Mohaféléket, kovamoszatot, rovarokat és rákokat fedeztek fel amerikai tudósok az Antarktiszon - a leletek korát csaknem 14 millió évesre becsülik a kutatók. A vizsgálat eredményei a PNAS-ban, az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (Proceedings of the National Academy of Sciences) láttak napvilágot.

Adam Lewis, az Észak-Dakotai Állami Egyetem professzora munkatársaival a hatodik kontinens jégtakaróját tanulmányozta, amikor felfedezték az egykori élet bizonyítékait. Eszerint a kainozoikumban az Antarktiszt - mielőtt a kontinenst a hirtelen beköszöntött fagy vette volna birtokba - tundra borította olyasfajta vegetációval, amely a jelenkori Alaszkában, Kanadában és Szibériában található. "A fosszíliák segítségével megvizsgálhattuk, hogy milyen lehetett a kontinens, mielőtt 13,9 millió éve beköszöntött a lehűlés. Ez olyan, mint egy múltba nyíló ablak" - vélekedett Adam Lewis a The Daily Telegraph brit lap online kiadásának ismertetője szerint.

Amennyiben a leletek segítségével a tudósok képesek lesznek megérteni, hogy bolygónk miként került a viszonylag hideg éghajlati szakaszba, könnyebb lenne megjósolni, hogy a globális felmelegedés miként rángathatja ki a világot belőle - vélekedik a tudós.


"A Föld történetének túlnyomó részében nem létezett olyan permanens jégtakaró, mint amilyen napjainkban a pólusokat borítja, vagy akár a trópusok hófödte hegycsúcsain látható. Egy 50 millió éven át egyre fokozódó lehűlés kellett, hogy eljussunk a permanensen jeges üzemmódba. Ebben a lehűlési folyamatban fontos szerep jutott az Antarktiszt borító állandó jégtakarónak. A mieinkhez hasonlatos kutatások, amelyek meghatározzák, hogy az éghajlati változások mikor és miként kezdődtek, arra is szolgálhatnak, hogy megjósoljuk a klímának az ellenkező jellegű átalakulását, a felmelegedés mikéntjét" - magyarázta Lewis professzor. Hozzátette: tulajdonképp olyan változásokat vizsgálunk, amelyek igen távolinak tűnhetnek.

"Ahhoz, hogy felolvassza az Antarktisz keleti részét borító jégpáncélt, a felmelegedésnek nagyobbnak kell lennie, mint amit a következő egy-két évszázadra jósolnak. A kontinens nyugati részének jégtakarója viszont sokkal sebezhetőbb" - mondta.

Adam Lewis professzor megdöbbentőnek nevezte, hogy a 14 millió évvel ezelőtt élt mohafajták és kovamoszatok semmiben sem különböznek a bolygónkat benépesítő mai fajtársaiktól, amelyek az Antarktiszt kivéve mindenütt megtalálhatók. "A jelek szerint ezek az organizmusok olyan jól alkalmazkodtak élőhelyeikhez, hogy a sokszori éghajlatváltozás ellenére sem pusztultak ki az évmilliók során" - tette hozzá Adam Lewis.

Számtalan elmélet született arra, hogy mi is okozhatta valamikor a nagy lehűlést. A szén-dioxid légköri koncentrációjától kezdve az óceáni áramlatokat megváltoztató tektonikus mozgásokig sok okra gyanakodtak a tudósok, ám a kiváltó ok ma sem mondható meg teljes bizonyossággal.