Megláttam egy plakátot McEnroe-val és Borggal. Közelebb mentem, elolvastam Ivanisevic, Muster, Leconte és a többiek nevét. És még egy mondatot jótékonyságról, a Bátor Tábor támogatásáról. Róluk és Paul Newmanról már hallottam valamit. De nem eleget. Pedig van, amiről mindenkinek tudnia kell. Még én panaszkodom?
Czech Linda kedvesen fogad a Bátor Tábor budapesti központjában. Színes, barátságos falak, a falakon mosolygó, nevető gyerekek képei. Ugyanolyan felszabadult, önfeledt a mosolyuk, mint bármelyik gyermeknek, aki jól érzi magát. Mitől lenne másképp? Gyermekek és jól érzik magukat. Hogy történetesen cukorbetegek, daganatos betegek, vagy épp JIA-sok (fiatalkori krónikus izületi gyulladás, gyógyszeres kezeléssel tünetmentessé tehető ), azt épp most „felejtik” el. Vagyis nem elfelejtik, csak félreteszik, vagy legalábbis nem gondolnak rá, önfeledten élvezik azt a speciális élményközpontot, amit Paul Newman elképzelése nyomán a világ több országában létrehoztak már. Lovaglás, íjászat, fotózás, színjátszás, kézműves foglalkozás, evezés, kötélpályák, össztánc, kor- és sorstársak.
A magyarországi tábor Hatvanban található. Linda öt évig volt a tábor vezetője, most kicsit feljebb/hátrébb lép, programigazgató lesz. Lelkesen és meghatottan beszél, röpködnek az orvosi szakkifejezések, rövidítések, élmények, mosolyok. Én meg lányos zavarban próbálok értelmesen beszélni arról a felfoghatatlanról, ami neki kitölti a mindennapjait. Beteg, időnként gyógyíthatatlanul beteg gyerekekről.
1400 cukorbetegséget diagnosztizálnak nálunk az 5-19 éves korosztályban évente. Naponta 4 gyerek. Nő a daganatos megbetegedések száma, de meglepve hallom, hogy ezeknek mintegy 70 százaléka gyógyítható. Végre egy jó hír.
De inkább a táborról, mégsem vagyunk orvosok.
Linda tanárnőként, pontosabban tanítónéniként indult, aztán jött egy telefon, ő beadta a pályázatot és megfelelt. Azzal a csaknem 1000 önkéntessel dolgozik, akik segítik a tábor munkáját, akik segítenek ezeknek a srácoknak igazán jól érezni magukat.
Terápiás rekreáció. Ez így elég idegen. Játék + élmény ( kihívás a képességekhez mérten ) = sikerélmény. + megerősítés = javuló önértékelés. Így már érthetőbb.
Ezek a gyerekek sok időt töltöttek kórházban, kiszakítva saját környezetükből, korosztályukból, szükségszerűen korlátok közé vannak szorítva. Ebben a táborban lehetőség nyílik arra, hogy legyőzzék ezeket a korlátokat, önmagukat, vagy akár a betegséget. Együtt.
Sose gondoltam bele, mi mindennel jár, ha egy gyerek például cukorbeteg. Hogy fel merik-e venni az óvodába, hogy nem eheti azt, amit a többiek, hogy otthonról viszi, hogy ki kell hagyni a barátok szülinapi tortáját… mindez kisgyerekként bőven elég ahhoz, hogy túlontúl magányosnak, másmilyennek érezze magát. A gyerek hajlamos azt hinni, hogy egyedül ő ilyen „szerencsétlen”. Aztán találkozik hasonló gondokkal küzdőkkel, erőt merít a másikból, lehetőséget kap, hogy a széltől is óvott helyzetből kitörjön, hogy megtapasztaljon élményeket, hogy elhiggye, nem különbözik a többiektől, ő is teljes értékű ember. A 40 faktoros naptej persze elengedhetetlen, mert a szteroidoktól nagyon fényérzékeny lesz a bőr. De ennyi belefér.
8 napos turnusokban 70 gyerek 70 önkéntessel. Pszichológus, szakorvosi felügyelet – a háttérben. Előtérben az élmény, a közösség. Naponta több száz levél a táboron belül. Merthogy telefonálni nem ér. Érthető. Elindul egy önfeledt, terápiás folyamat, majd érkezik az akaratlanul is megzavaró, megakasztón aggódó szülői telefon. Inkább a belső tábori posta.
Vagy a még nyílt őszi, családi turnusok. Hogy a család is lássa, érezze, tapasztalja. Hogy szülő a szülővel, testvér a testvérrel kórházon kívül tudjon eszmét, tapasztalatot cserélni.
3 turnusban 14-14 család érkezik. Együtt. 7 éves korig jöhetnek így családostól az onkológiai és diabetes betegségben szenvedő gyerekek, valamint 10 év alatt a JIA betegséggel kezelt gyerekek és családjaik.
Ingyen. Mindannyian.
Mert néhány nagyszerű ember ezt lehetővé teszi.
Olyannyira lehetővé teszi, hogy az Alapítvány nem pályázik állami finanszírozásra. Támogatóiknak hála, megtehetik, hogy ne „pályázzák el” a pénzt mások elől.
Paul Newman egyik látogatása alkalmával megszemlélte a tábort, körbevezették, megnézte a tavat – kicsit büdös, kicsit hínáros, de a miénk. Mondták ők. Tegyetek bele szökőkutat, vegyetek bele halakat – mondta ő. És érkezett a csekk. Nem csak erre futotta belőle. És akad aukció, golfverseny, közeleg a teniszgála. És nő a várólista. 8 onkológiai, 40 diabetes és 9 JIA központban önkéntes egészségügyi összekötők gyűjtik az információt, hirdetik a tábort, segítik a jelentkezést. A családi táborba még lehet jelentkezni a kezelőorvoson keresztül. Nélkülük nem megy. A gyerekek érdekében pontosan kell látni a helyzetet.
A felmérésekből kitűnik, hogy a srácok önbizalma és önértékelése folyamatosan nő. Ha pedig elfogadjuk hogy a hipochondria diagnosztizálható tüneteket produkáló betegség, akkor tudomásul kell venni, hogy ez fordítva is működik. Hogy nem csak a negatív hat a testre, hanem a szeretet, az ölelés, a mosoly, a bizalom. Az önbizalom. A felemelt fej. A közösség.
A filmből pedig kitűnik mindaz, amit nagy lelkesültségemben elmulasztottam szóba hozni, avagy megírni. Íme.
Bővebb információ a Bátor Tábor honlapján található. A Családi Táborokba még lehet jelentkezni szeptember 14-ig. Várják a 20. életévüket betöltöttek jelentkezését önkéntesnek, megtekinthető egy kívánságlista, (hátha tudnak segíteni) és természetesen található ott egy bankszámlaszám…
www.batortabor.hu
