Ki az a Bohumil Hrabal? – Bohusek egy író, és egy nagyon rendes ember volt. Mi az a Fekete Ökör? – Kultikus hrabali kocsma a cseh várnegyedben, amit le akartak dózerolni, hogy valami multi épüljön a helyére. A törzsvendégek összedobták a pénzt, és megvették az épületet…
Miután megértettem, hogy honnan a név, és megtudtam, hogy egyik tárlatvezetőm külseje ellenére nem egy benga nagy motorral járkáló Deep Purple-fan (bár lehetne), hanem az Aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, kicsodálkoztam magam a másik szervezőn, aki 36 évesen a Könyvtár igazgatója, és aljas módon visszautasítottam a sört, lévén boros vagyok, nekiláttunk egy kis kiállításnak, egy kis beszélgetésnek.
Mottó: „MEGSZÜLETNI ANNYI, MINT KILÉPNI, MEGHALNI ANNYI, MINT BELÉPNI” -
Lao-ce.
Első fotó: hattyú a tavon.
Na, ez Hrabal. Ott úszik, és mi ezt csodáljuk folyamatosan – mondja Tamás.
Nekem ez így egy kicsit lila, de hát a szerelem… Én azt hittem, hogy a macskákat imádta.
A kiállítás 2005-ben készült Aszódra, aztán valahogy kinőtte magát. Vándorcirkusszá, ahogy ők mondják. Ha minden jól megy, akkor a közeljövőben irány Prága!
Az alkotók közt akad egy fura foglalkozású személy: KOCSMOGRÁFUS…
Akkor ha lehetne kérni, ezt egy kicsit bővebben…
- Hát ez arról szól, hogy az András betegesen járja a prágai kocsmákat, most kb. 500-nál tart, és minden kocsmát megír. Beül a kocsmába, rendel egy sört, felszívja az ott lévő érzéseket, és aztán ezt leírja. Ne kérdezd meg, hogy egy nap hány kocsmát ír ebben a formában, szerintem csak egyet… Ebben a kiállításban csak azokat a kocsmákat fogalmazta meg, ahová Hrabal járt, ezek elsősorban libenyi kocsmák, amiknek történetei, hangulatai rendre visszaköszönnek a könyvekben.
Persze mi is így vagyunk ezzel a magunk területén, járjuk Csehországot, Prágát, a kocsmákat – Hrabal a mi Vergiliusunk, azzal a különbséggel, hogy a helyszín nem a Pokol. Bejártuk az egész országot, ahol Ő járt, lakott, dolgozott. ÉLT. És most mindezek az érzések itt vannak képek, fotók, szövegek, üvegek, sorok és sörök formájában.
„Tulajdonképpen az egész kiállítás az Út és Idő relációját boncolja. Csak Jelen van, az Elmúlt Dolgok Jelene, az Eljövendő Dolgok Jelene, és ez a Jelen, Amiben Élünk. Ez határozza meg Hrabal egész életét, művészetét. Mi ebben találtunk közös nevezőre.”
Beszélnek és mesélnek, dőlnek a sztorik és az idézetek, már nem tudom, mi történt velük, mi Hraballal, mi Hrabal hőseivel. Prágai kocsma, kerthelységében játszótérrel, egészséges könyvbetiltás és zúzda, egy présgépkezelő, aki szórakozásból a prés alá fekszik, beállítja, hogy egy centire a fejétől álljon meg… Tamás szerint ez jó móka, ki is próbálná, 15 feltétellel, amit előtte elfogyaszt.
Laci, Atanáz, Zsolt, András, Tamás. Öt Ökör? Nem hiszem. Más világban élnek. Jó nekik. Sosem teszik le a könyvet, mert már ők maguk a könyv. Legalább annyira részei lettek Hrabalnak, mint Hrabal nekik. Kell ennél több?
Nekik biztosan nem.
