Szürreális felütéssel és mondhatni teljes érdektelenség mellett tegnap kezdetét vette a Reneszánsz Év keretében a fél évesre tervezett Rennaissance Me! névre keresztelt koncertsorozat. Az újjászületés jegyében a koncerteken újszerű zenekarokkal és kevert zenei stílusokkal találkozhatunk, remélhetőleg az indító rendezvénynél jobb szervezés mellett.
Vörös-fekete tyúktollak, gepárdmintás forrónadrág, kopott, ódivatú fürdődressz, fűzöld magas sarkú és egy játék mikrofon – ezekkel a kellékekkel, kotkodácsoló zenei aláfestéssel robbant be a Holdudvar színpadára a francia Little Ballroom nevű zenekar frontembere, Audry.Mindezzel nem szembesülhettek túlságosan sokan – valószínűleg a szervezés hiányosságainak köszönhetően – a koncertsorozat megnyitó rendezvényére ugyanis nagyjából másfél tucatnyian voltak kíváncsiak a Holdudvar vendégei és a Margitszigeten élő hajléktalanok közül. Audry a jelek szerint nehezen viselte a mérsékelt érdeklődést, az előadásra viszont nem lehetett panasz.
A vizuális hatás súrolta a befogadhatóság határát, de magából az improvizatív-experimentális zenéből sem hiányoztak az olyan szokatlan elemek, mint az ugatás, a lihegés, a köhögés, a krákogás, vagy a már említett kotkodácsolás. Ahogy Duchamp műtárgyat csinált a vécécsészéből, ugyanúgy emel be a Little Ballroom hétköznapi hangeffekteket a zenébe. A csapat egy csellóval, egy tangóharmónikával, egy basszusgitárral és ütős hangszerekkel igyekszik újjáéleszteni és megreformálni a sanzon műfaját.
„Egy mosógépben akarok meghalni” – hangzik a szöveg. A banda szokatlan audio-vizuális performanszát döbbenettel vegyes nehézkességgel fogadták a nézők, pedig a ritmus és a dallamvilág is szerethető. A közönséget nem sikerült magával ragadnia az együttesnek; talán egy francia tolmács javított volna a helyzeten.
„Melyikőtök az Mc Ducky?”
Atención! Eljú dábldí ájtié! - Két lány, akik szeretik az „olcsójánoskodó, kisbetűs imidzset”, a jelmezeket és a feateket, de nem szeretik, ha megkérdezik tőlük: „Melyikőtök az Mc Ducky?”, vagy ha számon kérik szövegeiken a „Mondanivalót”. Ők a magyar hiphop legbájosabb és legeredetibb formációinak egyikét alkotó Ludditák, akik szintén színpadra léptek a Reneszánsz Év jegyében.
Bár a Little Ballroom és Mátyás király között nehezen találunk kapcsolatot, a Ludditák Fiáth-nővérei korhű reneszánsz jelmezeikkel igyekeztek összekapcsolódni az újjászületés korával. „Gyerünk riksák, bringák vagy lovas taxik: a szubkultúra ettől vastagszik” – a szövegek, a mosoly, és a mozdulatok maradtak, csak a körítés volt reneszánsz.
Koktél volt, kreativitás kevés
A 21. századi Mátyás udvar harmadik fellépője az Angliában is egyre népszerűbb DJ-páros, a Secta Cameleon volt. A magukat a dirty pop műfajába soroló, elektronikus zenét játszó fiúk szintén szeretnek kísérletezni. Sajátos zenei világuk a breakbeat, az elektronikus pop, a house és a trip-hop egyvelege.
A reneszánsz korát nem csak ezekkel a zenei kuriózumokkal akarták összekötni a szervezők századunkkal, hanem a Reneszánsz Me! koncertsorozatnak keretet adott egy a Mátyás korát és a hozzá fűződő történeteket a modern világba ágyazó képregény-kiállítás.
Bár a rajzok kimunkáltak voltak, aki poént vagy magával ragadó kreativitást keresett, annak nem volt könnyű dolga, hacsak nem tartjuk szórakoztatónak, hogy a cseh vitéz a képregények világában már kocsival jár és a tévében adnak ki körözést ellene, a felejtéshez viszont jól jött egy reneszánsz koktél.
Fotók: Tossenberger Lívia