- Szabad egy táncra? Egyetlen táncra csak, kérem, kisasszony,
- Hiszen azt sem tudom, ki maga...
- Magam vagyok, ne hagyjon egyedül,
- Válasza ellenállhatatlanul vonzó...
- Akkor hát, egyetlen táncra csak.
- Nem is tudom, már elígérkeztem valakinek...
- A szó szép, de elrepül.
- Köszönöm, de tartozom egy vallomással,
- Ah, csak nem... máris...
- Én nem tudok táncolni, a lépéseket sem ismerem,
- Lépjen közelebb...
- Én gyermekkorom óta csak botladozom a világban,
- Akkor nem egészen értem, mit is akar, talán ha bővebben kifejtené...
- Egy táncot, kisasszony, egyetlen táncot csupán,
- Hát jöjjön, majd én vezetem...
- Szívesen mennék, de szégyellős vagyok, amióta felnőttem, gyötör ez az érzés, mintha máris mindenki minket nézne,
- Most már igazán nem értem Önt, miért jött ide hozzám...
- Maga gyönyörűen táncol, álmomban én is gyakran táncolok, azt hiszem, a nő és a tánc a legcsodálatosabbak e földön, és mintha mi ketten már táncoltunk volna együtt,
- Maga romantikus lélek, talán azt szeretné, hogy kimenjünk a kertbe? Holdfény, az ablakokon kiszűrődő zene, de lássa be, ez nem lenne illő, hogy mi ketten, ilyen hirtelen...
- Igen, igen, igaza van, de a tánc és a Maga mosolya, nem tehetek róla, látja, véget is ért a zene, legyen jó és felejtse el az egészet, bocsásson meg nekem, tudja, én még belelépek minden pocsolyába, amit más már kikerül,
- Ezt meg hogy érti...
- Össze-vissza fecsegek csupán, ne haragudjon, ég Önnel, kisasszony, látja, már megint zuhog odakinn...
