Ötven éve, 1958. október 23-án jelent meg Peyo (Pierre Culliford) Hupikék törpikék (Les Schtroumpfs) című képregénye a francia-belga Spirou magazinban. Napra pontosan két évvel a magyar forradalom kitörésée után. Persze, adja magát, hogy ha Aprajafalvára terelnénk a magyar történelem szereplőit, akkor Rákosi Mátyás lenne Hókuszpók, a gesztenyét, diót gyűjtő gondos törpök (magyar nép) ellensége. Hókuszpók egy fura varázsszerrel (kommunizmus) próbálja elkábítani szegény törpöket, akik mély, negyven éves álomba szenderülnek.

Mondanunk sem kell, hogy a Manó könyvek kiadásában megjelent jubileumi Hupikék törpikék könyvsorozatban szó sincs Rákosiról, ellenben annál több a két és fél almányi nagyságú törp, a gombaház, a móka és a kacagás. Hókuszpók minden epizódban feltűnik, hogy némi árnyék is vetüljön a középkori idillt megjelenítő Aprajafalvára. Persze, a négy könyv (Törpilla kalandjai, Királytörp, Asztronautörp, Álmodozó vándorútja) méltó módon emlékezik meg a „cukiságbajnok” törpökről, de milyen jó lett volna, ha a foglalkoztató kiadványok, kifestők mellé megjelentetik reprintben az első, eredeti képregényeket egybegyűjtő kiadványt, ha már évfordulóról van szó...

A könyvek tehát nem képregényes verzióhoz nyúltak vissza, hanem az 1981-ben indult Hanna és Barbera rajzfilmsorozat egy-egy kockáit merevítették ki, és ahhoz rendeltek képaláírás-szerű szövegeket. Megtudhatjuk például hogyan született Törpilla…. Valójában Hókuszpók teremtette, hogy megbűvölje a törpöket, és azok elpusztítsák majd saját magukat, de szerencsére az addig fekete hajú Törpillát Törpapa megdelejezi, és igazi szőke szépséget csinál belőle, csupa-csupa pozitív tulajdonsággal ruházva fel. Törpilla tehát egy kreatúra, nem igazi törp…. Mondanunk sem kell, hogy a rendszerváltás idején nem volt olyan házibuli, amelyben a jófejeskedők ne ecsetelték volna, hogy Törpilla egy ribanc, hisz az összes törp, Tréfitől Okoskáig hozzájár szobára. Egyébként nem a rendszerváltás idején találkozhattunk először a törpökkel, 1978-ban, A kismanók furulyája címmel a magyar mozikban láthattunk egy egész estés verziót. E sorok írójának egyik első pszichotikus élménye pont e rajzfilmhez kötődik…

1978 nyarán ellógtam a gyereknapról, melyet a dél-békési Battonya határában, a Lődomb környékén tartottak… Bizonyos szempontból, a bográcsban főző úttörők, az akadályversenyek, transzparensek a környéket afféle szocialista Aprajafalvává tették. Nem jött be igazán móka, ezért visszagyalogoltam a kisváros főterére, és beültem a moziba. A kismanók furulyája című rajzfilmet adták… Alig néhány ember volt a moziban, de az erkélyen csak én ültem. Mindenki a határban, én meg egyedül a kongó, hűvös mozi erkélyén… A filmből csak annyira emlékszem, hogy a törpöknek egy hatalmas fa törzsének közepéből kellett kifaragniuk a csodafurulyát. Hogy úgy mondjam, nagyon törpös volt – bár akkor ez a kifejezés valószínűleg még nem hangzott el a fordításban.