„Képzeljük el, hogy reggel felkelünk, elindulunk otthonról, és komoly sansz van arra, hogy valaki odajön hozzánk, megöl, majd megeszik minket, hiába mondjuk neki, hogy ez morálisan nem szép dolog,vagy majd kivizsgálják az esetet és megbüntetik érte.”- állatkerti sétánkon Hanga Zoltán kísért, aki e mondattal nagyjából pillanatok alatt tisztázta, miért is jobb az állatoknak bezárva, ketrecekben lenni. Nos, a természet a fentiek alapján működik. Az állatkerti állatok lényegesen jobb élet-teljesítményt mutatnak, nagyobb az életben maradási arány, és tovább élnek, mint vadonban élő társaik.
Irigylem Hanga Zoltánt. A Budapesti Állatkert szóvivőjét felkértük arra, legyen a vezetőnk egy "állatkertezés" erejéig. A séta alatt rájöttem, ez lehet a legtökéletesebb munka a világon. Az Állatkertről alkotott általános elképzeléseket megcáfolva Zoli heves lelkesedéssel és örömmel mesél az állatokról.
”Az általános vélekedés az, hogy a vadonban a „szabadok és boldogok vagyunk”-jelenség létezik, az állatok csak ugrándoznak és semmi gondjuk, az állatkertben pedig börtönben vannak. Nézzük meg az érme mindkét oldalát. Képzeljük el azt, hogy százezer gyerekből 99995 meghal, és csak 5 marad életben. Ez elég drámai dolognak tűnik, igaz? A természetben azonban ez teljesen normális dolog„ - magyarázza Zoltán, majd folytatja: „A tokhalnak nem azért van százezer ikrája, mert mindegyikből tokhal lesz, hiszen akkor három generáció múlva a világegyetem minden egyede tokhallá válna. Az ikrák nagy részét megeszik a halak. Egy állatnak nagyon kevés esélye van arra, hogy megérje a felnőttkort… Persze a tokhalnak nem fejlett az ivadékgondozása, nézzünk hát olyat akkor, aminek fejlett. Itt vannak például a kenguruk, náluk máris 50-50 százalék az esély. Minden második kenguru elérheti az ivarérett kort. Tehát a természetben keményen meg kell küzdeni az életben maradásért, nincs orvos, ha megbetegszenek, ugye…”
Eközben sétálunk az Állatkert Japánkertje felé, én pedig csak ámulok, milyen gyönyörű is ez a hely. Eleinte, a kezdetekkor, és még sokáig az állatkertek csupán a szórakozást szolgálták, nem sok hangsúlyt fektetve az állatok jólétére, kényelmére. A problémát először Carl Hagenbeck próbálta meg orvosolni, mikor 1907-ben Hamburgban kitalálta az ún. szabadkifutókat, melynek eredményeként nemcsak nagyobb területet kaptak az állatok, de lehetővé vált az is, hogy egy állatfajból több egyedet is bemutassanak, sőt, az egymással megférő állatfajokat együtt, társas kifutókban tartották.
Azóta jelentős változásokon estek át a világ állatkertjei, és funkciójukban, minőségükben, sőt, szemléletükben is nagyon sokat fejlődtek.
„Érintetlen természet, ami nem létezik többé”- folytatja Hanga Zoltán a gyönyörű, virágos Japánkertbe érve. „Nincs olyan terület a világon, amit ne ért volna valamilyen emberi hatás. A hetvenes években Bernhard Grzimek, akinek nevéhez a Serengeti Nemzeti Park alapítása fűződik, azt mondta: az a baj, hogy nincs hely a vadállatoknak. Mindenhol ott az ember, utakat, város épít.”
A Serengeti tája közepén található a Serengeti Nemzeti Park, mely összesen 14 763 km². Ez a világ egyik legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb nemzeti parkja. 1981 óta az UNESCO a Világörökségek között tartja nyilván, és egyike a bioszféra-rezervátumoknak.
A gepárd sem hülye
„Kiderült, hogy egy bizonyos méret után hiába növeljük az állat ketrecét, nem lesz jobb neki. Például a bécsi kollegák elkészítettek egy nagy, tágas kifutót a gepárdoknak. A gepárdok szaladtak is pár kört, majd elfeküdtek és többet nem használták. Nos, a gepárd sem hülye: ha megkapja készen az eledelét, minek rohangálna érte? Ha megnézed a berendezést, már nem látsz hagyományos csempét és üveget, ami ugyan könnyen tisztítható, de az állat számára dögunalmas... itt már van domb, növényzet, a minőség a fontos, nem a méret. Az állatok ilyen körülmények között nemcsak egészségesek és jól érzik magukat, hanem rendszeresen szaporodnak is.”
Fotó: Bátky-Valentin Szilvia
Kattintson a képre, nézegessen aranyos állatokat!
Kattintson a képre, nézegessen aranyos állatokat!
És valóban: Különösen a majmok területe beláthatatlan: Sokan állunk az üvegfalon túl, és próbáljuk meglátni valamely emlőst, mindhiába, akkora a terep, olyan dimbes-dombos... majd egyszer csak, jó messze előbukkan egy, a szikla mögül, kinéz ránk, inkább ő vizsgál minket, mint mi őt, és pár pillanat múlva unottan hátat fordít nekünk. Kicsit szomorúnak tűnik, és még mindig előjön a buta kényszerképzetem: az állatok rosszul érzik magukat. Hanga Zoli gyorsan visszazökkent a valóságba. „Az állatvilág emberközpontú megközelítése téves eredményeket szül. Itt például, a két hely között az a különbség, hogy az egyiket nagy üvegtáblákkal választjuk el a közönségtől, a másikat pedig vasrácsokkal. Ha megkérdezzük az embereket, hogy melyik tetszik jobban, az emberek az üvegtáblára voksolnak, hiszen a vasrácsról a börtönre asszociálnak. Ha a majmokat kérdeznénk meg, a rácsra szavaznának, hiszen az plusz mászóterület.”
Noé bárkája
A kihalás szélén lévő állatok számára óriási segítség az állatkert. Egyes egyedek – mint például a Mhorr-gazella - vadonban már nem találhatók meg, az állatkertek azonban megmentették a pusztulástól. Az utolsó európai bölény (Bison bonasus) megölése (1919) után kezdtek el a veszélyeztetett fajok védelmével foglakozni az állatkertek. Európai állatkertekben viszont élt akkoriban még néhány egyed, többek között a budapestiben is. A frankfurti állatkert akkori igazgatójának kezdeményezésére összefogtak az állatkertek, és egy összehangolt programot indítottak el, aminek az eredményeképp az 1950-es években már volt annyi állat, hogy visszatelepíthették őket a szabad természetbe, így ma már újra találunk a vadonban európai bölényt.
Az észak-amerikai kontinensen ezeket a tenyészprogramokat SSP-knek nevezik, azaz Faj Túlélési Terveknek (Species Survival Plan). Ezek mintájára Európában is létrejöttek az első tenyészprogramok, az ún. EEP-k, azaz az Európai Fajfenntartó Tenyészprogramok (European Endangered Species Programme) 1985-ben, 19 veszélyeztetett faj tenyészprogramjával. Ma az észak-amerikai állatkertek e programok alapján több mint 150 faj megmentésén dolgoznak. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA - European Association of Zoos and Aquaria) felügyelete alatt jelenleg 162 tenyészprogram működik.
„Tehát higgyük el, nem rossz itt az állatoknak. Régen a bestia-szemlélet uralkodott, hogy a vérengző fenevad legyen rács mögött, de ma már az a helyzet, hogy nem az állatkertek tartják rabságban az állatokat, hanem az ember próbálja a természetet rabságban tartani. Ez persze csak illúzió, és mikor jön egy tömegkatasztrófa, kiderül, hogy ez nem is olyan egyszerű. Az állatkertek ebben az esetben Noé bárkájaként működnek.”
Kék nyakkendő
Két óra alatt szinte bejárhatatlan a Budapesti Állatkert. Már csak azért is, mert egy-egy állatka mellett akár 20 percig is elbámészkodik az ember. Kedvencet nem is lehet választani. Találunk régi "ismerősöket", de akadnak új jövevények is. Zoli pedig még mindig örömmel mesél a kulisszatitkokról, az újoncokról és kedvenceiről:
„830 faj 5000 egyede található meg a Budapesti Állatkertben. Nehéz példákat mondani tehát. Nekem a kenguru a kedvencem. Mikor állatgondozó voltam, kengurukkal is dolgoztam, sőt, kengurukból írtam a szakdolgozatom. De persze ez olyan dolog, mint a vicc, mikor a feleség két nyakkendőt vásárol a férjének, majd mikor az egyiket felveszi, azt mondja az asszony: áhá, szóval a másik nem tetszik! Szóval így vagyok ezzel én is, mindegyik állatot szeretem. ..”
Ingrid, a száguldó zsiráf
2008 a Budapesti Állatkertben az újdonságok éve: több fejlesztés, felújítás történt az elmúlt időszakban. Olyan állatok is kaptak új helyet, akik már régóta itt vannak, most pedig tágasabb térbe kerültek. Az itt lakozó zsiráfcsapat -két felnőtt állat, egy pár- új helyre költöztek itt, az Állatkertben belül, illetve kiegészültek még egy nősténnyel, Ingriddel. „Áprilisban hoztuk Prágából. Másfél éves. Ez annyiból könnyíti meg a dolgunkat, hogy még csak 3 méter magas, könnyebb tehát szállítani, mint egy 5 méteres zsiráfot. A zsiráf-szállító berendezést ugyan fel lehet engedni 5 méter magasra is, csak épp nem bírja az autópálya- és közúttervezés, a hidak és a felsővezetékek. Az 5 méteres példánynál ilyenkor meg kell állni, le kell engedni a tetejét, a zsiráf lehajtja a nyakát, ráadásul autóúton kell menni, mivel autópályán nem lehet megállni… Speciális utánfutóról van szó, a zsiráf állt benne és nézegetett kifelé a kinézőablakon… az előző kamionoknak nyilván érdekes látvány lehetett, főleg, mikor megálltunk tankolni.”
A zsiráfcsapat a Szavanna kifutóba került, mely a Budapesti Állatkert új létesítménye. Hanga Zoltán mesél a többi új jövevényről is, a Mocsári Antilopról, és a Mhorr-gazelláról, mely már vadonban nem található. Aztán elérünk a rettenetes komodói sárkányhoz, Erwinhez, cirka 1 méteres lehet, de nem kifejlett példány, lesz ő még 3 méter is… Az emberszabású majmok is kaptak egy tágasabb kifutót, a gorilláké tízszer akkora, mint az előző volt: 1200 nm2-es nagy füves kifutó áll a rendelkezésükre. Az 1912-ben elkészült Nagysziklát is felújították: a 34 méteres mesterséges építményre a második világháború óta nem lehetett felmenni, ám most már igen. Így az állatkertet és a környező ligetet felülnézetből is láthatjuk.
Elefántok, trolibusz, szimfonikusok
A Zenés Állatkerti Estek további koncertjei:
Július 16. (szerda) 20:20 – Hot Jazz Band (esőnap: július 17.);
Július 23. (szerda) 20:20 – Cotton Club Singers (esőnap: június 24.);
Július 30. (szerda) 20:20 – Benkó Dixieland Band (esőnap: július 31.);
Augusztus 6. (szerda) 20:20 – Budapest Ragtime Band (esőnap: augusztus 7.);
Augusztus 13. (szerda) Budapest Klezmer Band (esőnap: augusztus 14.);
Augusztus 27. (szerda) 20:20 – Szent István Király Zeneiskola Ütőzenekara (esőnap: augusztus 28.)
Egyébként az állatkertben nemcsak olyan állatok laknak, akiket mi integráltunk ide. Különböző vadon élő állatok is élnek nálunk, amelyek mint a természetes élőhelyükön, egyszerűen itt is jól érzik magukat, a vadkacsáktól kezdve a kisegereken keresztül.”- és valóban, a lajhár üvegházába belépve (ahol a "főszereplő" lényegében nincs elkerítve az embertől) megpillantunk két egeret. „Madarak, kormoránok, szürkegémek fészkelnek a Nagy-tónál, a koncerthelyszín 30 méteres körzetén belül, pedig senki nem tartja itt őket.”
Minket sem tart ott senki, mégis maradunk, jövünk-megyünk, jó érzés ott lenni, természet, oroszlánüvöltés, madárcsicsegés, sivatagi kutyák, okos tekintetű elefántok... Jó hely az állatkert, tessék, tessék állatkertbe menni (és állatokat örökbefogadni)!
