Végy egy növényt, egy ásót, egy locsolókannát, tervezz titkos akciót, és változtasd meg a várost. A gerillakertészek lehangoló szürke utcákba, elhanyagolt parkokba lehelnek életet – növényekkel. A Nagy-Britanniából indult mozgalomnak egyre több híve van Magyarországon is. Akár egyetlen éjszaka tele lehet ültetni virágokkal a Margit hidat, még ha szemfüles környékbeliek ki is hívják a rendőröket.

Szürke, szmogos, lehangoló, koszos és büdös, az emberek bunkók, a kutyák kakilnak, ráadásul még a metró/busz/villamos is tele van. Budapesten, ahogy a többi magyarországi városon is, túl könnyű fogást találni. A szutyok ellen tenni egy kicsit nehezebb, pedig a fáradozás eredménye szívmelengető, és nemcsak az „elkövetőket” boldogítja, hanem a környéken élőket is.

A kilencvenes években, Nagy-Britannia nagyvárosaiban indult gerillakertészet módszere egyszerű: ki kell nézni egy elhanyagolt, parlagon heverő helyet – ilyenből van dögivel: utcaszéli virágágyás, teleszemetelt beton virágcserép, sorsára hagyott park, dudvával körbenőtt szobor. Ezután az ember megtervezi, mit tesz a városi ugar kiválasztott darabkájával, majd beszerez egy csomó kisigényű növényt. Egyik éjjel pedig gumikesztyűt, szerszámokat, szemeteszsákot és seprűt ragadva megtisztítja a tetthelyet a szeméttől, kutyagumitól, gaztól, és kedves növényekkel telepíti be. Eközben illedelmesen viselkedik, rendet csinál maga után, és még véletlenül sem olyan helyre ültet, amelyet valaki más megművel. És persze az akcióról gazdag fotós, videós és írásbeli dokumentációt készít, az új média korában ugyanis így terjeszthető a leghatékonyabban az Eszme.

2008. június 22-ig Magyarország történetének eddigi legnagyobb összehangolt gerillakertészeti akciója valósult meg, a Hegyalja Fesztivál által szervezett Zöld Vadművelet keretében. Országszerte 57 gerillakertész csapat fantáziáját mozgatta meg a felhívás. A június 27-én kihirdetendő legjobb terveket és kivitelezéseket a Hegyalja Fesztivál belépővel és anyagi támogatással honorálja.

Ahogy az akció szervezőjétől megtudtuk, nem a „bejáratott” civilek, hanem baráti társaságok, főként fiatalok vettek részt a Zöld Vadműveletben. Kaposvártól Miskolcig több mint húsz település gerillái jelentkeztek, csak Budapesten 15 gerillacsapat kertészkedett. A résztvevők között a harmincas korosztály már kisebb számban képviseltette magát, de akadt olyan idősebb városlakó, aki kinyomozta a Zöld Vadművelet szervezőjének elérhetőségét, és megköszönte, hogy az ő Király utcai lakásával szemben is akcióztak a gerillakertészek.

„Elnézést, ültetünk”

Fiatal egyetemistákból és most érettségizettekből álló csapat a szellemes nevű pécsi Gerillázs. A tagok korábban nem foglalkoztak kertészettel, „nekem még kapa sem volt soha a kezemben” – mondta Falusi Fruzsina, a csapat vezetője. Barátnőjével az interneten akadtak rá a Hegyalja Fesztivál hirdetésére, és mivel megtetszett az ötlet, és korábban is szerettek volna civilkedni, csapatot toboroztak és jelentkeztek. „Meg aztán a nyár mire való, ha nem erre?” – tette hozzá Fruzsina.

A Gerillázs ténykedésének köszönhetően az Apáczai körtéren megtisztult a vízkőtől és a feliratoktól egy szobor, a körülötte lévő növényzet megújult, és az újonnan kialakított virágágyásokat kerítés védi. Még három környékbeli padot is lefestettek. A Maléter Pál utcában kilenc elhanyagolt betonkád újult meg, négyet gaztalanítottak, ötöt feltöltöttek virágfölddel, és teleültettek palántákkal.

A pozitív visszajelzések azóta is érkeznek: „Mikor visszatértünk öntözni, megdicsértek minket: milyen jó, hogy a fiatalok nem mennek el az ilyenek mellett. Mondtuk, hogy ráadásul ezt mi csináltuk” – mesélte Falusi Fruzsina. Gyanakvó polgártársak is akadtak azért, az ültetés éjszakáján például rájuk hívták a rendőröket, amikor a szobor körül ténykedtek. „Kérdezték, hogy maguk mit csinálnak? Mondtuk, hogy elnézést, ültetünk. De milyen apropóból?” Miután a fiatalok elmondták, hogy ez egy összehangolt növénytelepítési akció országszerte, a rendőrök a biztonság kedvéért azért felvették az adataikat, és később még egyszer visszanéztek, hogy ellenőrizzék, megvan-e a szobor.

Fruzsina, aki a szobájában lévő virágokat hajlamos inkább édesanyjára bízni, azóta is szorgalmasan ápolja munkájuk eredményét. „Jó visszajárni, jó felelősséggel tartozni, és azt is szeretem, amikor az emberek látják, amit csináltunk.” Mint mondta, egyelőre a Gerillázs az egyetlen pécsi csapat, de az ismerősöknek hála szájról szájra terjed az akciójuk híre, így nem kizárt, hogy a hamarosan Európa Kulturális Fővárosává váló Pécsen is több lesz a gerillakertész.

Gerillák meccs után

A Lágymányos Zöldvadz a nevében szereplő városrészen ültetett három este is. Az akciók a meccsekhez kötődtek. A holland-francia, a horvát-török, végül pedig a holland-orosz mérkőzések utáni éjszakákon a Fehérvári út-Bocskai út kereszteződés, a Fehérvári út egy közeli szakasza, majd a 4-es villamos végállomása gazdagodott új lakókkal. A kiültetett tuják, paprikavirágok és büdöskék azóta is megvannak, „de minden áldott nap, amikor arra járunk, hihetetlen mennyiségű szemetet szedünk össze a környéken” – számolt be Mihály Edina, a csapat szószólója.

A Lágymányos Zöldvadz nagyrészt főiskolásokból, egyetemistákból áll, egy baráti társaság alapította, később még csatlakoztak hozzájuk interneten talált ismerősök és olyan barátok is, akikről nem is gondolták volna, hogy érdeklődnek a gerillakertészet iránt. Akárcsak a pécsiek, korábban ez a csapat sem foglalkozott gerillakertészkedéssel, de tervezik, hogy folytatják az akciókat. „Még idegenek is csatlakoztak. Napközben kezdtük a második ültetést, amikor még viszonylag sokan jártak arra. Volt két fiú, akik beálltak segíteni, egy érdeklődő lánynak pedig megadtam az emailcímemet” – mondta Mihály Edina. A lány szerint elsősorban fiatalok közül kerülhetnek ki a gerillakertészek, bár szülei személyében egy másik generáció is hathatós támogatást nyújtott a Fehérvári úti zöld szegletek kialakításában.

Mikor motivációikról kérdeztem, Edina azt mondta, számára teljesen normálisnak tűnik, hogy az ember szabadidejében nem otthon nézi a tévét, hanem ásót-kapát és palántát ragadva megszépíti a – lakhelyétől egyébként alig néhány lépésre lévő – utcarészt. „Ráadásul marha jó a hangulat. Előtte vagy utána kocsmázós-meccsnézős programok voltak; jól éreztük magunkat ültetés közben. Na és persze szeretnénk fesztiváljegyet is nyerni” – tette hozzá.

A növényekről általában a közel lakó Mihály Edina gondoskodik – jártában-keltében felszedi a szemetet, szétlocsol egy kis vizet. Néha kicsit furcsán néznek ilyenkor az emberek, a hajléktalanok pedig odamennek pénzt kérni, mert azt gondolják, hogy ilyen ember biztosan ad.