Öregesen, ahogy jólesik, félig józanul. Ahogy a ritkuló hajú Tunyogi Péter mondá. Merthogy állítólag kövéren és kopaszon a hangerőt már nem bírom, de ha már eljöttetek, egy kicsit még ilyen leszek. Szegény Sting kócos már nem igen tud lenni, a rock'n'roll–életérzést aláhúzná egy szakállal, de egyrészt a punkok csupaszok, másrészt Fullánk úr végtelenül sármossá és intelligenssé válik ilyetén módon, ráadásul Copeland úr a dobok körül még mindig ott tart, hogy arcszesze is csak pitralon.

Na. Eljutottam Katowicébe, ami már önmagában is jó, bejutottam egy Police-koncertre, amire esélyem sem volt, egyrészt mert nem jönnek hozzánk, másrészt mert magamtól nem utaztam volna ide és persze aggasztó volt, hogy az övtáskámban felejtettem egy sniccert 3 pótpengével, fizetéskiegészítő segédmunkáskodásom következményeként. Szóval köszi, örülök, jó volt a hangulat, ezt biztos leírják majd valahol valakik, csak néhány dologgal elrontanám saját magam és vendéglátóim élményét.

Hazafelé tartva az Óbudai Danubia Zenekar plakátján ezt olvastam valahol a Kossuth – vagy Moszkva (hogy összenőttek, mi?) tér környékén: NEM A FIATALSÁGUNK MÚLT EL, A TUDÁSUNK LETT TÖBB. Szép. Szerintem a punk valahol ott halt meg, amikor Sid viciózus megtanult gitározni. Tiszta szerencse, hogy meghalt.

A Police nem halt meg. Van. És emlékezik. Rosszul. Most pedig jön a nagy slágerünk, ez a rokszán, szóval lesétálunk, négy percig piros fény van és aztán eljátszuk de. De mi már nem akarjuk vízbe fojtani azt a rohadékot. Leonard Cohen óta mondjuk nem is tudnánk, mert ahhoz már taknyos sihederként is kevesek voltunk, hogy úgy toljuk és annyira gyűlöljünk, mint ő Baz Luhrman Moulin Rouge-ában. De suhancként még volt lendület, kamaszharag, álló farok.

Mert vagy nem lehetett megdugni a csajt, vagy meg lehetett. „Nédd, az anyja úristenit, megint nincs rajta sapka” – ahogy Hofinál hallottuk.

Szóval a tudásunk lett több.

Az a baj, hogy ez most olyan lesz, mintha én lehúznám a Stingéket. NEM. Nem csak. Csak az a helyzet, hogy nekem nem volt, vagy nincs időm, hogy lekövessem Sting tudásának gyarapodását, mert a Sting-menet című le sem forgatottban se én bújnék az agyába (lásd A John Malkovich-menet című filmet). Biztos tök jó, hogy lehet díszíteni a kopott gitárból előcsalt megtanult hangokkal a dalt, de ha ez csak egy sláger, akkor nekem nem gyere be. Nekem ez még mindig egy tehetetlen indulat. Slágerként inkább nem kérem.

Jim – Light My Fire, Jagger – Satisfaction, Kurt – Smells Like. Imádott előadók leggyűlöltebb dalai. Lám, a Sátán őfensége földi helytartója még él. És néha ezzel kezdi a koncertet.

Nyilván én vagyok a beteg, de öreg rocksztárnak lenni nagyon szar, ha nincs annyi eszed, hogy valami egészen másba kezdj. Van az úgy, hogy 27 évesen muszáj megdöglenie az embernek. Jim hazavágta a Doorsot, és még mielőtt filmezni kezdhetett volna, elterült egy fürdőkádban. Már ha igaz, és nem lépett le Marokkóba. Kicsit viccesen van javítgatva a halotti bizije. De kitalálta azt a sort/mantrát, amit sose fogsz tudni csak úgy eldúdolni.

-Father!
-Yes, son?
-I wanna kill you.
-Mother, i wanna fuck you.

fuck you baby, all night long

Persze a görögökön meg a pszichiátrián lehet vitatkozni.

LIVE FAST. LOVE HARD. DIE YOUNG.

Erre mondja Bruce Dickinson barátunk majd a Sziget nulladik napján, hogy only the good die young. Persze ez egy westernfilm inspirálta zene, de mindegy. Mert lehet, hogy már nem sztreccsfarmerben és fehér pumacipőben, de még mindig akkora terpeszben fogja nyomni, ami eleve nem engedi nyugodni a testet, mi több, olyan intenzitásra készteti, hogy kénytelen erőt kifejteni, küzdeni, tartani, gyűlölni, fájni, égni. LENNI.

Végtére is, nem lehet csak úgy odaböfögni a lenni vagy nem lenni-t a 47. előadáson sem. Persze odaböfögik, de attól még nem lehet. Színészbüfék rendszeres mondata: kár, hogy ma láttátok, tegnap sokkal jobban ment…

Most akkor jöjjek vissza valamikor, amikor majd jobban megy? Mikor?

Kurt Cobaint szerződésben kötelezték, hogy koncertjein játsza a Smells Like-ot. Meg is lett az eredménye. Eljátszotta. Azt nem írták bele, hogy hogy csinálja - kábé mint Sting a Roxanne-t. Hozzátéve, hogy épp csak le nem köpte a közönséget. Krist Novoselic, a Nirvana basszusgitárosa olyan jól érezte magát az MTV-gálán valaminek a következtében, hogy koncert közben feldobta a gitárját. Elfelejtette, hogy elektromos, ezért be van dugva. Nagyobbat dobott, mint amit a kábel engedett. A visszarántott gitár irgalmatlanul fejbe verte. Elterült, tántorgott. Laza agyrázkodás. Nem húzták össze a függönyt. Kurt és Dave Grohl nyomták tovább. Bár mindenki Kristre figyelt. Őrültek. Valakik meg örültek.

A helyzet az, hogy valahol a garázs és az első néhány sláger közt bizonyos embereknek meg kellene halni. Mert akkor még jó életük lehetne. Kurt kilógott a pszichiátriáról és szétlőtte a fejét. Michael Hutchence, az INXS mini-morrisonja a saját kilincsére kötötte fel magát. Janis szállóigéje lett, hogy 20 ezer emberrel szeretkezik egy koncerten, aztán egyedül megy haza. Egyedül egy szállodaszobába, hogy aztán karjában tűvel, mellette Pearl című albumával találjanak rá másnap. Brian Jonest a szökőkútból húzták ki. Hendrixet szintén nem az autó ütötte el. Bon Scott körülbelül annyit ivott, mint Ozzy és Lemmy együttvéve, beleértve az utóbbi éveket is.

Nem ők az istenek. De haláluk által örökre olyanok maradtak, amilyenek, még mielőtt a tudásuk több lehetett volna. Még mielőtt a világ legszimpatikusabb zenészévé válhattak volna. Jó, ezt csak Sting miatt mondom, mert szeretem, lévén, hogy a fentieknek vajhmi kevés esélyük lett volna akár egy drogprevencióban, akár a Nők Lapjában.

A hullák nem tudnak csalódást okozni. Az élők nem tudják tudomásul venni, hogy már meghaltak. Emberek! Nincs már Police! 25 éve nincs. Sting van, és szerencsére nagyon jó. Akkor is, amikor rendőrdalokat nyom. De nincs már Police!

Vagy tudod mit? Legyen. De akkor úgy játsszon, mint a premieren! Ne én legyek már a rossz, amiért nem tegnap láttam. Engem csak egyszer visznek Katowicébe, nincs második előadás.

WE WANT THE WORLD, AND WE WANT IT

Now?

NOW!!!

Ui.: ahogy Forrest Gump mondta – azt hiszem nagyon nehéz lehet rocksztárnak lenni. Szerintem én nem is tudnék…

Ui.2.: