Bronzkori "frizsiderként" szolgáló két hatalmas agyagedény, háromezer éves védőárok és az egykori város kapui megváltoztathatják a tudósoknak a homéroszi Trójáról alkotott képét.
"Trója nem volt a világ közepe, de regionális centrum szerepét játszhatta" - vélekedett a professzor. Ismertetése szerint az idei ásatások során megtalálták a déli és a délkeleti kaput, beazonosították a délnyugati kaput, s reményeik szerint megtalálják a város keleti kijáratát is. E leletek alapján megismerhették a város beosztását is - olvasható az Archaeologica című régészeti hírportálon.
Trója feltárása igazi régészeti kihívást jelent, hiszen a várost tízszer rombolták le és építették újjá. Az archeológusoknak át kell hatolniuk a bizánci, a római és a görög rétegen, hogy elérjék azt a korszakot, amelyben Homérosz Iliászának cselekményei nagy valószínűséggel játszódhattak Kr.e. 1500 és 1180 között.
A két óriás agyagedény maradványaira a városszéli vizesárokban bukkantak: magasságuk elérhette a 2 métert, s valószínűleg a házak mellett állhattak. Ez viszont arra utal, hogy az alsóváros egészen a véderőművekig ért, azaz a település nagyobb volt, mint eddig feltételezték.
"Ezeket az edényeket bronzkori frizsidereknek is tarthatjuk: vizet, olajt, esetleg gabonát tárolhattak bennük" - mondta a professzor. Trója prosperitását a mezőgazdaságának és a lótenyésztésnek köszönhette. Hettita szövegekben a várost Wilusa-ként említik, s a hettita birodalom vazallusának nevezik.
Bár a tudósok egy kis csoportja mindmáig kétségbe vonja a helyszínt, Ernst Pernicka szerint semmi sem kérdőjelezi meg, hogy e nyugat-anatóliai térségben játszódtak az Iliász cselekményei.
"Homérosz leírta a terület helyrajzát, a folyókat és szigeteket, amelyek mindmáig megtalálhatók" - mondta a professzor, hozzátéve, hogy megtalálták a fegyveres konfliktusok régészeti nyomait, az archeológusok azonban nem tudják bizonyítani, hogy a Trójai háború megtörtént.
A régészeti leletek tanúsága szerint Trója aranykora Kr.e. 1180-ban ért véget. Ekkor a városlakók már egy évezrede ismerték és használták a fazekaskorongot. A későbbi cserépedények viszont arról árulkodnak, hogy ez a fejlett technológia feledésbe ment, az új város lakói, akik feltehetően a Balkánról érkeztek, kézzel készítették a kerámiatárgyakat. A beköltözők teljesen más stílusban építették házaikat.
"Ebben az időben sok más város is hanyatlásnak indult a mediterrán térségben. Ez egyfajta világháború lehetett a bronzkor végén" - vélekedett Erns Pernicka professzor.
