Egy jazzrock legenda, az amerikai Blood, Sweat and Tears együttes koncertezik szombaton a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. Az alakulásának 40. évfordulóját tavaly ünneplő együttesből mindössze Steve Katz volt ott kezdeteknél, ám az új zenészek tovább vitték az eredeti stílust.

A zenéjét a sok fúvósra alapozó zenekar New Yorkban alakult 1967-ben. A Blood, Sweat and Tears beírta nevét mind a rock- mind a jazztörténetbe. Éppen negyven évvel ezelőtt jelent meg első albumuk, a Child is Father To The Man, amikor Al Kooper volt az együttes énekese, s már akkor ott gitározott, s több más hangszeren játszott, énekelt Steve Katz, aki most is fellép Budapesten.
Az együttes jellegzetes stílusa 1968-69-re alakult ki, a nevüket viselő második album fennállásuk eddigi legjobbja volt. A kanadai David Clayton-Thomas énekelte az album máig emlékezetesebb dalait, a You,ve Made Me So Very Happy, az And When I Die, a Smiling Phases és a Spining Wheels című szerzeményeket. Az album a rhythm and blues, a jazz , a soul és a pszichedelikus rock jegyeit ötvözte, ma is lemezcsemegének számít. A lemez és a Spinning Wheel című dal listát vezetett, s két Grammy-díjat hozott az együttesnek.

A harmadik album mindenek előtt a Hi-De-Ho című dalával, a negyedik egyenletesen magas színvonalával írta be magát a jazzrock, a rock történetébe. David Clayton-Thomas később még kétszer visszatért, a ,90-es években vele koncertezett kétszer Budapesten a Blood, Sweat and Tears. Az énekes 2004-ben távozott legutóbb a csapatból.

Az együttesben az énekesek mellett többek között olyan kitűnő zenész fordult meg hosszabb-rövidebb időre, mint Randy Brecker, Lew Soloff, Jerry Fisher, Jerry LaCroix, Mike Stern és Lou Marini. Bár a zenészvándorlás meglehetősen nagy volt, az együttes fúvós hangszerekre épülő stílusa végig meghatározó volt.
A kilenc zenészt számláló együttes szinte szünet nélküli turnéval ünnepli 40. születésnapját, A hírek szerint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben elsősorban a jól ismert dalokra épül a program.