A Kossuth-díjas író a Magyar Írószövetség tájékoztatása szerint tegnap hunyt el. Hallgatott 1970 óta…mintha már életében lezárta volna életművét. Idén szeptember elején lett volna 81 éves.
Hogy mi okozta nála a hallgatásba burkolózást lassan negyven éve? Sánta Ferenc maga válaszolt a kimondott és kimondatlan kérdésekre. A válogatott novellák kötetéhez (Isten a szekéren, Szépirodalmi Kiadó, 1971.) fűzött szerzői utószavában arról vall, hogy az irodalmunk nagykorúságát jelző, magasrendű próza iránt elkötelezett, az önismerethez és a világirodalomhoz vezető utat kereső, azt szolgáló író "mert alázatot érzett, sem könnyűséget, sem öncélú játékot soha meg nem engedett".
Alighanem ez a szigor kényszeríthette ki szokatlan ars poeticájának azóta is érvényes búcsú-mondatát: "Miként ügyeltem arra is, hogy ne szaporítsak a kevésből érdemtelenül sokat, de sokból szigorú keveset inkább." /Forrás/
Az ötödik pecsét
Az 1963-as könyvnapon a kínálatban szerepelt az ismét publikáló, az 56 utáni íróperekben elítélt Déry Tibor Szerelem című novelláskötete, Zelk Zoltán Tűzből mentett hegedűje és Sánta Ferenc Ötödik pecsétje. A regény egy zsidó gyerekeket mentő órásmester szörnyűséges dilemmájának története, melyből később film is született. A magyar filmművészet rendező-operatőr kettősének, Fábry Zoltánnak és Illés Györgynek volt mersze különösebb változtatás nélkül, a regényt lényegében forgatókönyvként használva, a másfél órás film közel felét egyetlen térben, lényegileg egy asztal körül felvenni.
A cím innen ered: s ha van elégtétel, hát valami efféle, amit egy hitébe kapaszkodó ember várhat."
Az Ötödik Pecsét legendássá vált filmadaptációja után a regényt Hamvai Kornél alkalmazta színpadra, és Jordán Tamás rendezésében, a Nemzeti Színház stúdiószínpadán láthatjuk viszont az órás Gyuricát. Őze Lajos hajdani filmszerepét a Nemzetiben Benedek Miklós játssza.
Sánta Ferencet egyhelyütt megkérdezték, hogy melyik írása okozta neki a legtöbb problémát?
"– A legtöbb gondot írás közben is, megjelenése után is a Húsz óra című regényem okozta. Írás közben azért, mert sok, mind ez ideig megválaszolatlan és megválaszolhatatlannak tűnő, és eképpen szüntelenül nyugtalanító kérdést szembesítettem önmagammal...
Írni annyit jelent, mint változni. Minden igényes írás metamorfózis, mert minden írás önmagunk szembesítése a világgal, a világ pedig ma más, mint volt tegnap és holnap megint más lesz. E változó világ változó dolgait kell újból és újból megmérnünk önmagunk igaznak vélt normáival, és döntenünk ítéletünket, magatartásunkat illetően. Végsősoron arról, hogy mit vállalhatunk és mit nem, miből kell részt vállalnunk annyit, amennyit csak elbír a vállunk, és mitől kell tartózkodnunk, mi ellen tiltakoznunk a legvégsőbbekig, ha kell. Ha nem ezzel a szüntelen mozgó, elfogadásra és tiltakozásra kész figyelemmel élünk és írunk, akkor a tehetségünk megpenészedik, vagy felfal bennünket."
Sánta Ferenc majd 4 évtizede a teljes hallgatást választotta az írás helyett, s ahogy élt olyan csendben is ment el.
1954 elején egy pestlőrinci író–olvasó találkozón ismerkedett meg Szabó Pállal,
aki az Irodalmi Újságban mutatta be a Sokan voltunk c. elbeszélés közlésekor 1954 márciusában. A mű nagy feltűnést keltett. Első novelláskötete a Téli virágzás (1956). A Petőfi Kör alapító vezetőségi tagja. Nyílt levelet intézett a miniszterelnökhöz a parasztság jogfosztottságáról 1956 szeptemberében.
További művei:Sokan voltunk(1954) Farkasok a küszöbön (novellák, 1961); Az ötödik pecsét (regény, 1963); Húsz óra (krónika, 1963); Az áruló (regény, 1966); ennek drámaváltozata, az Éjszaka (1968, bemutatta a budapesti Katona József Színház 1968. március 8-án Egri István rendezésében, Őze Lajos, Avar István, Básti Lajos, Sztankay István, Maklári János szereplésével); Isten a szekéren (válogatott novellák, 1970); A szabadság küszöbén (esszék, cikkek, interjúk, 1993).
Több művéből készült film és tévéfilm. A Húsz óra (1965) és Az ötödik pecsét (1975) Fábry Zoltán rendezésében nemzetközi sikert is aratott. A Halálnak halála c. tévéfilm forgatókönyvéért az író Arany Nimfa Díjat kapott Monte-Carlóban (1970). Filmre vitték az Éjszaka, A Müller család halála és a Kicsik és nagyok c. munkáit is.
A Húsz óra és Az ötödik pecsét c. regényei 23 nyelven jelentek meg (angol, cseh, hindi, holland, francia, japán, kínai, lengyel, német, olasz, orosz, román, szerb stb.).
József Attila–díjat 1956-ban és 1963-ban, Kossuth–díjat 1973-ban kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével 1991-ben tüntették ki. 2004-ben Magyar Művészetért Díjat és Hazám-díjat kapott.
