Világszerte 33 millió menekültet tartanak nyilván, vagyis Magyarország lakossága háromszorosának nincs jogi védelme, státusza, és ennyien kénytelenek külföldre vándorolni a hazájukban őket ért üldöztetések miatt. Június 20. az ő világnapjuk, Budapesten pedig egy speciális kiállítással kívánják felhívni rájuk a figyelmet.

Menekültek, oltalmazottak, bevándorlók a főszereplői annak a kiállításnak és filmvetítésnek, mely szerdán nyílik a budapesti Millenáris Parkban. Az Önarckép programban 19 művész - többségükben bevándorlók - készítette el portréját, amelyek a parkban a két tó között lesznek láthatók a szabadban. A szervezők a Menedék projekt keretében egy sátrat is felállítanak, ebben a bicskei és a debreceni befogadó állomáson a menekültekkel együtt készített öt kisfilmet vetítik.

Az önportrét készítő művészek között van Nick Oldham, aki Angliában valósította meg ezt a programot, amelynek során nem a többségi társadalom szemszögéből mutatják be a csoport tagjait, helyzetüket, hanem az érintett menekültek számára nyújtanak lehetőséget a bemutatkozásra. Nick Oldham készítette föl a magyar szakembereket a menekültekkel való foglalkozásra. A kisfilmek között van a Pismo (Levél) című, amelyben Rátgéber László, a pécsi női kosárlabdacsapat volt vezetőedzője olvassa föl egy újvidéki barátjának írt levelét. A 41 éves Rátgéber 15 éve él Magyarországon, szavai szerint mindene megvan, de nagyon hiányoznak neki a gyerekkori barátok.

Egy másik filmben Berisa Dulian-Keke koszovói tizenéves fiú beszél magyarul arról, hogy milyen volt a háború, hogy érzi magát Magyarországon, s időnként felszabadultan dobolja hangszerén szülőföldjének ritmusait.


Sara a polgárháború dúlta Libériából menekült három évvel ezelőtt Magyarországra, s a filmen arról mesél, hogy álmában rendszeresen találkozik a leányával, aki fiútestvérével együtt egy ghánai menekülttáborban él. A tárlat a Millenárison június 29-ig lesz látható, a Kultúrpart pedig a következő napokban többet is bemutat a kisfilmek közül.

Egyre rosszabb a helyzet

Az ENSZ menekültügyi hivatalának éves jelentése szerint folytatódnak a két év óta tapasztalt rossz tendenciák: a külföldre menekültek száma 2007-ben elérte a 11,4 millió főt, ezen túlmenően pedig további 26 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét saját országán belül különféle konfliktusok következtében. A két legérzékenyebben érintett ország nem változott: továbbra is Irakból és Afganisztánból menekülnek el a legtöbben, az újonnan regisztrált menekültek közel fele ebből a két államból származik. Az egyre jobban eldurvuló konfliktusok következtében tavaly is tömegek vándoroltak el szülőföldjükről a Közép-afrikai Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Szomáliában, Szudánban és Kolumbiában is. A legfőbb befogadó ország Pakisztán, de szorosan követi Szíria és Irán, Németország és Jordánia, kisebb mértékben Tanzánia, Kína, Nagy-Britannia, Csád és az Egyesült Államok. Szudánban, Libériában és Burundiban viszont sikerült sok embert hazatelepíteni.


2001 és 2005 között csökkent a menekültek száma, vagyis a tendencia azóta megfordult, ami különös nyugtalanságra ad okot, főleg a „minden mindennel összefügg” tényező figyelembe vételével: a globális felmelegedés okozta időjárási változások, az ezekhez kapcsolódó mezőgazdasági átalakulás vagy az élelmiszerárak emelkedése – például Egyiptomban, ahol pattanásig feszült a helyzet a kenyérárak emelése miatt – további menekülthullámokat indíthatnak el.
Az Afrikai Egységszervezet indítványára 1975. június 20. óta minden évben megtartották az afrikai menekültek napját, arra emlékezve, hogy 1974. június 20-án életbe lépett az egységszervezet vezetőinek megállapodása. Ehhez csatlakozott az ENSZ közgyűlése azzal, hogy ezt a napot 2000-ben a Menekültek Világnapjává nyilvánította. 2001-ben tartottak először e napon rendezvényeket, amikor a menekültek helyzetére hívták fel a figyelmet világszerte.

Európa hosszas szünetet követően a ’90-es évek balkáni konfliktusai során szembesült a menekültkérdés súlyával. A boszniai háború során mintegy 1,2 millió ember távozott külföldre, s további 1,3 millióan az országon belül kényszerültek más vidékre vándorolni etnikai üldözöttségük folytán. Ehhez kapcsolódóan Magyarországnak sem volt problémája a menekültekkel egészen a közelmúltig, hiszen a legtöbbjük, aki elvetődött hozzánk, tovább akart menni. Az uniós csatlakozás után azonban a közös jogszabályok értelmében ott kell lefolytatni a menedékadás procedúráját, ahol a menekült először találkozott a hatósággal.

Tavaly 3400 menekült érkezett Magyarországra politikai vagy vallási üldöztetésre hivatkozva, közülük 169-en kaptak védelmet.