A történelem előtti időkben, a szocializmus nevű mocsár kellős közepén, tehát valamikor a nyolcvanas évek közepén, amikor nem az eldák énekeltek, hanem C.C. Catch, minden beavatott elolvasta A Gyűrűk Ura című regényt.
Aztán eljött a rendszerváltás, és újra kiadták A Gyűrűk Urát, sőt megjelent A szilmarilok is 1991-ben, az Árkádia gondozásában.
Már A szilmarilok is csalódás volt, aztán borzalmas borítókkal megjelent A Wootton-i kovácsmester, a Giles, a sárkány ura után egyre biztosabbak lettünk: egy gyűrű van mind felett, és csak egy főmű létezik. És ez a könyv A Gyűrűk Ura. Még A Babó egy kedves, jól kidolgozott mese, de az összes többi könyv B-sides and rarities.
Ugyanerről győzött meg minket Az elveszett mesék könyve I-II. is. Minden csak jegyzethalom, minden egyéb csak a nagy műhöz készült vázlatosan megírt szövegek gyűjteménye. Azt kell mondjuk, hogy a Húrin gyermekei is csak gyűrött papírlapok, jegyzetfoszlányok, vázlatosan megírt szövegek, háttéranyagok a nagy, háromkötetes regényhez.
Ahogy az 1977-ben megjelent A Szilmarilokat és Az elveszett mesék könyvét, úgy a Húrin gyermekei című munkát is az író fia Christopher Tolkien szerkesztette össze több évtizedes kutatómunka után.
A könyv angol kiadója úgy promotálta az új munkát, mint A Gyűrűk Ura negyedik, befejező könyvét, miközben a regék a trilógia előtti időkben játszódnak. A könyv Középfölde történetét meséli el, még A Gyűrűk Ura előtti idők kalandozásait tárja az olvasó elé. A regékben a burjánzó személy – és földrajzi nevek egy idő után követhetetlenné válnak, de az biztos: a könyv a barátság és hősiesség eposzi igényű története. Az is bizonyos, hogy a történeteket Alan Lee illusztrációi díszítik, ahogy szintén az ő víziói jelennek meg A Hobbit legújabb kiadásában is. Alan Lee volt A Gyűrűk Ura című film harmadik részének művészeti tervezője, munkájáért Oscar-díjat kapott.
Morgoth gyűlölte Húrin gyermekeit, ezért félelmetes szolgáját, a szárnyatlan tűzsárkányt küldte ellene... És közben kibontakozik egy monumentális történelmi tabló, melyben a tündék országai ellen viseltek a sötét erők. A cselekményben jól el lehet veszni, mint Mória bányáiban, de közben megtudhatjuk hogy mi a sors, és azt is, hogy a gyász élesíti az elmét. A könyvet nem jellemzik azok a tökéletesre csiszolt mondatok, melyek A Gyűrűk Urát, de aki akarja, az tovább tágíthatja Középfölde univerzumát.
