Néhány napja jöttem vissza Erdélyből, és ha már ott voltam, szemlét tartottam a helyi borok felett. Bevallom töredelmesen, a helyszínen kizárólag magyarországi bort fogyasztottam, mert már idejekorán előreküldtem tíz-tíz liter Günzer és Szende-kékoportót. Mind megittuk. A székelyek szeretik a villányit.

De lássuk inkább a román borászat látszólag nem szívderítő helyzetét, igaz, itthon szinte semmit sem tudunk a keleti szomszédságunkban dolgozó borászokról, gazdaságokról. Magyarországról nézve rendszeresen a borsovinizmus bűnébe esünk, meg aztán ott van Trianon is, de mi ítéljünk csak mértéktartóan, igazságosan. Ha összességében nézzük, a román borok az európai üzletekben alighanem éppen úgy alsópolcosok, ahogyan a magyarok, én legalábbis ezt tapasztaltam a külországokat járva. Ha azonban elidőzünk egy-egy ismert márkánál, éppen olyan kiterjedt vevőkört találunk, mint a bikavér vagy a tokaji esetében. A román desszertborok például ismertek és kedveltek, és való igaz, nem is rosszak.

Minőségi borok terén Románia talán hátrább áll, mint édes hazánk. De csak talán. Erdélyben nincsenek magyarországi mércével mérhető minőségi pincészetek, mondják, a Bánátban és a Regátban azért akadnak. Én rogyadozó léptekkel ezúttal csak egy gyergyói boltig jutottam, ahol rövid habozás után a Murfatlar cég alább látható termékét, a helyiek által csak likőrszerű borként emlegetett Lacrima lui Ovidiu-t vásároltam meg. Azt mondják, íze a tokajival vetekszik, majd meglátjuk mindenesetre.

Állítólag maga Ovidius említette egy versében, hogy a Fekete-tenger partján mennyire jó borok készülnek, és kiemelte volna a Murfatlart is, ami egyfelől ugye kőbe vésett kétezer éves hagyománynak fest, de lehet éppen orbitális hazugság is. Ez a bor mindenesetre aligha egyezik a rómaiak kedvencével.


Ennek ellenére a Murfatlart a művelt európai ismeri, én magam az udvarhelyi diszkóban ittam vödörszámra, akkoriban ízlett, ma azért újra belekóstolnék. Szép emlékeket őrzök magamban a Cotnari nevű desszertborról is, no, egyszer azt is megkóstoljuk majd így, felnőttfejjel.

A Murfatlar, Románia egyik legismertebb márkaneve. A cég kétezer hektáros szőlészete a Fekete-tenger melletti Constantához közel található. A kommunizmus bukása után, akárcsak a magyar borászati fellegvárak, az állami kezelésben lévő Murfatlar is elveszítette fő piacát, a volt Szovjetuniót. A szőlészetet 2000-ben privatizálták és azóta radikális változásokon ment át, vagyis szakítottak a kombinátos szemlélettel, és egyre több fajtával foglakoznak, minőségi borokat készítenek.

Mielőtt abba a tévhitbe rángatnánk magunkat, hogy a román borpiac halott, érdemes megnéznünk az MTI által nemrégiben közölt 2007-es adatokat. A románok tavaly 450 millió eurós forgalmat bonyolítottak, az idén ennél 10 százalékkal nagyobb forgalom várható. A legnagyobb piaci szereplők, a Murfatlar, a Vincon Vrancea, a Jidvei, a Cotnari és a Vinexport Focsani vállalatok forgalmi értékben 64 százalékos, az eladott mennyiségben 49,4 százalékos piaci részesedést birtokolnak.

A legnagyobb boripari vállalat, a Murfatlar idén 50 millió euró körüli forgalmat tervez, a tavalyinál 15-20 százalékkal többet. Forgalmát tavaly 20 százalékkal növelte, mintegy 20 millió palack bort értékesítve. A múlt évben a vállalat 1,1 millió eurós beruházással új palackozó sort létesített.

Ifjúkorom másik kedvenc román márkája, a 18,7 százalékos piaci részesedésű Cotnari Co. tavaly 24,5 millió eurós forgalmat bonyolított, az idén pedig 28 milliós forgalmat tervez. Tavaly 10,5 millió palack bort értékesített. Az idén a vállalat több mint tízmillió eurót szán beruházásokra. Hamarosan kinövik az alsópolcos szintet.