A legendáknak is vannak gyengébb napjai – összegezhette az ember a budapesti Whitesnake koncert tapasztalatait. Hiába vérprofi muzsikusok gyülekezete a csapat, hiába volt jó a hangulat, minden idők egyik legnagyobb rockfrontembere, David Coverdale sajnos egyáltalán nem volt formában, és ez rányomta a bélyegét az estére.

A Whitesnake szinte napra pontosan két éve játszott volna Budapesten, a fővárosra azonban a koncert délutánján akkora felhőszakadás és vihar csapott le, hogy letépte a PeCsa szabadterének tetejét és szanaszét áztatta a zenekar cuccának egy részét. Az égszakadás-földindulás perverzen vigyorgó, lilaöltönyös Jokere most is ott figyelt a pakliban, de végül megkönyörült a koncertre összegyűlt 2-3 ezer embernek, lehetséges, hogy a közönség soraiba verődött tekintélyes celebmennyiségnek köszönhetően: Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Pataky Attila, az Irigy Hónaljmirigy, a Tankcsapda és a Hooligans teljes vagy részben megjelent tagsága, Szőke Zoltán aka Berényi Miklós és még sorolhatnánk, ki mindenki érezte úgy, hogy látnia kell David Coverdale-t.

Magyarul népünnepély volt ez, méghozzá nem is kicsi: a Whitesnake egyik mutációja 1997-ben ugyan járt itt, de akkoriban nem volt becsülete a ’80-as évek nagyjainak, és a koncert elsikkadt az érdektelenség ingoványában. Most viszont retrohullám van, ráadásul a jelenlegi felállás is bődületesen erős, így aztán gyűltek az emberek. Az már más kérdés, hogy ki távozott maradéktalanul elégedetten a végén…

Rögtön le kell szögezni, hogy a Whitesnake egy döbbenetesen profi zenekar: Doug Aldrich és Reb Beach klasszikus képzettségű gitárhősök, akik ugyanakkor tisztában vannak azzal, meddig mehetnek el a technikai bemutatókkal, és kifejezetten alázatos, dalcentrikus felfogásban játszanak, Uriah Duffy és Chris Frazier óraműpontosságú ritmusszekciót alkotnak, Timothy Drury pedig páratlan ízléssel tolja társai alá a billentyűs szőnyegeket. Ami David Coverdale-t illeti, nos, ő igazi rockisten, méghozzá a szó eredeti értelmében véve. 57 éves kora ellenére is roppant fiatalos, kondíciója óriási, csak egyet moccan, és szinte hallja az ember, ahogy az összeverődött nők felsóhajtanak, a tenyeréből eteti a nézőket, énekeltet, mosolyog, viszi a vállán a show-t, és ez sokat jelent. Főleg akkor, ha a hangja éppen egyáltalán nincs formában… Elég sok kalózfelvétel kering a neten mindenféle utómunkálat nélkül, így bizton állítható: rossz napot fogtunk ki, aminek az oka nem ismert. Egyes hírek szerint egy üveg ír whiskey volt a ludas, mások megfázást rebesgettek, Coverdale néhol tétova mozdulatai és még a szokásosnál is szexuálisabb tematikájú átkötő szövegei viszont inkább az első verziót valószínűsítették. Persze ő azért nem papolt a benzináremelésről és hasonlókról, az énektémákkal azonban keményen meggyűlt a baja, és ahol volt rá lehetőség, ott el is kamuzta, amit csak tudott, hol a döbbenetesen jól vokálozó zenészekre, hol egyértelműen gépi segítségre támaszkodva.