A Matthew Herbert Big Band Millenárison megrendezésre kerülő
koncertje után a címszereplő az A38 Hajón tartott afterpartin vezeti le
fölös energiáit. A kortárs elektronikus zene egyik legnagyobb alakja egy
DJ-szett erejéig megmutatja, hogy a lemezjátszókat éppoly magabiztosan
kezeli, mint a soktagú nagyzenekart.

Nagyon ritkán születik e világra olyan univerzális zenei tehetség, mint
Matthew Herbert, aki producerként, zeneszerzőként, DJ-ként, aktivistaként, háttér- vagy frontemberként a legmagasabb színvonalon teszi a dolgát. Olyannyira, hogy szerteágazó tevékenységét szinte nem is egy emberként, hanem tucatnyi alterego mögé bújva végzi. Legyen az a saját neve alatt kiadott dzsesszes-lírai elektronika, Doctor Rockit néven szerzett minimálhouse, Radio Boyként vagy Wishmountainként jegyzett szubverzív puttyogás, klasszikushoz közelítő dalszerzés Björknek, Roisín Murphynek vagy feleségének, Dani Scilianónak, remxek az REM-nek, a Molokónak, Serge Gainsbourgnak, John Cale-nek és ezernyi más sztárna

Matthew Herbert az elektronikus zene azon keveseinek egyike, akik (mondjuk Amon Tobinhoz hasonlóan) képesek voltak betörni a "magas művészetbe", ugyanakkor mégsem váltak érthetetlenül elitistává. Akit tarisznyás bölcsész, vájtfülü ítész, szigorú dzsesszista, progresszív house-rajongó, szeletelő partiarc egyaránt nagyra tart. Akinek muzsikája végelenül intellektuális, ugyanakkor elképesztően érzéki. Aki folyamatosan a legmagasabb színvonalon integrálja a kortárs törekvéseket, mondjuk a konkrét zenét a detroiti technóval, a szvinget a fűrészfog-mintával, a mesterségesen előállított hangokat, zörejeket a hangmintázással és a vonószenekarral.

Matthew Herbert, aki egy rádiós hangmérnök fiaként már gyerekfejjel tökéletesen kiismerte magát a stúdiótechnikában, négyéves kora óta zenél intenzíven, zongora- és hegedűtanulmányai után az Exeter University színház szakán folytatta tanulmányait és zajkeltési kísérleteit. A kilencvenes évek közepe óta foglalkozik intenzíven zeneszerzéssel, első igazi munkája az 1998-as Around the House volt, ami - címének megfelelően - háztartási zajok nagszabású kompozícióvá összeállított gyűjteménye. A folytatás, a 2001-ben megjelent Bodily Functions, ez a csodálatos, érzelmes album azóta is az elektronikus zene egyik kulcsműve. Ezeken és a 2003-ban kiadott Goodbye Swingtime albumon
vált egyértelművé Herbert munkamódszere: a dalok dekonstrukciója, elemi egységekre, hangokra bontása, majd újbóli összeszerelése, barkácsolása,
"bricolage-zsa".
Lehetetlen összefoglalni Matthew Herbert alig másfél évtizede tartó, ám
elképesztően gazdag pályáját. Elborult zörejkovácsolástól andalító
balladákon át, ihletett és az eredetivel egyenértékű remixeken keresztül
elektródiszkóig és masszívan pumpáló négynegyedes house-okig terjed a
spektrum, de bármelyikről is legyen szó, azonnal felismerhető rajta Herbert összetéveszthetetlen egyénisége.