Július 8-án lesz 70 éves Koncz Gábor Kossuth-és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész.

A Borsod megyei Mezőkeresztesen született, szülei papnak vagy orvosnak szánták, őt azonban az ökölvívás vonzotta, bokszolónak készült. Középiskolai évei alatt diákszínjátszóként olyan sikereket aratott, hogy érettségi után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová nyomban felvették.

1963-ban kapta meg a diplomáját, első szerződése a miskolci Nemzeti Színházhoz kötötte. 1964-ben a kecskeméti Katona József Színházhoz, a következő évben pedig a budapesti József Attila Színházhoz szerződött, amelynek 1974-ig tagja volt. 1974-től 1981-ig a Vígszínház társulatához tartozott, majd a Madách Színházban játszott, 1992 óta szabadúszó. Jelenleg a Turay Ida Színházban, a Körúti Színházban és a Budaörsi Játékszínben lép fel, utóbbiban több darab rendezőjeként is bemutatkozott.

Jelentősebb színpadi szerepei: Liliom (Molnár Ferenc), McMurphy (Ken Kesey: Kakukkfészek), Szakhmáry Zoltán (Móricz: Úri muri), Bánk bán (Katona József), Jago (Shakespeare: Othello), Vang vízárus (Brecht: A szecsuáni jólélek), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Queeg (Herman Wouk: Zendülés a Caine hadihajón).

Filmes sikereinek köszönhetően az egész ország megismerhette: Legenda a vonaton (1962), Hattyúdal (1963), A kőszívű ember fiai (1965), Sikátor (1966), Egy szerelem három éjszakája (1967), Egri csillagok (1968), Gyula vitéz télen nyáron (1970), A dunai hajós (1974), A fekete gyémántok (1976), Fábián Bálint találkozása Istennel (1980), A három testőr Afrikában (1996). Foglalkoztatták A falu jegyzője, a Kisváros és a Barátok közt című tévésorozatokban is.

Szinkronizálni is hívják, az ő hangján szólalt meg a kopasz New York-i zsaru, Kojak. Állítása szerint kétszáz epizód hangfelvétele után ma már egy rendőrezredest is képes lenne helyettesíteni.

Egy nyilatkozatában elmondta: a mesterségét játéknak tartja, egyfajta hobbinak tekinti. Szenvedélye több is van: komolyan űzi a vadászatot, a horgászást, a vízisíelést, a lovaglást. Kaszkadőr nélkül című önéletrajzi kötete 2007-ben jelent meg.

Művészi munkája elismeréseként 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1982-ben lett érdemes művész, a Kossuth-díjat 1997-ben kapta, 2007 óta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa.