…hanem Lenin, a világ összes takarítónőjét.” – ahogy Hofi mondta volt annak idején. Tudtad, hogy a TV uralkodik felettünk? – írta Morrison. Mit látott a Sivatagi Viharból? Egy bomba ráesik egy házra – a házban voltam, amikor az a felvétel készült. – mondja Robert De Niro az Amikor a farok csóválja… című filmben. A biztonság kedvéért az ügyvéd mellett tarts egy jó PR-szakit is.

Pólók tömkelegén köszön vissza ránk a szakállas kubai, sapkáján vörös csillaggal, Andy Warhol teremtette XX. századi popikon, REVOLUTION és egyebek. Che. Lobogó hajával a szabadság eszménye, a század Krisztus-parafrázisa, ahogy a kis boliviai faluban kiterítve fekszik a halpiac közepén 1967 oktoberének 9. napján. Az „öreg” még egy hónapja sincs, hogy betöltötte volna a nyolcvanat. Hogy mi mindenről nem beszélünk? Például, hogy argentin volt, nem kubai. Hogy orvos volt, asztmás (próbálj így elfutni) és egy eszme – nem a kommunizmus – vitte a fennálló dél-amerikai hatalmak és Amerika ellen. Az emberi méltóság, az önállóság, a szabad szellemiség eszméje. A motoros naplója – körutazása során eleget látott ahhoz, hogy változtatni akarjon.


Rohadt szélsőbalos tömeggyilkos – ezt is hallom időről időre. Nem tudom. Egyike volt annak a 80 embernek, akik a 16 fős Granmán áthajóztak Kuba partjaihoz, és egyike volt annak a 12 embernek, akik túlélték az „üdvözlő” lövéseket. Aztán végigcsináltak valamit, nem egy zászló alatt, hanem egy zászló ellen, egy másik zászló segítségével. Győztek. Aztán kormányoztak, Ernesto Guevara de la Serna pedig túl az ipari miniszterségen, túl a Kubai Nemzeti Bank elnökségén, túl drasztikus kivégzéseken, hátrahagyott mindent, beosont Bolíviába, mert Kuba önmagában kevés volt, sok kis Vietnámot akart. Nem sikerült. Nem álltak mellé. Elárulták. Megkötözték. Agyonlőtték. A kezét bizonyítás céljából levágták a CIA számára. Ez aztán idővel kilopódott Boliviából, és eljutott Kubába.

Hogy szélsőbalos volt-e? Nem tudom. El kell olvasni a gondolatait, meg kell határozni a baloldaliságot, aztán eldől hogy hol a széle. Hogy tömeggyilkos? Nem tudom. Nem tudom, mit tett volna Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Nagy Imre, ha ennek a népnek egyszer is sikerült volna kivívnia a Szabadságát. Ha látnék egy alapos magyar történelmi példát egy győzedelmes Forradalomról, akkor lenne mihez viszonyítanom a tömeggyilkolást. Hány fej hullott/lilult/loccsant volna nálunk, ha egyszer hatalomra jut az Eszme, és az új alapokat lefektetve uralkodni kezd? Nekem nem áll össze a nagy fotó Pol Pottal, Hitlerrel, Sztálinnal meg az összes többivel. A fent vázolt dolgokkal viszont nem árt tisztában lenni azoknak, akik őt a mellükre tűzik. A mai belpolitikai helyzetben amúgy tiszta életveszély. Egyébként van egy nagyszerű póló, kár, hogy egy nagymagyarországoskodásból táplálkozik, de az ötlet jó. Elől Che, alatta REVOLUTION?, hátul egy idejétmúlt térképmásolat, és Petőfi karddal – VAN SAJÁTUNK! Igen, van. Bolíviának meg egy laza 7 méteres szobra Ernestoról. Legalább így utólag bolíviai is lett, ha már akkor 67-ben az a hegyi paraszt felnyomta, akinél előtte megszálltak és közös fotókat készítettek a mosolygó gyerekekkel. Persze az évforduló kapcsán kínyílik a Központi Bank széfje is, és ha egy kis szerencsénk van, akkor idővel hozzánk is eljut majd a boliviaiak számára már idén kézzelfogható teljes Boliviai Napló. Hogy miért őrizték 86 óta mindenkitől elzártan? Jó kérdés. Tud itt valaki dél-amerikaiul gondolkozni?

Szóval VAN SAJÁTUNK, hát éljünk vele. Kérdés, hogy a pólóprogandista illető megint csak keménykedik, vagy néha ki is nyitja azt a Petőfi-kötetet. A Che szó egyébként ragadványnév, állandó jelzője is lehetne az argentínoknak, akik ezzel a szócskával gyakorlatilag lefedik és kifejezik a teljes érzelmi skálát. Manapság mi a bazmeg-gel jutottunk ideáig.

Apropó póló – Lovasi évekig üvöltözte, hogy „nem írok semmit magamra”. Ezt legutóbb egy pólón láttam. Madonna egy alkalommal Britney felirattal jelent meg. Hogy van ez a nem a Ruhat eszi az embert című viccel?
Utáljuk a katonákat a hippikorszakban, majd ránézünk a Szarvasvadászra, és azt kérdezzük, mért nem segítettünk nekik beilleszkedni. És persze még sorolhatnám.

A marketing vagy PR nagy úr. Észre sem veszed, és dúdolod a dalt, veszed az árut, továbbadod a gondolatot. Szinte öntudatlanul. Ha körülvesz egy világ, szükségszerűen beilleszkedsz, vagy az illeszt be. Hogy a jelent megelőzően hány világba próbáltunk, és hány világ próbált minket, arról ad egy sajátos kór/körképet a Budapesti Történelmi Múzeum Propaganda-kiállítása. Plakátok tömkelege ontja az igét, és máig tartó hatásain tűnődhetsz eleget.
„ha unod a banánt, válaszd a …” na, hova jutottunk a kőbaltától?


Szóval csak óvatosan a boltok polcain, csak vigyázva a távirányítóval. Sose tudod kik figyelik a statisztikát, és milyen következtetéseket vonnak le belőle. Amerikában például a könyvtáraknak jelenteni kell, ha bizonyos könyveket kikölcsönöznek. Például a Zabhegyezőt. Kapd fel a hátizsákot, dobd bele a CIA-listás Orwell 1984-ét, olvasd amíg szívsz a tisztább, élhetőbb Budapest közútjain, nézd meg a múltat, vond le a tanulságot, nézz körül, és költözz a holdra.

Ui: „hazug a szájuk, ne higgyen a nőknek, szomszédom csehta, szomszédom Cseh Tamás!”