...szögezte le Bächer Iván, aki szerint ha valaki azt gondolja, hogy a másik ember fogyatékossága a származásából magyarázható, akkor nincs miről beszélni. Ha a megbélyegzés általánossá válik egy társadalomban, vagy legalábbis elfogadottá, büntetlenné - akkor abból tragédia lesz. Ezt akarja jelezni Az én zsidó kabarém című előadása, amelyet csütörtök este mutatnak be a Spinoza Házban. Bächer Ivánnal és az egyik közreműködőjével Ökrös Ottó bárzongoristával beszélgettünk.
Miért zsidó kabaré? Miről szól?BI: Az volt a felkérése Sándor Annának, hogy zsidó kabarét készítsünk. Ez természetesen nem zsidó kabaré, hanem kapcsolódik az egykori zsidóságot érintő problémákhoz.
Az egykorihoz vagy a maihoz?
BI: Itt nincs különbség. Éppen erről is szól a műsor, hogy sajnos száz év alatt itt nem változott semmi.
A darabban lehet tudni, hogy melyik korban járunk?
BI: Nem, mert nem szabványos kabaré lesz, itt a hangsúly a zenéé. Múltszázadfordulós, nem túl ismert kuplék, dalok hangzanak majd el, amelyek a huszadik század és a benne élő zsidóság érzéseit tükrözik és hangoztatják.
Milyen zenéket válogattatok?
ÖO: Iván barátom választotta ki - rendkívül jó érzékkel és jó érzéssel - a zenéket. Természetesen nem véletlenül, mivel ő is zenész családból származik. És plusz, ami nagyon érdekes, hogy Iván is tud zongorázni, és nem is akárhogyan.
De Az én zsidó kabarémban nem ő fog zongorázni?
ÖO: Nem, most én fogok zongorázni. Ivánnak most más a feladata. A felkérés után, az egész kabaré az Iván agyából pattant ki. Ő találta ki az egész előadás menetét, a szövegeket, a zenéknek is ő járt utána. Nagyon érdekes, hogy olyan zenék lesznek, amelyek még számomra is teljesen újak.
Milyen értelemben új?
ÖO: Nem ismertem őket. Ezek a dalok mindegyike az első világháború előtti korból származnak. Talán elfelejtették őket, nem tudom, de az biztos, hogy én még soha az életemben nem hallottam ezeket a dalokat. Tehát azon kívül, hogy nagyon nagy szeretettel játsszuk ezeket a dalokat, számunkra ez egy óriási kihívás is, hiszen - mint mondtam - sem rádióban, sem televízióban, sem élő előadásban még soha nem hallottuk őket. Nagyon érdekes munka, hogy ezt az egészet nekünk kell összehoznunk, kitalálnunk a két kollégával, Rácz Attilával és Eszes Fruzsinával. Még a tempókat is nekünk kell megválasztanunk. Mivel soha nem hallottuk őket sehol, azt sem tudjuk, hogy körülbelül hogy hangzanak, nekünk kell az egészet kitalálnunk. Tehát nagyon fontos a zene, de én azt hiszem, hogy a szöveg az talán még fontosabb. Annyira jók, annyira frappánsak.
Ha ezeket a zenéket sehol nem lehetett hallani, hogyan lehetett őket mégis felkutatni?
BI: Kottákat kaptam. Az egyik szerző például Nádor Mihály, a lánya 96 évesen ma is él, én jóban vagyok vele és nagyon sok kottát kaptam tőle. Ezen kívül persze kaptam barátaimtól, kollegáimtól, ismerőseimtől, tudták, hogy gyűjtöm őket. Így olyan kottákhoz jutottam hozzá, amelyeknek a dalait nem nagyon adták elő.
Milyen hangulatú zenéket választottál? Vidámakat, vagy szomorúakat?
BI: Van köztük vidám is, de alapvetően a műsor kifutása nem vidám.
Miért?
BI: Mi a túrótól lenne vidám?
A kabarétól sok ember azt várja, - még ha szomorú, elkeserítő dolgokat is érint, és lényeges kérdésekre is rávilágít, – hogy alapvetően mégis vidám és szórakoztató.
BI: Igen, a kabaré ilyen volt az elmúlt évtizedekben, de ez nem ilyen. Ez inkább hasonlít az első háború előtti kabaréra, ahol a legégetőbb problémákról van szó. Ahogy Gábor Andor megfogalmazta, miszerint a kabaré - újságírás a színpadon. És ha az újságnak tragikus és szomorú eseményekről kell tudósítania, akkor a kabaré is tragikus és szomorú dolgokról szól.
Az én zsidó kabarémban te most milyen problémákat szerettél volna körbejárni, ábrázolni?
BI: Azt próbáljuk ezekkel a dalokkal és a kis összekötő szöveggel jelezni, hogy az az optimizmus, amely a közel milliós nagyságrendű magyarországi zsidóság száz évvel ezelőtti lelkiállapotát uralta, miszerint teljes együttélésben, emancipációban, megkülönböztetés nélküliségben élhetnek, úgy feloldódva a magyarságban, hogy nem kell megtagadni a múltjukat, ez illúziónak bizonyult és illúzió ma is.Olyannyira az, hogy természetesen, akiket ma ez érint, az már egyáltalán nem csak a zsidóság. Hiszen - ahogy már a 30-as években is - a lezsidózottságról van szó, és egy percig se feledkezzünk el a ma sokkal nagyobb veszélyben lévő cigányságról sem. Magyarul a nacionalizmus, a rasszizmus, a fasizmus virul és él.
És ezt miért pont egy kabaré formájában akartad elmondani?
BI: Mert sok mindent a zenével lehet a legjobban elmondani. És itt vannak olyan zenék, olyan muzsikák, amelyek ezt a drámaiságot sokkal jobban kifejezik, mint a szavak.
Úgy gondolod, hogy most nagyon rizikós bizonyos kifejezéseket, szavakat használni?
BI: Nem erről van szó, hanem a zene jobban, pontosabban kifejezi a helyzet drámaiságát, mert szerintem Magyarországon ma drámai helyzet van.
ÖO: Igaza van az Ivánnak. A zene körülír mindent. Ha beszélünk, akkor ki kell mondani a szavakat. Azt hiszem, a zenével sokkal nagyobb ívben lehet körülírni a mondanivalót, és sokkal jobban belehatol az emberek lelkivilágába.
Milyen szövegek vannak a kabaréban?
BI: Klasszikus kabarészövegek. A tíz dalból öt Gábor Andor, két vagy három szám van Eisemann Mihálytól, Emőd Tamástól van kettő. Ő költő volt, látszólag kevésbé vicces, mint a többiek, inkább lírai. De hát ők mind klasszikusok.
Idézz nekem valamit!
BI: ”Verje meg az Isten, aki ezt csinálta.”
A kabarét?
BI: Mit csináljunk? Ez az utolsó szó.
Milyenek az átkötő szövegek?
BI: A dalok viccesek, de természetesen mélyek és elgondolkodtatóak. Az összekötő szövegek inkább tárgyilagosak. Én inkább azt figyeltem, mi történt a dal- és szövegszerzőkkel, arról beszélek, ki hogy végezte, kivel mi történt?
Kivel mi történt?
BI: Kevéssel történt jó. Egyharmada emigrált, egyharmadát megölték, egyharmada valahogy megúszta. Kabarét csináltak, de olyat mint, 14 előtt olyat már soha.
Zsidó viccek elhangzanak a kabaréban?
BI: Gondolkodtam rajta, de úgy döntöttem, nem lesznek.
Nevetni lehet majd rajta, vagy mosolyogni, vagy sírni, vagy mindent?
BI: Inkább mosolyogni lehet majd és sírni.
Ezt akartad? Vagy mást nem is lehet?
BI: Szerintem mást nem lehet. A többi hazugság. Ha valaki azt gondolja, hogy a másik ember fogyatékossága a származásából magyarázható, akkor nincs miről beszélni, nincs miről vitázni. Mit beszéljek? Ha valaki azt mondja a másikról, hogy azért lop, mert cigány, azért csal, mert zsidó, azért lusta, mert tót - akkor tovább mit magyarázzak neki? Csak annyit tudok mondani, hogy ez nem igaz, ez nem így van.
Valamit mégis el akartál mondani, hiszen megírtad a darabot, kiválogattad a zenéket, összeállítottad a kabarét.
BI: Azt szerettem volna elmondani, hogyha a megbélyegzés általánossá válik egy társadalomban, vagy legalábbis elfogadottá, büntetlenné, akkor abból tragédia lesz. Ezt akarja jelezni ez a műsor, ami hangulatában sugallja a tragédiát.