Osztojkán Béla 1948. február 8-án, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerben született. 1966-76 között a Ganz-Mávagban esztergályos, marós volt, majd 1977-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett, emellett újságíróként is publikált.
Első generációs roma értelmiségiként részt vett a roma civil önszerveződés első, máig meghatározó szervezete, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége megszervezésében. 1989-ben megalapította a Phralipe Független Cigány Szervezetet, amelynek elnöke lett, majd a Magyarországi Roma Parlament szóvivője, később főtitkára lett. A rendszerváltozás után, 1990 és 1993 között az SZDSZ tagja volt.1994-ben a Magyarországi Cigányok Szolidaritási Pártjának szóvivője lett, 1994-1995 között a Cigány Kisebbségi Önkormányzati Képviselők Országos Szövetségének elnöke volt.
Farkas Flórián fideszes országgyűlési képviselő, a Lungo Drom elnöke, az OCÖ korábbi elnöke részvétét fejezte ki Osztojkán Béla családjának, és arra emlékezetett, hogy az általa irányított OCÖ volt alelnöke nemcsak a roma érdekképviseleti szervezet tagjaként, hanem írói és újságírói munkásságával is példát mutatott Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbségének. Írásaival olyan értéket és színvonalat teremtett, amely ma is követendő példa lehet az új generáció számára, politikai szerepvállalása pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kialakulhatott egy olyan elit, amely - identitását megőrizve - szakmai alapokon is képviselni tudja a romák érdekeit - monda a roma vezető.
Osztojkán Béla politikusi szerepvállalásait méltatva Teleki László MSZP-s parlamenti képviselő, romaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott azt mondta: Magyarország mellett az európai roma közösség olyan pótolhatatlan embert veszített el, akinek már a rendszerváltozás előtt is európai léptékű gondolatai voltak, és ezt a szellemiséget képviselte az OCÖ-ben is.
Osztojkán Béla alapító főszerkesztője volt a Világunk, az Amaro Drom és a Phralipe című lapnak, amelyekbe haláláig rendszeresen publikált. A Phralipében közölt írásaiért 1997-ben Bezerédj-díjat kapott.
Zsigó Jenő, a Magyarországi Roma Parlament elnöke azt mondta: Osztojkán Béla hirtelen halálával nagy veszteség érte a roma költészetet és irodalmat, de művei fennmaradnak, alkotói erejéből generációk sokasága táplálkozhat. Megemlítette, írói, költői tevékenysége mellett a cigány közéletben is jelentős feladatokat látott el, de mint mondta, számára maradandót mégis az irodalom területén alkotott. Zsigó Jenő az Amaro Drom lap felelős kiadójaként és a Magyarországi Roma Parlament elnökeként részvétét fejezte ki elhunyt volt munkatársa családjának.
Báder Csaba, a RomNet Média Alapítvány elnöke úgy fogalmazott: Osztojkán Béla - amellett, hogy cikkeiben a romákat érintő legfontosabb történések háttereit felgöngyölítette - olyan elemző és tényfeltáró írásokat is publikált, amelyek alapolvasmányai a roma politikai és civil önszerveződés-történet megismerésének.
A romnet.hu főszerkesztője azt mondta: újságírói tevékenysége és politikai nézetei miatt az ezredforduló után "a politikai süllyesztőbe" taszították Osztojkán Bélát, majd betegsége után egyre többen elfordultak tőle, míg végül kisemmizve és ellehetetlenítve, magányosan érte a halál. Erre utalt, hogy idén februárban, amikor a neves író, költő, újságíró 60 éves lett, sem politikusok, sem pályatársak nem köszöntötték - fűzte hozzá.
A roma internetes oldalon többször publikáló újságíróról szólva Báder Csaba megjegyezte: Osztojkán Béla életútja nemcsak munkásságával, hanem erkölcsi tartásával és politikai pályafutásával is példa lehet az új értelmiségi generációnak.
A magyarországi cigány irodalom kiemelkedő alakjaként is számon tartott Osztojkán Béla verseiben a cigány és a magyar hagyományok, legendák, mítoszok keveredtek. A Halak a fekete citerában című önálló kötete 1981-ben jelent meg, amelyet a Hóesés hűségben (1983), a Nincs itthon az Isten (elbeszélések 1985), az Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (regény, 1997; idén augusztusban megjelenik franciául is) és a Bölcsek napkeletről (színpadi meseköltemény, 1998) követte.
