VOLT valaha egy Bereményi-film ezzel a címmel. Egy kis színházi csapat lepukkant autókkal nekilódul a nyárnak, hogy 30 nap alatt 80 haknit nyomjanak le szerte az országban. Tulajdonképpen sikerül. Na jó, az ötletgazda-csapatlelke-mindmegette Eperjes persze belehal, de nincs gond, azért elviszik hazáig és kiültetik pesti otthonával szemben az utcán a padra.
Csókolom, Sanyibácsi.
Megjegyzem, a Turné, az Eldorádó, a Meteo, a Nagy Generáció, az Uramisten és még számtalan film Eperjesének még el is hinném, hogy képes rá. A Legényanyáról nem is beszélve.
Na mindegy, zárójel bezárva. Igazából a fesztiválszezon lenne a téma, csak úgy megörültem tulajdon áthallásos címadásomnak, hogy leragadtam egy leomlott bálvány romjainak árnyékánál.
Annyi már a fesztivál, hogy lassan tényleg turnézó nézőkké kell váljunk, ha nem akarunk lemaradni semmiről, illetve ha azt hisszük, hogy lemaradhatunk bármiről is. Szerintem mondjuk legfeljebb némi nemi aktust mulaszthatunk, merthogy mára kialakult valamiféle fesztiválmodell, és hát kis hazánk sztárjai sem tűnnek el/fel elég gyorsan/gyakran ahhoz, hogy sajnálhassunk valami elsőt vagy utolsót. Végtére is mi újat kaphatunk? Ugyanazon zenekarok évről évre végigfesztiválturnézzák a nyarat.
Marad tehát a hangulat-alapú választás. Gyere-gyere ki a hegyoldalba esetén Volt, persze nem jött, mert ilyenek a kékszemű lányok esetén Balaton Sound, halál a májra esetén Hegyalja, kismalac, kismalac engedj be esetén Mezőtúr, ahol a kurta farkú malac túr, a Szigetre meg marad a nincs egy hely, nincs egy hely. Hogy csak néhányat, vagy a legnagyobbakat említsem.
Nem kevés homlokráncolást okozhat Gerendainak, hogy a megvehető külföldieket hogy ossza el a cég által szervezett fesztiválokon. Nyilván a Sziget a csúcs, oda kell a legnagyobb, de a napi betevő kontra jegyár dillemával számolva elég hús kell a „kisebbeknek” is.
Apropó Sziget. Évről évre fenyegetések, feltételek, korlátok, limitek. A Volton 23.30-kor kezdett a Tankcsapda a nagyszínpadon. Nem unplugged koncert volt. Próbálnák csak meg ugyanezt Tarlós doktor szűkreszabott hazájában. A szimpatikus úriembernek voltak anno problémái többek közt a „Meleg-sátorral”, hogy aztán arcán az elfojtott szexuális agresszió általam elképzelt tüneteivel odaálljon „szociális népszavazni”. Na mindegy.
OFF: Szombaton egyébként József Attila rajóngók fesztiválja volt, összejöttek hogy együtt emlékezzenek a Költő számukra oly kedves sorára: „felgyújtani Budapestet”. Ha lehet, legközelebb inkább a „vonat elé leguggolni”-t idézzétek. És ha már ennyire zavarnak az alsóbbrendű melegek, akkor a felsőbbrendű intelligenciátok mért nem sugall annyi kreativitást, hogy jeget, vagy fagyit osszatok nekik, mondjuk „hűtsd le magad” címszóval. Vagy nyalni tényleg csak úgy lehet, ha élvezzük az életet? OFF vége.
Back to the island
A minap kezembe akadt a Woodstock-film. Édes egy Károlyom, mi akadályoz meg titeket abban, hogy otthagyjátok Butapestet, ha már egyszer úgyis kinőttétek a Hajógyárit? Jó, tudom, ez ennél bonyolultabb, de azért kíváncsi lennék, mit lépne a főfalu, ha kiesne az a gondolom nem kis közvetlen és közvetett bevétel, amit az általatok odacsődített 350.000-es falka után bezsebel. És mennyire örülne ennek az összegnek valamely más település.
Egyébként dicséretes az összművészeti törekvés, köszönet érte. Hogy mennyire lehet megszeretni mondjuk a Színházat egy-egy ilyen fesztiválon, arról gőzöm sincs, de biztosan sokan vannak olyanok, akiknek egyébként eszébe sem jutna ilyen helyre menni, itt meg kéznél van, ráadásul ingyen, merthogy a belépőt úgysem ezért vette. Nyilván könnyebb lenne, ha több zenével kombinált előadás születne. Persze megint nem a nagy büdös operettekre gondolok. Sokkal inkább olyasmire, mint amit Ladányi produkált Borlaival a Sanyi és Aranka színházában, a Ráday utcában. Nem tudom leírni, ha megnézed, talán megérted. Bár ha már itt tartunk, egy-egy operettestnek (vagy operett-testnek) is sajátos sikere lehetne. Ha valaki képes Uhrin Benedekelekelni, akkor az éjjel az omnibusz tetején is jól érezné magát még ha a barométer esőre is áll a bajza utca sarkán, ahol ha megversz is imádlak én. Zorallék előadásában pedig egyenest főműsoridőért kiáltana.
Összefoglalva: „dugjatok, sírjatok, zsörtölődjetek még legalább kétszer ennyit, aztán nyugodjatok békében, s ha a Pokalipszis megvolt, aki feltámadt az ne röhögjön azon, aki tényleg megholt.
