Roísin Murphy első szólólemezének megjelenésekor sokan azt vallották, remekül beilleszkedik majd az elektronikus tánczenei szcéna díva-szekciójába. Persze, Moloko után könnyű, gondoltam én is.
Roísin molokós időszaka után ugyanis rájött arra, egyénisége, erőteljes hangja tökéletesen megállja a helyét a csapat nélkül is, így a 2003-as utolsó Moloko album után (Statues) elkészítette első szólólemezét, amellyel eltért a korábbi hangzástól. A 2007-es album, az Overpowered dallamvilágában szintén csak nyomokban találunk Moloko-jellegzetességeket, ám mindkét album kellemesnek mondható. A zseniális hangú diszkódíva koncertje azonban közel sem érintette az albumok színvonalát.
fotók: Bátky-Valentin Szilvia
Murphy kisasszony a magyar közönséggel szemben, úgy tűnik, biztosra akart menni: a koncert a Moloko Forever more című számával kezdődik, így sokan azt hisszük, talán hallunk még pár slágert a banda tarsolyából. Nem így történt.
Hogy miért gondolják egyes előadók, hogy zenekaruk hátán felmászva egyedül sokkal jobb lesz, nem tudjuk. Roísin Murphy azonban önmagában édeskevés.
A Moloko szám után következtek a dalok a 2007-es Overpowered, és a 2005-ös Ruby Blue cím albumokról, melyeket otthon hallgatva sokkal hitelesebbnek értékelhetünk, mint a Szigeten tartott koncerten.
A színpadi látványosságot sem elemezhetjük rongyosra, persze az énekesnő azért igyekezett: Madonnát meghazudtoló módon öltözött át dalról dalra: előszőr óriási széles-vállú blézerben, lila fura kalapban, majd fehér fura kalapban, végül rokker bőrkabátban dalolt. Egyébként Roísin csodásan táncol, akárcsak a vokalista lányok, akik amúgy gyanúsan hasonlítottak a tömegben ugrándozó tinikre, szóval, ha már Roísion kalapol, talán a lányoknak is illett volna valami göncöt adni.
Az diszkós basszusok után hipp-hopp átmentünk valami lagymatag, unalmas lötyögésbe, és Roísin Murphynek hiába van jellegzetes, fasza hangja, a díva mégsem volt ott.
Persze, a csajok és fiúk a nézőtéren azért táncoltak, tapsoltak, örültek, ám a dalokat nagyon kevesen énekelték: Az egy órás koncert hirtelenjében véget ért, és sajnos nem azért tűnt úgy, hogy elröppent az idő, mert a koncerttől eldobtuk az agyunkat, hanem, mert egyszerűen nem tudtunk odafigyelni.
Szóval, dívának lenni nehéz.