Ha meg akarnám számolni, naponta átlagban hány papírpohárral sétáló gyalogost látok az utcán, hát azt hiszem, elég lenne hozzá egy kezem is. Ezzel szemben sorra nyílnak a „take away” kávézók Magyarországon, hisz ezen üzletek abban bíznak, egyre inkább trendi lesz kávéval shoppingolni hazánkban is. Leteszteltük Budapest három „fogd és vidd”- kávézóját, igaz, mi a kávézás klasszikus formáját választottuk: asztalnál fogyasztottuk el tejeskávénkat, közben pedig galád módon füleltünk, figyeltünk, számoltunk.

Az egyik leghíresebb „take away” kávézó, a Starbucks a világ számos pontján megtalálható, Magyarországon azonban eddig még nem jelent meg. Nem úgy, mint a már 2005-ben megjelent California Coffee, a Coffeshop Company, és az egyre terjeszkedő Gloria Jean’s Coffes. A kávé mindig is biztos befektetésnek tűnt, kérdés, hogy az amerika-ausztrál mintát is el lehet-e adni Kelet-Európában. Ezt próbáltuk hát kifigyelni városi körútunk alkalmából, és minden jel arra utal, igen a válasz, hiszen egyre több ilyen kávézóba botlunk Budapest legkülönbözőbb utcáin. 

Bakancs, raszta, papírpohár

E fél napos kávéfelfedező túra első helyszínéül a California Coffee-t választottuk. A kávézó a Teréz körúton igen forgalmas helyen van, szinte lehetetlen, hogy az arra sétáló ne érezze meg az üzletből kiáradó kávéillatot. A két szintes, ám apró kávézó elsődleges pozitívuma minden jel szerint a wifi: a vendégek csaknem 60 százaléka laptopozik, mikor délután 14 óra körül odaérek.
A pultnál sor van, így miközben várakozok, fürkészem a lehetőségeket: a sokféle kávé mellett muffinok, rengeteg sütemény és szendvics kapható, a szendvicsek 500-800 forintért, saláták 700-800 forintért. Természetesen szívecskés dobozba rejtett illatgyertyát és mentolos cukorkát is vehetünk. Kis tejes kávét kérek 390 forintért. A rendelés után a „take away” kávézók menetrendje szerint a pult végén található sarokban vehetem át kávémat, az üdítőmet pedig magam vehetem ki a hűtőből. 

A kávézó telis-tele külföldivel, magyar szót alig hallok. Leülök hát az amúgy nagyon hangulatos sarokba, ahol egy fiatal 17 év körüli fiú netezik. A kávém mellé sok-sok ajándékkal és kis kütyüvel lephetem meg magam; bögre, termosz vagy akár egy termoszbögre is megvásárolható.

Ottlétem alatt összesen kétszer kérnek papírpohárban kávét: az első lány-páros két kamaszlányka, egyikük raszta hajjal, sok kitűzővel, másikuk Martens-ben, tarisznyával: fogják és viszik is a tejeskávét, ahogy azt kell. Nem sokkal később szintén egy lány-páros tér be az üzletbe: kezükben JOY-magazin, magas sarok, parfümillat: A Britney Sperars-típusú lányok szintén papírpohárban kérik kávéjukat, majd keresnek egy helyet, és leülnek vele. 

Az ajtóban, kilépve a kávézóból még egy pozitív jelenségre leszek figyelmes: az egyik asztalnál kutya vakkant rám, és én ennek nagyon örülök. Kutya a kávéházban? Nagyszerű, csak így tovább.

Kávézaccos meseország

Innen egy zebrányi gyaloglás után a Gloria Jean’s kávézóba visz utam. Az ajtóban hostess lány promótál, kávét árul, és szélesre húzódik a mosolya, mikor mellette belépünk a kávézóba. Szenzációs látvány fogad: elegáns és finom hely, óriási terület és óriási belmagasság, amolyan vérbeli „trendi” fekete-fehér tapétával és a legelőkelőbb bútorokkal. A pultban kedvesen rámköszönnek, szinte zavarban vagyok a választéktól, no és persze az áraktól is. A sütemények hívogatóak, a kávéillatról nem is beszélve. Szóval, pazar egy hely, a kávéimádók legtökéletesebb bázisa: aki innen kiviszi a kávéját az utcára, az vagy tényleg siet, vagy hülye. 


Kérek itt is egy tejeskávét, és egy korty után azonnal érzem a különbséget: erős, karakteres kávé ez, sok tejhabbal; nem az otthoni kotyogós-ízt érzem. Persze a harmóniának ára is van, a kis tejeskávé 615 forint, ám megéri az árát. A polcokon felsorakozó csaknem negyven féle kávékülönlegesség közül nehéz kiválasztani, mit is akar az ember. Itt is vehetünk természetesen mindent, ami a kávékultúrában szóba jöhet: kiscsésze, nagycsésze, színes- és egyszínű bögre, teáskészlet: kicsi és nagy... 
A kávézóban kevesen vannak, betudjuk ezt annak, hogy a kávézó alig több mint egy hete nyílt. Elvitelre senki nem kér italt magának ottartózkodásunk folyamán.

A mesés kávézóból négy metrómegállóval arrébb indulunk. Igaz, már kicsit sok a kávéból, ám így az igazi az ízlelés, és az összehasonlítás. 

Latin zene és német mulatós

A Múzeum körúti Coffeeshop Company szintén melegséget árasztó, kis helység. Felmegyek a galériába; okos megoldás a tükör, amelytől a hely nagyobbnak látszik. Fent összebújt szerelmespárok uralják a galériát, és amint leülök, megérkezik a picérlány: az első take away kávézó, ahol van kiszolgálás. Mikor azonban rendelek egy tejeskávét, rájövök, sem azt nem kérdezték meg, mekkorát, sem hogy milyen kávéból, ellentétben az itallap információival, ahol midenezen igények fel vannak tüntetve.

A tejeskávém íze szinte megegyezik a California Coffee-ban elfogyasztott tejeskávéval: sok tej, kevés hab és nem túl karakteres kávéíz. Az itallap utolsó oldalán szintén a termékek kínálatába temetkezem: az egyébként nagyon szép vastag üvegpoharakon és bögréken túl még Coffeeshop CD-t is lehet vásárolni, latin zenével, 3029 forintért. A kis tejeskávéért 440 forintot fizettem, miközben plazmatévén német zenecsatorna szórakoztatott - volna, ha a német tuc-tuc nem öli meg azonnal a hangulatom, nem beszélve az összekucorodó szerelmesekéről. Mindezek ellenére észrevételünk szerint a Coffeeshop Companyból vitték a legtöbb kávét a vendégek magukkal: két öltönyös figura, majd egy anyuka gyermekével vásárolt papírpoharas italt. 

A túra után csak rövid időre töprengek el: utca, kávéval, vagy inkább belülről kibámulós-beülős? Én még az utóbbira szavazok így is, de azért egyszer majd kipróbálom a sétálva kávézást is, amennyiben nagyon sietek. Bár akkor meg nem kávézok. Hát, majd csak összehozzuk.