Napokban jelent meg Peter Weiler A Márai-véletlen című kultúr-krimije, mely olyan fordulatokat ígér, mint A Da Vinci-kód. A regény némi rokonságot mutat Agatha Christie könyveivel, de fontos szerep jut a történetben Márai Sándornak is. Peter Weiler a Líra Zrt. igazgatója, „szerelemgyereke” a Habostorta portál. Számos dologról beszélgethettünk volna…, terjesztési stratégiáról, csajozásról, de mi mégis inkább irodalommal kapcsolatos kérdéseket tettünk fel neki.
Azt hiszem, a regényem fő jellemzője, hogy gazdag a cselekménye és sok a szereplője – legyenek azok valós személyek vagy kitaláltak –, és erős a dramaturgiája, ha szabad ezt mondanom. Ha csak arra a jelenetre gondolunk, amikor például az egyik főhős gyerekkorában Walt Disney-vel találkozik, az önmagában akár egy külön regénynek is az alapja lehetett volna, mégis itt mindössze egy fél fejezetnyi „teret” kapott. Az egyensúly Márai és egyéb szereplők között biztosan lehetett volna más, de annyi mindent akartam elmesélni, és az olvasót végig izgalomban tartani, hogy nem ragadhattam le egyetlen témánál sem hosszabban.
Nyugaton a regényirodalom lazán integrálja a popkultúrát a szépirodalomba, de ez nálunk nem igazán sikerült. Ráadásul a kritika sincs felkészülve erre. Mit gondol, szépirodalomként vagy ponyvaként kezelik majd?
Én alapvetően egy nagyon izgalmas thrillert, szórakoztató krimit akartam írni. Saját érdeklődésemből fakad, hogy a díszletek és a szereplők különlegesek, kapcsolódnak a művészetekhez és a tudományhoz. Ebből a megközelítésből a Márai-véletlen kultúr-krimi, de az biztos, hogy a műfaj sajátosságain túlmutat az az ismeretanyag, amit a regény az olvasó elé tár.
A cél volt a legfontosabb, és a regény minden jelenete efelé halad. A cél pedig, hogy az olvasót egy nagyon gyorsan pergő, kiszámíthatatlan és izgalmas történettel ejtsem rabul: az utolsó mondatig letehetetlen legyen a könyv. Ezt, remélem, sikerült elérnem, és ha végiggondolom, milyen eszközök segítettek ebben, akkor talán leginkább az jut az eszembe, hogy én miért szerettem ezen a regényen dolgozni. Miközben írtam, élveztem, hogy nem tudtam én sem, mi fog következni. A történet saját magát bonyolította. Természetesen volt egy terv, hogy mi van A pontban és mi lesz B pontban, de közben megleptem magamat A/1 és A/2-es pontokkal, és így lett az olvasó számára is vehetett meglepő fordulatokat a cselekmény. A könyv valóban egy sűrítménye mindannak, amit filmekben, könyvekben és az életben izgalmasnak, esetleg rémisztőnek gondolok.
Miért használ írói nevet? Legtöbben azt mondanák, biztos azért, hogy eladhatóbb legyen a könyv…
A szerkesztőmhöz, Péczely Dórához még álnéven került a könyv. Amikor úgy döntött az Athenaeum Kiadó, hogy a regény megjelenik, felfedtem kilétem: a Líra csoport egyik igazgatója vagyok, ahova az Athenaeum Kiadó is tartozik. Aztán sokáig nem gondolkodtunk azon, hogy milyen néven jelenjen meg a könyv, végül ez a megoldás született. Ez álnév is, meg igazi is egyben. Miután Lőrincz L. László Leslie L. Lawrence néven több könyvet tud eladni, valóban úgy ítéltük meg, hogy a Peter Weiler kereskedelmileg is jó döntés.
Lehet tudni a privát életéről? Hogy került érettségi után az Egyesült Államokba?
Fél évet jártam San Diegóban gimnáziumba, majd Pécsett érettségiztem. Az érettségi után nyertem egy ösztöndíjat az Art Institute of Phildalephia főiskolára, és a diploma megszerzéséig Amerikában éltem. Ez a két város A Márai-véletlen két fontos helyszíne is egyben. Élmény volt a regény megírásakor gondolatban „visszautazni” ezekre a helyekre. 1995-ben költöztem haza, és azóta Budapesten élek. Nős vagyok és van két gyermekem. Foglalkozom festészettel, alkalmazott grafikával és irodalommal. Igazgatója vagyok a Líra Zrt.-nek. Másik vállalkozásom a www.habostorta.hu, ami idén ünnepelte a 8. születésnapját. Rengeteg dolgot csinálok, nagyon izgalmas az életem.
A könyvhöz terveztek website-ot, letölthető sajtófotók készültek a lapok számára, ön tervezte a borítót. Mérhető ma Magyarországon a siker a professzionalizmus tükrében?
A könyv különleges termék. Nem hasonlítható máshoz. Fantasztikus sikert lehet elérni a legrosszabb borítóval is, míg a legjobb borító és marketing sem garancia semmire. Talán csak abban vagyok biztos, hogy a jó borító és a marketing ártani nem árt, de korántsem biztos, hogy használ. A szülők a gyereküket elkísérhetik az iskola kapujáig, vagy akár az osztályterem ajtajáig is, de az már a gyereken múlik, hogy ott hányasra felel. Valahogy így van ez a könyvekkel is, minden a szövegen múlik.
San Diegóról úgy beszél, mint a földi paradicsomról. De például a Jurassic Park 2-ben elpusztítják a dinók, és számos alkotó gyűlöli… Vannak rossz hírű Burger Kingjei is – szóval, mint európai, nem idealizált bizonyos dolgokat az Egyesült Államokban?
Kalifornia és ezen belül San Diego valóban a létező legközelebb van a földi paradicsomhoz. Sok helyen jártam már, de azt a nyugalmat és gazdagságot és természeti szépséget máshol nem találtam meg egy helyen. Biztos, hogy ez egyéni tapasztalat, vannak, akik ki nem állhatják Amerikát eleve. Nemrég láttam egy kutatást, megkérdezték az amerikaiakat, hogy melyik város szerintük a legélhetőbb. San Diego jött ki győztesként, és Philadelphia lett a sereghajtó. Van benne valami, de Philadelphia is különleges hely, amit azért tisztelni kell. Mivel éltem mindkét városban, szerintem egészen jól látom a szélsőséges és az átlagos Amerikát. Az ember persze szívesen emlékszik vissza egy olyan gimnáziumra, ahol a matekterem ablakai a Csendes-óceánra néztek. Ahol minden tizenhét éves gyereknek autója van, és a szörfdeszkát magukkal viszik az iskolába, hogy tanítás után egyenesen szörfözni menjenek. Szóval, szeretnénk azt hinni, hogy ott sem olyan jó, de a gáz tényleg az, hogy piszok jó.
Filmszerű a látásmódja. Filmnek képzelte el a regényt, és úgy „írta vissza” könyvvé? Vannak tervei arról, hogy készít belőle forgatókönyvet?
Nagyon vizuális típus vagyok. A regény jeleneteit először többször „leforgattam” a fejemben, és csak a végleges „kamera beállítások” után kezdtem el írni. Volt olyan fejezet, ami ezért hetek alatt öltött mire végső formát. Nagyon örülök, hogy a kritikák alapján sikerült a szövegben visszaadni ezt a képi látásmódot. Természetesen megtiszteltetés lenne egy producer számára a könyv alapján a forgatókönyvet megírni.
A magyar prózaíró ethoszától távol van az amerikai világpolgár érzés. Az, hogy ilyen szempontból csodabogárnak tűnik, ez előny lesz majd, vagy hátrány?
Sok előnye van, ha az ember még zöldfülű. Engem ezek a kérdések aztán nem is foglalkoztatnak. Az olvasó számít, az olvasó pedig úgy gondolkodik, hogy arra a könyvre áldoz pénzt és időt, amiről úgy érzi, hogy élményben visszaadja a befektetést kamatostul. Az amerikai világpolgár érzés, főleg az „amerikai” jelző nélkül, lételemem. Nem tudnék más lelkülettel írni. Talán ennek se hátránya, se előnye nem lesz a pályámra nézve.
Mi volt az ön életében a legtitokzatosabb véletlen-effekt?
Véletlen minden. Véletlenül találkoztam a feleségemmel, véletlenül akadtam rá az amerikai ösztöndíjra. Véletlenek, bár akkor igyekeztem minél több lánnyal megismerkedni, és amerikai ösztöndíjat is már fél éve kerestem. A munka gyümölcse vagy csupán véletlen, esetleg mindkettő? A legtitokzatosabb véletlen-effekt mégis az volt, amikor a repülőtéren megláttam egy nagyon ijesztő férfit. Hatalmas repülőteret kell elképzelni, több ezren rohantak a dolgukra. Ez a férfi rám nézett, és azt gondoltam magamban, hogy de rossz is lenne, ha egy ilyen alak ülne mellettem a nyolc órás repülőúton. Később felszálltam a gépre, láttam, hogy a fickó is erre a járatra váltott jegyet. Leültem a helyemre, és kényelembe helyeztem magam. A férfi egyre közeledett, megállt a folyosó elején, kivette a zsebéből a beszállókártyát, felnézett, majd egyenesen rám. Akkor már tudtam, hogy igen, ő bizony mellettem fog ülni. Ha ezt a történetet A Márai-véletlenbe ültettem volna, akkor bizonyára úgy folytatódna, hogy a férfiről kiderül, hogy egy régi iskolatársam, akit nem ismertem fel. Vagy általa olyan ismeretekhez jutok, ami megváltoztatja az életem. A valóságban csak annyi történt, hogy kiderült a rossz arcú és ijesztő emberről, hogy egy normális alak. És nem is horkolt olyan hangosan.
