben pedig azokat az alkotásokat gyűjtötte egybe a kurátor, ahol az alkotó művészeti céllal fényképezte le modelljét. Az utolsó, a Pusztítás démona című egységben a háborús borzalmak dokumentálásának történetét és legfontosabb alkotásait ismerhetik meg az érdeklődők a Szépművészeti Múzeumban.