Ezt is megértük: egy Star Wars mozi elhasalt a jegypénztáraknál. A klónok háborúját ugyanakkor semmiféle szempontból nem tanácsos összehasonlítani az eddigi hat mozifilmmel, és nem is szabad tőle azt az élményt várni, amit az eddigiektől: ez egyszerűen egy tévés rajzfilmsorozat mozis bevezetője, és kész.

A gonosz Darth Sidious és Dooku gróf elraboltatják a hutt gengszter, Jabba édes kicsi fiacskáját, majd egy csavarral megpróbálják a szabotázst a Jedikre kenni, hogy így szerezzék meg a hutt gengszterszindikátusok engedélyét a szabad mozgásra az általuk ellenőrzött űrben. Az ifjú hutt sarj megmentésére természetesen Obi-van Kenobi és Anakin Skywalker, illetve utóbbi frissen kinevezett padavanja, Ahsoka Tano indulnak útnak, ám a végállomáson csak egy jól kivitelezett csapda és Dooku tanítványa, a kegyetlen bérgyilkosnő, Asajj Ventress várnak rájuk.


Szögezzük le mindjárt a legelején: A klónok háborúja egyáltalán nem rossz, csak éppen a mozinéző nem azt várja egy Star Wars logóval hirdetett mozis alkotástól, amit itt kap. Tegyük is hozzá mindjárt, hogy itt most alapvetően az egyszeri mozinézőről beszélünk, a megveszekedett Csillagok háborúja-rajongók ugyanis vélhetően pontosan tisztában vannak az új animációs film szerepével és rendeltetésével. Kockázatos lenne kijelenteni, hogy a 98 perces CGI-alkotás elsősorban nekik készült, hiszen a gyártást a Foxtól átvevő Warner Bros. és a Lucasfilm nyilván ezúttal is családi szórakoztató blockbustert akart faragni a filmből, az viszont egészen biztos: a végeredményt elsősorban a fanatikusok fogják élvezni, másoknak okkal tűnhet kissé céltalannak a dolog. A fentiekből talán már sejthető, hogy A klónok háborúja pontosan olyan, mint egy tévésorozat hosszabbra vett nyitófilmje: ez itt egyszerűen egy epizód a messzi-messzi galaxist feldúló, öldöklő klónháborúk mindennapjaiból, amiben szó sincs Jedi-filozófiáról, filmeken átívelő cselekményről, a sztori szimpla és lezárt, de szabadon folytatható egy hasonló résszel akármelyik irányba.

Ami a kivitelezést illeti, a hátterek és a gépi szereplők nem különböznek sokban az új – értsd: prequel – filmtrilógiában látottaktól, hiszen bizonyos pontokon azok is inkább számítógépes játékokat idéztek, mint igazi élőszereplős filmeket (most komolyan, létezik, aki szerint Jar Jar Binks vagy ha már itt tartunk, akár Gollam élethűnek tűnt a vásznon?). Itt viszont mindez nem jelenthet problémát, hiszen eleve animációs moziról van szó, amitől senki sem vár élethű jeleneteket. Az emberi figurák megjelenítése már kevésbé szerencsés, a karakterek mimikája furcsa korszerűtlenséget árasztóan merev és kifejezéstelen, ráadásul a folyton mozgó-pörgő-robbanó környezethez képest roppant lassú is. Mindez egy videojátékban simán elmegy, a moziban viszont nem túl nyerő. A szerencsétlen hatást csak erősíti, hogy itt-ott a magyar szinkron is igazodik ehhez a dinamikátlansághoz, Gruber Hugó Palpatine-ja különösen furcsa hatást kelt.

A sokat reklamált Star Wars-hangulat egyébként megvan a filmben, bár ez értelemszerűen a három később készült részre üt, nem pedig a klasszikus trilógiára. Ami a kritikákban gyakran előcitált gyermekdedséget illeti, tegyük a szívünkre a kezünket: az eredeti három film nem volt gyermekded? Dehogynem, csak éppen akkor még azok is gyerekek voltak, akik most hangosan fújnak emiatt A klónok háborújára. Vagyis nincs értelme belemenni, mennyire dedós, kiskorúaknak szóló, alacsony IQ-jú nézőkre optimalizált a film: a Star Wars úgy, ahogy van, mese, nem pedig tudományos-fantasztikus mű, még ha sokan hajlamosak is úgy tenni, mintha nem lennének ezzel tökéletesen tisztában. A szőrszálhasogató rajongók persze könnyűszerrel találnak majd olyasmiket, amibe bele lehet kötni (miért kap Anakin padavant, amikor még ő maga sem fejezte be teljesen a tanulmányait?, miért beszél vele úgy a padavanja, ahogyan még ő sem mert soha senkivel?, egészen pontosan mikor is játszódik ez a sztori? satöbbi), de Lucas köztudottan nem nagyon foglalkozik azokkal a viharokkal, amiket a kibővített univerzumban okoz egy-egy újabb megnyilvánulásával, így aztán ezekbe a vitákba sem érdemes nagyon belemenni. Az ezermillió alkotó által évek hosszú sora alatt összekalapált Csillagok háborúja galaxis így is, úgy is hemzseg az ellentmondásoktól, pár újabb már igazán nem számít túl sokat.

Aki soha egyetlen Star Wars alkotást nem látott – már ha egyáltalán létezik ilyen – , az csak és kizárólag A klónok háborúja alapján nem fogja érteni, mire a nagy felhajtás, a Lucas-univerzum fanatikusai viszont extra bónuszt kaptak a szakállas embertől. Nézhető, bizonyos keretek között még szórakoztató is, de óriási hátast senki sem dob majd tőle.