Mitől kuriózum valami? Nem titok, szeretem a különleges zenei csemegéket. Kelet a nyugattal karöltve. Oly távolinak tűnik ennek megértése, hacsak valaki vagy valakik nem hozzák tálcán az ölembe. Marokkói születésű zsidó, aki arab hangszereken, európai szefárd dalokat játszik és körülötte roma, s magyar zenészek teszi erre a koronát. Yes!
Mitől kuriózum valami? Nem titok, szeretem a különleges zenei csemegéket. Kelet a nyugattal karöltve. Oly távolinak tűnik ennek megértése, hacsak valaki vagy valakik nem hozzák tálcán az ölembe. Marokkói születésű zsidó, aki arab hangszereken, európai szefárd dalokat játszik és körülötte roma, s magyar zenészek teszi erre a koronát. Yes!
„A keleti megközelítése a művészetnek olyan út, melyen folytonosság van múlt és jelen között. A zenémben igyekszem megteremteni a láncszemet mely szüleim és gyermekeim világát összekapcsolja.” - vallja Shlomo Bar.
A zsidó nyári fesztivál egyik kiemelt helyszíne, a Dohány utcai zsinagóga előtt kígyózó sor áll. Ez így volt évekkel ezelőtt is. Az embernek kicsit fals érzései vannak, amikor hátizsák átvilágítása után „mágneskapun” átlépve betér egy olyan helyre, ahová egyébként máskor bármikor bejöhet átvilágítás nélkül. Az imádság házába.
Azt hiszem, mindig zavarban vagyok, ha egy szakrális helyen koncerteket látogatok. Azon gondolkodtam, - miközben helyet kerestem a karzaton - ebben a spirituálisan éhező világban, mit is hallgatok itt tulajdonképpen. Kántorok valaha az ég felé repített ének-fosszíliáit, a hatalmas oszlopok védelme alatt megbúvó haza-érzet emócióit? A templom falaiba ivódott ma már elmondhatatlan történeteit? Egy nép lelkének fájdalmait és örömeit? Most, hogy tárt ajtók vannak, a különleges vonz - mindez muzsikába csomagolva, expressz, helyszínen kézbesítve. Magyar klezmergypsy. Igazi hídépítés. Kultúrák mixelve, a határ nélküliség, a párbeszéd kimeríthetetlensége - zenében. Hídemberek. Fellegi Balázs operaénekes nemrégiben alapított együttesében vannak romazenészek, mint Balogh Kálmán cimbalmos, Balogh József, a nemzetközi hírű klarinétvirtuóz, valamint Ágoston Béla fél tucat hangszereivel, a Budapesten élő marokkói lantos-énekes Said Tichiti és az ütős Hamid Lafontaine, végül pedig az új generáció képviseletében Polnauer Flóra énekes. Jiddis askenázi és szefárd dalok készítik az atmoszférát elő, hogy azután együtt zenélve Shlomo Bar-ral igazi zenei csemege legyen. Hamm! Akik eljöttek nem csalódtak.
Shlomo Bar személyisége az első pillanatban is magával ragad. Nem csak zenél - előad. Apai és anyait, szó szerint. Az örökségét. A 65 éves zenész középen ül, darbuka ütőhangszerével, egyedi énekhang-színe nem csak azért különleges, mert abban is van valami keleti, s a bonyolult arab hangzásvilág hajlításainak kisszekundjait jól hozza, hanem a falaknak, sőt, azt érzem, sokkal feljebb hatol. Széles gesztusai, hatalmas karmozdulatai nem csak „üres szólamok”, - ütős játéka közben kezében tartja a zenekart, vezényel. Ezt a zenét nehezen lehet ülve kibírni. A nekünk szokatlan aszimmetrikus felépítésű, sűrű melizmákkal telt ének, és az igazi arabos hangzás arra késztet sokakat, hogy szerényen, de „táncoljanak”. Azért legyünk büszkék Polnauer Flóra tiszta hangjára, erős tónussal, jól kezelt hangfekvéseivel desszertként hatott.
Shlomo Bar tucatnál több albumán a japán legendáktól a haszid zsidó imákon át, a bibliai témákon keresztül régi és modern izraeli költeményeket is feldolgoz. Magyar vonatkozásra is bukkantam. 1980 - "Mechakim LeSamson" (Waiting for Samson) és a későbbi 1991 - "Nedudim" (Wandering) című albumán ismét, a magyar származású Szenes Hanna (Channa Senesh), az 1944-ben a magyar határon partizánként elfogott, majd később megkínzott és kivégzett költőnő versét „Walking to Caesarea”-t (Halicha LeKeisaria) zenésítette meg. Szenes Hanna a brit hadsereg által kiképzett ejtőernyős volt, akit azért küldtek Magyarországra, hogy segítse a zsidók mentését Magyarországon. Nemzeti hős lett Izraelben, több utca és kibbuc is róla kapta a nevét. A fent említett verse Izraelben az egyik legismertebb költemény.
