A Szépművészeti Múzeum Monet, Van Gogh után most Hodlerrel állt elő, hogy aztán Cézanne kopogtasson - Kőbányán is - 2011-ben. A Ferdinand Hodler – Egy szimbolista látomás című kiállítás kapcsán Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójával beszélgettünk.
Első alkalommal láthat a hazai nagyközönség a svájci szimbolista festő, Ferdinand Hodler munkáit bemutató kiállítást Budapesten. Miért pont Hodlert választották? Miért fontos a magyaroknak, a Szépművészetinek Hodler?
A Szépművészeti Múzeum utolsó néhány évének legsikeresebb kiállításai, a Monet és barátai, vagy a Van Gogh kijelölte azt az utat, amely majd Cézanne-ig fog elvezetni 2011-ben. Az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus legnagyobb mestereit követi időben és művészettörténeti értelemben is Ferdinand Hodler, akinek jelentős hatása volt az európai művészettörténetre, úgy a nemzetközire, mint a hazaira. Például Klimtéknek, a bécsi szecessziónak is az egyik ünnepelt mestere volt. Tehát nagyon logikus és józan döntés, hogy ebbe az ívbe szerepet és helyet kap Hodler, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy jelenleg kevésbé ismert a magyar közönség számára. De a Szépművészeti Múzeumnak feladata és missziója, hogy ne pusztán a nagy neveket hozza el Budapestre, hanem a művészetnek azon nagyjait is, akiket esetleg a hazai közönség kevésbé ismer.
A tárlat közel 170 festmény és grafika segítségével kíván átfogó képet adni a 19. és a 20. század fordulóján alkotó művészről. Életmű kiállításról van szó. Hodler festészetének melyik dimenziója van kiemelve?
Maga a kiállítás címe is - Ferdinand Hodler – Egy szimbolista látomás – tehát nyilvánvaló, hogy a szimbolista korszakára helyeztük a legnagyobb fókuszt, de ez valóban egy teljes életművet bemutató kiállítás. Soha még Magyarországon nem fordult elő, hogy egy nagy nyugati mesternek a teljes életművét bemutassuk: 120 festménnyel - sokat erre a célra restauráltak - kiegészítve a legjelentősebb svájci múzeumokban és magángyűjteményekben őrzött 40 rajzzal, valamint német múzeumok néhány vásznával. Azt kell mondanom, hogy valószínűleg első és utolsó a Szépművészeti Múzeum történetében, hogy egy hasonló témájú kiállításban jobb és erősebb kiállítást rendezzünk, mint például a festő szülőhazája. Az összes svájci szakember, kurátor, művészettörténész, akik részt vettek a kiállítás megnyitóján, szinte egyöntetűen a Szépművészeti Múzeumot méltatták, hogy ez a Hodler tárlat a valaha volt legjobb és legerősebb kiállítás. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy a világ bármely nagy múzeuma büszke lenne egy ilyen kiállításra.
A Szépművészetinek nagyon fontos a nézettség, a látogatottság. Ön híres arról, hogy nagy hangsúlyt helyezett a múzeum kulturális marketing stratégiájára is. Lehet, hogy Hodlert a figurális ábrázolásai és a tájképei miatt is választották? A nagyközönségnek könnyebben fogyaszthatók az Alpok hegyes-tavas tájai, a Genfi-tavat és a Mont-Blanc hegyláncolatát napfelkeltekor vagy alkonyi fényben ábrázoló sajátságos utolsó képei?
Ma a világ nagy múzeumaiban azt lehet látni, hogy a látogatottságot leginkább az ismert, nagy nevek vonzzák. Hodler nem tartozik közéjük. Azonban biztos, hogy aki ma betér a Szépművészeti Múzeumba, és kedvet kap, hogy megnézze a Hodler kiállítást, az nem hogy nem csalódottan fog távozni, hanem egy igazi, óriási nagy művészt ismerhet meg. Pontosan, amit említett: a szimbolikus ábrázolásai, a tájképei, amelyek óriási hatást gyakoroltak saját korának művészetére, a ma nézőit, a ma közönségét is megragadják, hiszen egy jól érthető, mégis az élet mélyebb értelmét és lényegét megragadó művészről van szó.
A kiállítás külön egységet szentel a szerelem és halál témájának, amelyet Hodler egyedülálló módon jelenített meg beteg, haldokló, majd halott szerelmét, Valérie Godé-Darelt ábrázoló festményein, rajzain. Jól tudom, hogy ez akkoriban is formabontó gesztusnak számított?
Mindenképpen. Akkoriban és azóta is. Ha nem is mondhatom, hogy egyedülálló, de nagyon-nagyon ritka a művészettörténetben, hogy valaki a haldokló kedvesének - aki rákos nagy beteg volt – az elmúlását szinte napról-napra követte a művészetében. Folyamatosan festette Valérie utolsó hónapjait, napjait, majd a halott Valérie-t is megörökítette. Ennek állít megrendítő emléket a Hodler kiállítás egy részlete, aminek hatása alól biztos, hogy senki nem fogja tudni kivonni magát.
Nagyon sok emberben óriási felháborodást vált ki a halál ábrázolása, pedig a halál az élet része…
A mai modern nyugati kultúrában a halálhoz való viszony nagyon sok mindenben különbözik, mint más kultúrákban. El lett távolítva tőlünk, a kórházakba lett száműzve, hogy ne is szembesüljünk vele. Félünk is a haláltól. Hodler nagyon sokat tett a művészetében azért, hogy szembesítsen a halállal. Neki folyamatosan szembesülnie kellett a halállal. Hat testvére közül egyedül érte meg a felnőtt férfikort, viszonylag fiatalon haltak meg a szülei is, tehát a halálfélelem, a halállal való szembenézés és az azon való felemelkedés folyamatosan jelen van a művészetében. Ebből a bölcsességéből is sokat tanulhatunk.
