Képzeljenek el egy prágai sörözőt, ahol remek pilzeni és Gambrinus sört csapolnak, nem beszélve a magyarok körében olyannyira kedvelt barna Kozelről. Ahol a konyhásnéni házilag készíti a krumplisalátát, ahol csodálatos gulyás kapható, és felejthetetlen az olajban pácolt camembert-sajt íze is. Ahol van kerthelyiség, nem is akármilyen, ahol csütörtökönként élő koncertek vannak, ahol... de inkább nem folytatom.

Képzeljenek el egy prágai sörözőt, ahol a csapszék egy hatalmas akvárium, ahol a piszoárban a megfáradt férfiember a falon elhelyezett bőr fejtámlákhoz döntheti fejét és úgy könnyíthet magán, ahol a két terem falait az egyik leghíresebb cseh grafikus „freskói” díszítik, ahol a csapos és egyben tulajdonos egy összehasonlító vallástörténetet és teológiát végzett bölcsész... Ahol a hamutálak huszita harci szekereket formálnak, és ahol olykor erősebb a fűszag, mint a cigarettabűz, ahol... de inkább nem folytatom.


És képzeljék el, hogy mindezek a csodák egy és ugyanazon prágai kiskocsmában találhatóak: a ®i¾kov-negyedben lévő, és magyarul csak nehezen kimondható nevű U vystøelenýho oka, azaz a Kilőtt szemhez címzettben. Egyik kedvenc prágai törzshelyem a múlt hét csütörtökén ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját, délutántól éjszakáig tartó koncertekkel, és persze étellel-itallal.

Aki ismeri e helyet olvasóink közül, annak nem kell bemutatnom – azok kedvéért viszont, akik majd csak ezután készülnek meglátogatni, íme, egy ajánló.

Ez a ¾i¾kovi kiskocsma nem véletlenül lett híres az elmúlt másfél évtized során: sajátos hangulata villámgyorsan törzsvendéget varázsol az egyszer arra tévedő szomjazóból. Ami az idősebb generáció számára az Arany Tigris, az a fiataloknak a Kilőtt szem – mindkettő Prága élő legendájának számít. Pedig fiatal helynek számít, hiszen 1993 óta várja a szomjazókat: ám rövidesen a bohém fiatalok és középkorúak zarándokhelyévé vált.

Az elnevezés Jan ®i¾kára, a félszemű huszita hadvezérre utal: ennek megfelelően van felosztva a nagyobbik terem két részre, a kelyhesekére és a katolikusokéra. Az egykori ellentétek persze itt már mit sem jelentenek, de azért a törzsvendégek asztala a kelyheseknél van, az akváriumos csapszéktől jobbra. A hamutálak először koporsóra emlékeztetnek, ami önmagában is borzongatóan morbid hangulatot kelt a dohányosokban, ám közelebbről megvizsgálva ezek az ormótlan kerámiák huszita szekereket mintáznak. És hogy mit kínál Martin úr és csapata?

Mindenekelőtt barátságos árakat, kiszolgálást és sajátos belső berendezést. A Velí¹ek nevű képzőművész által megálmodott hangulat az uralkodó: a falon plakátok és kisplasztikák, a plafonon freskók, az asztalokon a már említett stilizált hamutartók, a csapszékben pedig beépített akvárium, mélabús aranyhalakkal. A konyha felé közelítve az egykor szebb időket megélt „Ilonka” névre keresztelt lerobbant pianínóval találkozhatunk, a „nagyterem” dobogóján pedig alternatív cseh zenekarok tartanak koncerteket csütörtökönként. 2003-ig egy ősrégi vaskályha biztosította a fűtést (sajnos, a hátsó helyiségbe már nem jutott a jó melegből), 2004-től azonban egy különleges, gigantikus cserépkályha kényezteti a vendégeket. Mivel a hely elsősorban a fiataloké, az esti órákban folyamatosan szól a zene (blues és alternatív slágerek), ezzel meg kell békélni.


Az étlapon (magyar nyelvű is van!) nem szerepelnek a cseh konyha hagyományos készételei: a megszokott sörfalatok mellett (melyek közül a Matesy és a Nakládaný hermelín mindig remek) rántott sajt, rántott csirke és halfilé, valamint fokhagymás bundában készített csirkekülönlegesség ajánlható. Bármelyiket választjuk is, köretként az unalmas hasábburgonya helyett inkább a kiváló szakácsnő által házilag készített hideg krumplisalátát ajánljuk!

Ha erre járnak, bizalommal fordulhatnak a személyzethez, már csak a magyar étlap miatt is: higgyék el, kedvelnek minket...