Három érdekes filmmel örvendeztette meg a közönséget a közelmúltban a honi dvd-forgalmazás. Michael Palin, a Monty Python tagja a volt szocialista országokat járja be Új Európa című sorozatában, Truffaut pszichedelikus sci-fije Ray Bradbury torokszorító utópiáját dolgozza fel. Pálfi György többszörös díjnyertes Taxidermiája Parti Nagy Lajos tökéletesen felépített világát ülteti át képi nyelvre.
Michael Palin a Monty Python brit szórakozató csoport legkedvesebb, legalkalmazkodóbb tagjának hírében áll. Nyitott természete sokat segített abban, hogy világutazó riporterként a föld bármely pontján elboldoguljon – a BBC jelentős háttérarzenáljával persze.
Palin a nyolcvanas években kezdte utazásait, akkor 80 nap alatt kellett megkerülnie a földet. Későbbi útjai időbeli megkötés nélkül, de hasonló kalandok közepette zajlottak a Himalájában, a Szaharában, a Föld hosszanti tengelyén vagy éppen Hemingway nyomában. Uazókedve kora előrehaladtával (már elmúlt 65 éves) mit sem csökkent, és minden filmjében ugyanazzal a megbízható humorral és szerénységgel közelíti meg a sajátjától eltérő kultúrákat.
Ám minél több bőrt húznak le ugyanarról a műfajról, annál jobban megkopik az izgalom, és valljuk be, az író/riporter/narrátor előadókészsége sem olyan fergeteges már, mint negyvenes éveiben. Ez érződik a 2007-ben készült Új-Európa című sorozaton is, amelyben Palin történelmünkben részint osztozó dicső régiónkat, Kelet-Európa posztszocialista országait járja végig nyitott szemmel.
Különös érzés ez a magyar (cseh, litván, transzdnyeszteri, szerb stb.) nézőnek. Mert amíg azt látjuk, hogy egy útifilmben legyek vannak meg mezítlábas emberek, addig nyugodtan hátradőlünk a fotelben. Amikor azonban a fűkunyhó és a szélesen mosolygó bennszülött helyét a Gellért Fürdő és az angol nyelvvel keservesen (de legalább büszkén) kínlódó Zoób Kati veszi át a képernyőn, nehéz belekapaszkodni az antropológiai érdeklődésű kívülálló szerepébe.
Nemcsak az érintettség miatt érdekes a sorozat, Palin meglepően sok új dolgot mutat az egykori baráti államokról. Szokása szerint a történelmi nevezetességek mellett leginkább az emberket állítja középpontba, őket mutatja be hétköznapi és kevésbé hétköznapi tevékenységeik közben. Aki hasonló beállítottságú, nem fog csalódni Palin interpretációjában a mára jócskán átalakult kelet-európai országokról. A volt NDK-ban Palin egy stresszoldó nevetőklubot keres fel, Mostarban izmos műugrókat látunk, akik a sekély Neretvába vetik magukat az újjáépített híd magasából, Szerbiában partiba botlunk, máshol népviseletbe öltözött asszonyok segítenek be a falubeli rockkoncerten. És persze mindenhol ott vannak a mutatós kelet-európai lányok és nők – vágóképként, vagy az egykori Python-tag kísérőjeként.
A BBC Új Európa című sorozata június 10-én jelent meg háromlemezes dvd-n, a Budapest Film forgalmazásában.
„- Igaz, hogy a tűzőrség azelőtt oltotta, és nem gerjesztette a tüzet?”
Francois Truffaut 1966-os (Magyarországon ’69-ben bemutatott) víziója a jövő könyvnélküli világáról csak néhány vonásában emlékeztet a mai valóságra. A falba ágyazott televízióval, a „tévéfallal” interakcióba keverednek az otthon unatkozó háziasszonyok, akik rendszeresen túladagolják az üres tudatukat csillapító nyugtatókat. Az olvasás nemcsak háttérbe szorult, hanem egyenesen tilos, a könyvek birtoklásáért súlyos büntetés jár, a tiltott portékát a házzal együtt felgyújtja a tűzőrség. Az újság rajzok sorozata, a média a tévéfal, a könyveket pedig néhány romantikus idealistának beállított ellenzéki rejtegeti.
A Ray Bradbury 1954-es novellájából készült különös filmet a maga idejében nem rajongta körül a kritika, s az utókor sem kényezteti el, pedig Julie Christie kettős alakítása és a főszereplőt játszó Oscar Werner munkája is emlékezetes. Truffaut egyetlen brit filmjéről van szó, jellegzetesen angol nyelvi és képi világgal, szürreális képekkel és a hidegháború éveiben elképzelt jövő ma már kicsit vicces technológiáival.
A maró tanulság sem marad el, hiszen nem kell ahhoz totalitárius diktatúra, hogy tévé vezérelte zombivá váljanak a tömegek, és ne habozzanak kitolni akár legközelebbi ismerőseikkel, ha érdekeik és félelmük indokolja. Truffaut-nál a könyvek szimbolizálják a menekükést ebből a világból, de hogy mit és hogyan sikerül megőrizni az írott szöveg örökségéből, maradjon a film titka.
A dvd június 24-én jelenik meg Budapest Film gondozásában. Az extrák menüpontban az alkotókkal készült interjúkat találni.
„S hogy porzik a fény a vízen, mint varietékban a flitter”
Az idézet csalás, nem a Taxidermiából való, hanem az alapjául szolgáló novellák egyikéből, a Hullámzó Balatonból. A Hukkléval híressé vált Pálfi György 2006-os filmjében arra vállalkozik, hogy a Parti Nagy novelláinak nyelvi és gondolati szövedékében éldegélő szereplőket életre keltse. Bár mindaz, ami szövegbe ágyazva elgondolkoztat, meghökkent és elborzaszt, képekre lefordítva egyenesen sokkol – a kemény képek és naturalisztikus jelenetek nem tűnnek öncélúnak Pálfi kezében.
A kiváló minőségű alapanyagot Parti Nagy Lajos, Pálfi György és Ruttkai Zsófia dolgozta át forgatókönyvvé úgy, hogy nagyobb hangsúlyt fektetett a három főszereplő – nagyapa, apa és fia – közötti kapcsolatra, mint az irodalmi szöveg. A három férfi más és más korokban él, és különböző gondokkal küzd: ami közös bennük, a mindent elhomályosító éhség és mohóság, még ha más is a vágyakozás tárgya: az egyiknél a szerelem, a másiknál a siker, a harmadiknál pedig a halhatatlanság. Történetükben egyfajta 20. századi emlékkönyv elevenedik meg, számot adva a különböző korszakokra jellemző emberi életérzésekről is.
A Pálfira jellemző szikár, kifejező és meghatározó képi világot a holland underground dj, Amon Tobin zenéje teljesíti ki.
Az április végén megjelent dvd két változata is elérhető, de érdemes beruházni a kétlemezes Taxidermiára, mert rengeteg extrával látták el. A film kétféle audiokommentárral nézhető, az extrák között 16 kimaradt jelenetet, werkfilmet, videoklipeket láthatunk. Bónusz a hagyományos dvd-lejátszón is használható játék és Pálfi György Táltosember vs. Ikarus című rövidfilmje.
