Láttunk már patkányt főzni, zsiráfot görkorcsolyázni, mókusokat akciózni, most pedig egy kedves, tesze-tosza dagi kis panda harcolja le a mozikban a gonosz hóleopárdot.

A fentieket pontosítandó leszögezem, a „kis” panda egy óriási, nagy Bud Spencer- pocakkal megáldott szőrmók. Po a családi leves-vállalkozásban dolgozik, ám minden vágya, hogy igazi kung-fu bajnok legyen. Álmaiban az őrjöngő ötös mellett (Tigris, Daru, Sáska, Majom és Vipera) ő a hatodik, sőt, ő a legnagyobb harcos.

Nos, ennek a fekete-fehér óriáspandának van egy apja. Egy lúd. Nincs is ebben semmi meglepő, a nézőnek szinte fel sem tűnik ezen apróság, a talány nem is vár megfejtésre, hiszen a zseniális animáció, a hihetetlen mozgássorok és a rekeszizmokat kőkeményen megdolgoztató karakterek nem hagynak időt mélyenszántó filozofálgatásokhoz.

A karakterek az igazi, emberi valós tulajdonságokat tárjánk elénk: elsőként itt van tehát Po, a panda, akinek igazán találó eredeti szinkronhangja, melyet Jack Black kölcsönöz.




Ez a sütikkel álmodó maci olyan egyéb álmokat is dédelget, melyek egyértelműen elérhetetlennek tűnnek, mi azonban mégis szurkolunk a szerencsétlen, esendő főhősnek.

Az öt kung-fu bajnokot lényegében nem karakterizálták túl: ők egyszerűen azok, amik. Monológokat ne várjunk tőlük, szinte kung-fu tudásukon kívül semleges tulajdonságokkal bírnak. Az egyetlen meglepő és talán szokatlan jelenség mindössze számomra Tigrishez volt fűzhető: én ugyanis megszólalásig fiúnak azonosítottam, mindaddig, amíg meg nem szólalt női hangon (eredeti szinkronhangja Angelina Jolie), ez talán sokaknak zavaró lehet.

Személyes kedvencemmé azonnal Shifu mester vált (ismét az eredeti szinkron tökéletes választását említeném: Dustin Hoffman a legjobb választás e szerephez). A kicsi, de annál inkább erősebb, nagytudású cickánynak le kell számolnia önmagával is ahhoz, hogy higgyen abban, Po mentheti meg a várost a bosszúszomjas hóleopárdtól.

Shifu az igazi mester-arc: ahogy tanításai, szemöldök-vonogatása, nyugtató jelenléte, úgy karaktere is visszaköszönt már régebben is a filmvászonról. Nekem azonnal ez ugrott be:



Az angol nyelvű trailer utolsó részében láthatjuk, e módszer bevált a kung-fu oktatásban:



Bölcs életigazságok, melyeken a mozizó valóban elgondolkodik: nincsenek véletlenek, és erősen hinni kell. Jó példázat gyerekeknek, tanulságos felnőtteknek.

Természetesen a happy end megmosolyogtató, és megszeretjük az elején még kissé idegesítő főszereplőt: az óriási panda ugyanis jól leseggeli, majd elhasalja Tai Lungot, a hóleoprádot, ezzel megmentve a Béke faluját, és kedves kis társait.

A Kung Fu Panda csodálatos színvilága, remek poénjai és a tökéletes animáció miden bizonnyal az év legeslegjobb animációs filmjét eredményezik, legalábbis addig a pillanatig, míg be nem mutatják a Madagaszkár 2-t.