Újabb képregényes adaptáció a magyar mozikban: a Hellboy II Guillermo del Toro jellegzetes vízióinak, figuráinak és a lebilincselő látványvilágnak köszönhetően roppant szórakoztató, bár többet is ki lehetett volna hozni belőle. Ron Perlman ugyanakkor alighanem a legmenőbb szörnyszülött, aki csak valaha is feltűnt a filmvásznon.

Egy ősi legenda szerint valamikor, a történelem előtti korok viharai közepette a tündék királyának megbízásából elkészült a hetvenszer hetven legyőzhetetlen katonából álló Aranyhadsereg, mely az emberekkel kötött béke jegyében évezredek óta a föld mélyében nyugszik. A fegyverszünet azonban a végéhez közeleg a kegyetlen Nuada herceg jóvoltából, akinek egyetlen célja van: megszerezni és összerakni a hadsereg irányításához szükséges mágikus korona három darabját. Mivel más esély nem mutatkozik, az amerikai kormány ezúttal is egyik titkos mostohagyerekéhez, a paranormális jelenségeket és furcsa, természetfeletti lényeket hasonlóan nem mindennapi személyi állománya útján kezelő BPRD-hez fordul, hogy járjon a probléma végére.


A levágott szarvú, vörös démonügynök, Hellboy a világ e tájékán leginkább Guillermo del Toro előző filmje óta ismert, az eredeti kultuszképregény – mint annyi más hasonló alkotás – úgymond saját jogon nem jutott el hozzánk, de mivel a figuráról készült két film a jelek szerint itthon is rohamosan növekedő népszerűségnek örvend, ez talán változhat a jövőben. A Hellboy II: Az Aranyhadsereg mindenesetre jópofa kedvcsináló, bár egy pillanatig sem a forgatókönyv és a fent vázolt sztori miatt. A két óra legfőbb vonzereje ugyanis egyértelműen az a bombasztikus látványvilág, ami a mexikói rendező sajátja, és amit A Faun labirintusa óta aligha kell bárkinek is külön bemutatni: Hellboy és társai még saját maguknál is bizarrabb, lázálomszerű teremtmények, meseszerű díszletek között botladozva próbálnak meg egyensúlyt teremteni a mi világunk és a vele párhuzamosan létező, démonokkal, trollokkal, tündékkel, buzogánykezű monstrumokkal telezsúfolt földalatti birodalom között, miközben mindkettőből kilógnak.


A hihetetlen aprólékossággal megtervezett, remekül kidolgozott maszkoknak és díszleteknek köszönhetően a film tényleg bárkinek jó szívvel ajánlható, unatkozni ugyanis éppen ezek miatt nem nagyon lehet rajta, a belbecs azonban feltűnően soványabb, mint a külcsín. Del Toro saját csapdájába esve itt-ott elvész a részletekben, a képregényszerűen felvázolt fantasy-sztorit ennél sokkal alaposabban is ki lehetett volna dolgozni, bár az alkotók becsületére legyen mondva: Hellboy és társai, a halember Abe Sapien és a lángra kapó Liz Sherman reménytelen küzdelme az emberek szeretetéért nem kap olyan közhelyes, gagyi színezetet, amibe a hasonló képregény-adaptációk gyakran beleesnek.

Ron Perlman – aki élőben sem sokkal szebb, mint Pokolfajzattá maszkírozva – remekül formálja meg a cinikus, hirtelen haragú, ám a nagy pofával jellemzően csak saját borzalmas gátlásait leplező címszereplőt, aki mindenáron azt szeretné, hogy fogadják el, és éppen ebbéli kudarcai miatt rejlik benne folyamatosan némi spleen. Nem semmi, hogy még Doug Jonesnak is sikerül színészi alakítást nyújtania a szerelemre gyulladó Abe Sapien felismerhetetlenné tevő maszkja alatt. A főgonosz Nuada herceg szerepében domborító Luke Goss nagyjából a Penge szintén Del Toro jegyezte második részében alakított vámpírherceg karakterét hozza más díszletek között, de hihetően teszi ezt, ráadásul a különféle vérszomjas, hataloméhes démonok megformálása óriási fejlődés két évtizeddel előtti önmagához képest, amikor is ilyesmikben utazott:



A film nagyrészét mindemellett Etyeken forgatták, szóval dagadhat a keblünk a büszkeségtől, pláne, hogy még Oroszlán Szonja és Kamarás Iván is feltűnnek a vásznon, igaz, csupán kisebb epizódszerepek erejéig, de tisztán és jól felismerhetően. Vagyis a Hellboy II: Az Aranyhadsereg mindenképpen kellemes esti szórakozás, a fogtündérek inváziója vagy a Brooklyn Bridge egyik pillérénél nyíló trollpiac lenyűgöző kreatúrákkal telepakolt forgataga garantáltan maradandó élményt jelent majd. Azt állítani viszont égbekiáltó hazugság lenne, hogy nem lehetett volna többet is kihozni a filmből. A széria a rendező fogadkozása szerint egyébként itt véget is ért, mert a karakterben „nincs több egész estés mozi”, bár del Toro igen okosan és előrelátóan azért több olyan szálat, levegőben lebegő félmondatot is elvarratlanul hagyott, amik simán alapot adhatnak egy esetleges későbbi harmadik részhez. Mivel a Hellboy II bevételei már 100 millió dollár fölött járnak, sosem lehet tudni, mikor érzik úgy Hollywoodban, hogy itt az ideje trilógiává bővíteni a sztorit.