Alapvetően szívesen emlékszem vissza zsenge gyermekkoromra, a színfoltokra, illatokra, pillanatokra. Jól szórakoztam a balatonszepezdi úttörőtáborban, bár nem tudtam, milyen utat is török valójában, de élveztem, hogy 10 napig saját szüleim felügyelete nélkül létezhetek, hogy kedvesek a konyhás nénik és akkor még vicces volt, hogy 10 gyors guggolás után az ember befogja az orrát, és tiszta erőből próbálja kipréselni a levegőt.
Hogy jön ide a következetlenség? Múlt héten egy fél sor erejéig pont a zertéelt vettem a klaviatúrára Piedonéval egyetemben. Most mégis egy hangulatot ajánlanék pont az említett olimpiai bajnok vízipólóssal a célkeresztben. Egy szent őrültről már meséltem a Biofesztivál kapcsán, most ismét ő van a terítéken. Gárdony, Bálint Gyuri ökostrandja. II. BUD SPENCER ÉS TERENCE HILL FESZTIVÁL, JÚNI 27-29-IG. Merthogy Banán Joe és Zsugabubus is olyan, mint az a szepezdi 10 nap. Jó rájuk emlékezni. Vicces volt, a család együtt nézte, a nap sütött, a szőlőből mindig haza lehetett érni a kezdésre, apámmal versenyt nyerítettünk a röhögéstől, és szállóigék röpködtek a Puffinról, ami egyedüliként ad erőt és akaratot, de hát verekedni csak hagymásbabszagú teflonnal lehet, a kiszámíthatóság, pofonok vér nélkül, cicis lányok, bájos gyerekek, jó zene egyvelege volt. És még Ötvös Csöpire is rászoktatott. Doktor Kardos doktorról nem is beszélve. Uralta az egészet valami békebeli napfény.
Ebben a napfényben lehet majd sütkérezni hétvégén, ahol nosztalgiázó felnőtteken röhöghetünk a lökött emlékezés jegyében. Erőst gondolkodom, hogy nevezzek a banánevő versenyre. Kérdés: hány banánt képes letolni az ember – vagy mondjuk én? Pláne ha lehetőség van betolni egy adagot az ország legnagyobb hagymásbabjából – nőnek az esélyeim, mert rühellem a babot. A kesztölci biobor majd segít, ha már fulladnék. És csak a rosszfiúk gyújtanak rá. Hogy néhány őrült képes SPENCER HILL fedőnéven zenekari próbára járni, hogy aztán ismerős dallamokkal szórakoztasson a part közelében legalább 25 fokos Velencei-tóban, hogy valami orosz-török meccs is várható, ahol falkában lehet örülni, mint hajdanában a Vidinek, amikor betakarta a Realt, hogy zsirozni van kedvem magyarkártyával és biztos találunk majd pókerezőt, aki nem fordítva tartja a lapokat, és reménykedek hogy a kis piros autó nem gyullad ki, hogy…
Hogy a fenébe van, hogy bizonyos dolgok kikopnak az életből, és néha egy nyári hétvége átmenetileg rántja csak vissza őket? Van még valakinek Gazdálkodj okosan? Egérrágta, gyerektépte, porlepte? Néha jó leporolni és a Monopoly helyére tenni az asztalon.
A plakátot nézve kedvem lett kövér apákkal és megereszkedett mellű anyákkal együtt nézni a gyerekeinket, akiknek a Kékszemű és Joe semmit nem jelentenek. Nekik a minimax. Fakón, szögletesen. Persze ha majd megint leadnak egy filmet, megint dühbe jövök, mert tudom, hogy nincs kettő négy nélkül. Kikapcsolom a tévét. Mert emlékezni jó, megszépül, de újraélni azért nem vágyom.
