Mivel Heath Ledger tragikus halála miatt eleve adott volt az extra reklám az új Batman mozinak, könnyű lenne annyival elintézni A sötét lovagot, hogy az elképesztő bevételek csak ennek köszönhetőek. A helyzet azonban nem ez, az év legsikeresebb filmje ugyanis aligha lehetett volna ennél jobb.

Amikor Joel Schumacher 1997-es rettenete, a Batman és Robin annak rendje és módja szerint kinyírta az első mozis denevér-franchise szériát, Hollywoodban sokan egy lyukas garast sem adtak volna azért, hogy a legenda záros határidőn belül feléleszthető. Amit Tim Burton olyannyira tökéletesen felépített az 1989-es Batmannel és az 1992-es Batman visszatérrel, azt Schumacher iskolapélda-szerűen rombolta le csillogó-villogó, idióta és a képregények sötét alaptónusából semmit sem őrző vásári tréfáival.

A Batman és Robin bukása után felmerültek még ötletek a folytatásra, és ezek között voltak igazán reményteljesek is – például egy Batman: Trinity című igen beteges és félelmetes sztori, melynek rendezését David Fincher elvi szinten el is vállalta, és még Jack Nicholson is rábólintott egy rövid cameóra a főhős álmában visszatérő Jokerként – , de a Warner végül áthúzta a terveket.

Batman majdnem egy évtizeden át pihent, aztán jött Christopher Nolan, és a 2005-ös Batman Beginsszel új fejezetet nyitott: az elejétől kezdte el felépíteni minden idők egyik legsikeresebb képregényhősének sztoriját, méghozzá a Sin Cityt is jegyző Frank Miller vonatkozó sorozata alapján, ami a '80-as években tulajdonképpen újradefiniálta a denevérruhás polgárőr figuráját. A végeredmény annyira meggyőző volt, hogy a szakma és a közönség is ujjongva fogadta, Burton klasszikus első mozijának színvonalát emlegetve összehasonlításként.

Most itt a folytatás – felesleges belemenni, mennyit számít A sötét lovag tényleg elképesztő és minden várakozást felülmúló sikerében Heath Ledger tragikus halála, valamennyit nyilván igen, de semmiféle tragédia nem adna el ilyen szinten egy gyenge mozit. És az új Batman-széria második darabja minden, csak nem gyenge. Lehet, hogy kicsit talán hosszúra nyúlik a maga 152 perces játékidejével, de hogy Nolan meghálálta a finanszírozók belé fektetett bizalmát, az egészen biztos.

Először is természetesen se híre, se hamva a Schumacher-féle falusi búcsú-hangulatnak, flittereknek, Robinoknak és Batgirlöknek: kifejezetten nyomasztó, sötét és rossz érzéseket keltő a film, ráadásul nem a Burton-féle groteszk módon, az Albert Speer-módra megdizájnolt Gotham vízköpős díszletei között, hanem sokkal realisztikusabb formában. A film tehát a Batman Beginshez hasonlóan egyszerre tökéletes képregény-adaptáció és kőkemény akciókrimi több szálon futó sztorival és felpörgetett, perfekt módra elkészített akciójelenetekkel.

Adott egy kettős életébe egyre jobban beleszokó éjszakai igazságosztó, aki egyszerre két ellenpárt is kap: egyrészt színre lép a kőkemény, rendíthetetlenül tisztességes és megingathatatlan államügyész, Harvey Dent, aki fehér lovagként csap szét Gotham maffiaszindikátusai között, a másik oldalról pedig felbukkan a legkegyetlenebb maszkos pszichopata, akit a város valaha is látott. E három figura tevékenységének eredőjeként Gothamben elszabadul a káosz, a szálak összekuszálódnak, és a végén már senki sem képes átlátni, kiben bízhat meg és kiben nem.

Igazából A sötét lovagot nézve tudatosul csak az emberben, mitől is voltak annyira rosszak Schumacher Batman-filmjei: nem elsősorban a csiricsáré körítéstől, hanem mert a karakterek a vásznon is megmaradtak egydimenziós képregényfiguráknak. Burton annak idején direkt figyelt arra, hogy ez ne így legyen, Nolannél pedig minden korábbinál alaposabban megrajzolt arcok mondják el a szövegfelhők sorait. Ennek köszönhetően az összes színész számára adott az a maximális méretű játéktér, ami csak egy ilyen típusú popcorn-moziban elképzelhető. Christian Bale vitán felül az eddigi legjobb Bruce Wayne és Batman, de ez már az előző részből is egyértelműen lejött, azonban – mint tudjuk – minden film annyira jó, amennyire a főgonosza.


Heath Ledgert állítólag Jack Nicholson előzőleg óva intette Joker szerepétől, mondván, hogy a figura megszemélyesítése annak idején számára is megterhelő volt pszichikailag – már sosem tudjuk meg, hogyan hatott a fiatal ausztrál színészre az az egy hónap, melynek során egy hotelszobába zárkózva kidolgozta a karaktert, de a végeredmény tökéletes. Ledger Jokere sokkal inkább hajaz az eredeti képregényfigurára, mint Nicholson ficsúrosabb, előkelő gengszterpojáca gonosztevője: itt nyoma sincs tréfálkozásnak, komikus megnyilatkozásoknak, Joker kegyetlen és vérszomjas pszichopata gyilkos, aki kiszámíthatatlanságával végig uralja azokat a jeleneteket, melyekben felbukkan, ahogy pedig forgatja a szemeit és közben nyalogatja sebhelyekben végződő száját, egyenesen hátborzongató. Más Joker, mint Nicholsoné volt, de legalább annyira jó és emlékezetes, ez pedig nagy szó. Az eddig inkább szépfiús szerepekben domborító Aaron Eckhart is remekel a meghasadó személyiségű Dent szerepében, az olyan figurákat pedig még kisebb szerepekben is mindig üdítő látni, mint Michael Caine, Gary Oldman, Morgan Freeman vagy a maffiafőnökként megjelenő Eric Roberts.

A sötét lovag klasszikus hollywoodi mozi, méghozzá a szó legjobb értelmében: szórakoztató, tökéletesen kivitelezett hi-tech akciófilm zseniálisan jó és valósághű trükkökkel, remekül megírt forgatókönyvvel, és csak annyira szájbarágós, amennyire az egy képregény esetében kiküszöbölhetetlen. Talán lehetett volna 15-20 perccel rövidebb, és bizonyára elbírt volna még ennél is több Heath Ledgert, de Nolan összességében még annál is szebben mondta fel a leckét, mint az a Batman Begins alapján várható volt. Már most garantáltan milliók várják az új részt – és erre tényleg nehéz lesz gombot varrni.



Denevérek és ellenfeleik


Jack Nicholson (Batman – 1989)
Nicholsonnak előzetesen is nagy gyakorlata volt az őrültek megszemélyesítésében, Joker szerepében pedig feltette a pontot az i-re: Burton morbid víziója aligha durrant volna nélküle ekkorát. Az első mozi Jokere ugyanakkor nagyban elütött a képregények bizonytalan hátterű gyilkosától, amit számos keményvonalas comics-hívő a rendező szemére vetett. Jack Nicholson lilaöltönyös brillírozását ugyanakkor még ők is elismerték.

Danny DeVito (Batman visszatér – 1992)
Ugyan ki más is játszhatta volna el Oswald Cobblepot, a Pingvin szerepét, mint Hollywood 154 centiméteres törpéje? Bár DeVito is komikusként szerzett respektet, a csatornából előmásztó torzszülött mészárosként Nicholson méltó utódja volt főgonoszként. A hírek szerint az új széria harmadik részének fő Pingvin-jelöltje Philip Seymour Hoffman.

Michelle Pfeiffer (Batman visszatér – 1992)
A Macskanő a képregényrajongók körében is megosztó karakternek számított, és a második Batman-moziban is ő volt a gyengébb láncszem, jónéhány nehezen értelmezhető vonással és elvarratlan szállal. Erről azonban nem a castingok során a nyeregből Annette Beninget és Madonnát kiütő Michelle Pfeiffer tehetett. A figura később egy Batmantől független önálló filmet is kapott, de a Halle Berry nevével fémjelzett rettenetesen gyenge „alkotás” szerencsére gyorsan eltűnt a süllyesztőben. A következő új részben állítólag felbukkan majd, méghozzá Angelina Jolie alakításában.


Jim Carrey (Mindörökké Batman – 1995)
Tökéletes választás egy kelleténél jóval idiótábbra fazonírozott Riddlerhez – Carrey hozta azt a grimaszolós, hülyén mozgó énjét, amiről akkoriban még mindenki azt hitte, hogy az egyetlen énje, és kész, semmi több.

Tommy Lee Jones (Mindörökké Batman – 1995)
A Kétarccá váló Harvey Dentet az 1989-es eredetiben Billy Dee Williams alakította, akinek előszerződése volt egy jövőbeli folytatásra is, de a producerek kiadták Tim Burton útját, Joel Schumacher pedig inkább bánatpénzt fizetett a színésznek, és behozta a helyére a karrierje csúcsán lévő Tommy Lee Jonest. Jones – mint mindig – itt is meggyőző volt, a forgatókönyv és a rendező azonban elnagyolta a figurát.

Arnold Schwarzenegger (Batman és Robin – 1997)
A mindent ész nélkül lefagyasztó Mr. Freeze a képregényben és a tévésorozatban is Batman másodvonalas ellenfelei közé tartozott, ami a moziban is üvöltött róla. Nézzünk szembe a tényekkel: az éppen leszállóágban lévő Arnold Schwarzenegger inkább volt megveszekedetten röhejes tarkopaszra maszkírozva és kékre festve, mint jól eltalált gonosz.

Liam Neeson (Batman: Kezdődik! – 2005)
Az ökoterrorista R’as Al Ghul a ’70-es évek elején jelent meg a Batman képregényekben, Nolan egyik érdekes húzása volt, hogy pont ő adta meg a kezdőlökést a sötét igazságosztónak. Neeson saját bevallása szerint is tudja, hogy Oskar Schindler ide vagy oda, öregkorában szupermarketek parkolóiban fog autogramokat osztogatni Jedinek öltözve – de ebben a filmben is jól hozta a jéghideg, érzelemmentes fanatikus alakját.

Cillian Murphy (Batman: Kezdődik! – 2005, A sötét lovag – 2007)
Cillian Murphyt már irritálóan sima arcberendezése is a Madárijesztő szerepére predesztinálta – megfelelő ember a megfelelő poszton. A sötét lovagban mindössze pár perc erejéig tűnik fel, de gyaníthatóan legközelebb ismét nagyobb részt kap a tortából.

Heath Ledger (A sötét lovag - 2007)
Ki léphet Jack Nicholson örökébe? A jelentkezők között ott volt Adrien Brody, Robin Williams és Jim Carrey is, a végén azonban mégis a 28 éves ausztrál színész kapta meg a szerepet. A végeredmény alapján ő volt a létező legjobb döntés. Egy tragikusan rövid pálya méltó befejezése.

Aaron Eckhart (A sötét lovag - 2007)
Billy Dee Williams és Tommy Lee Jones után a harmadik Harvey Dent, és az első, aki végre kibontakozhat Kétarc szerepében. Christopher Nolan nem a nyilvánvaló döntések híve, de van érzéke hozzájuk: Eckhart hasadt személyiségű államügyészéről a nézőnek eszébe sem jut, hogy ez az ember tavaly még bonviván olasz szakácsként főzőcskézett Catherine Zeta-Jonesszal egy több mint felejthető romantikus komédiában.