Mindazok, akik már nem utaznak a Balatonra, sem a Mátrába, nem repültek el Londonba, és nem borozgatnak Toscana lankáin, vessék be magukat egy kávézóba, hogy egy kávé mellett ellazuljanak. Itt van például egy város a városon belül, Újlipótváros, a Mi Kis Falunk. Irodalmi és helyi körökben Újlipócia néven is fut, ahogy Bächer Iván közírónk találóan elnevezte.

Mindazok, akik már nem utaznak a Balatonra, sem a Mátrába, nem repültek el Londonba, és nem borozgatnak Toscana lankáin, vessék be magukat egy kávézóba, hogy egy kávé mellett ellazuljanak. Itt van például egy város a városon belül, Újlipótváros, a Mi Kis Falunk. Irodalmi és helyi körökben Újlipócia néven is fut, ahogy Bächer Iván közírónk találóan elnevezte.

Amikor nyolc évvel lakást vásároltam a 13. kerület, ezen részén, az ingatlanos úgy próbálta reklámozni portékáját, hogy biztos nem fogom megbánni, mert itt a körútig sem kell kimenni, még patkolókovácsot is találok a körön belül.
Akkor nem értettem, miről beszél, egyébként is hagyjon engem békén a patkolókovácsával, nem vagyok lótenyésztő.
Aztán rádöbbentem, mire célzott: Újlipócia egy olyan sziget, ahol az ember a lakásán kívül is otthon érzi magát. Nagyon meggondolja, hogy elmenjen-e akár a körútig is, mert normális esetben nem szükséges. Minden és mindenki megtalálható. 

Mindenki ismer mindenkit – még ha persze nem is. Találkozhatunk a társadalom „aprajával és nagyjával” – nem hiába mondták régen, hogy Újlipót a házmesterek és a miniszterek lakóhelye.

Minden sarkon van egy közért, egy kocsma, egy vendéglő, egy kávézó. Egy délelőtti melange-ra, be lehet ugrani, például a Hegedűs Gyula utcába, a Grissinibe. (Hegedűs Gyula utca 23.) Fiatalok, helyesek, kedvesek, elképesztően finom kávét kínálnak, a latte machiátónak nincs párja a környéken. Kínálják magukat az olasz sonkák, szalámik, sajtok, szárított paradicsomszeletek, olaj- és kapribogyók, halak. Ha kedvünk és pénztárcánk engedi, haza is vihetünk az olasz finomságokból: a fali polcokon tészták, csokik, kuglófok, lekvárok tömkelegében gyönyörködhetünk a süppedő puffokon üldögélve. 

Ha igazán elegáns helyre vágynánk, akkor inkább a Carmellát válasszuk a Katona József utcában. (Katona József utca 24.) Finom és visszafogott. A kristály falikarok és az egyenes támlájú modern bőrszékek nem hivalkodnak, inkább megnyugtatnak. Gabi a hely szíve-lelke. Nyitott, közvetlen, érdeklődő, nem tolakodó, de ha úgy érzi, hogy szükségünk lenne rá, leül mellénk pár percre „csak úgy” beszélgetni. Pillanatok alatt kirakja nekünk a számmisztikánkat, és biztos emlékszik még az egy hónappal ezelőtti sztorinkra, amire nem is rest rákérdezni. És elegáns visszafogottság ide vagy oda, szívesen tárolja a cigarettánkat, míg a Szigetre megyünk futni.

A Carmella után kötelező betérni a szomszédos Keserédesbe, (Katona József utca 22.) ami a környék legjobb csokis boltja.
Kézzel készített bonbonok, tábláscsokoládék, drazsék ingerlik az igazi ínyencségre vágyókat. A törkölypálinkával készült fehércsokis grappás trüffel, a csipkebogyókrémmel ízesített krémdesszert, a narancsos hegedű, a pörkölt mandulával dúsított mandulás nugát, a rumos marcipános aszalt datolya, a jamaicai rummal ízesített diómarcipánnal töltött csokis bonbon édességgyűrűjéből nehezen szabadulunk.

Ha a cool hűvös visszafogottság nyugtatná meg szorongó kedélyünket, akkor semmi esetre se hagyjuk ki a Signót (Budapest, XIII. Pozsonyi út 4.)
Részben itt forgatta Török Ferenc az Overnight című filmjét – brókerek, managerek, bankárok, felső vezetők válogatnak a Signo végeláthatatlan hosszú üvegpolcának igazán bőséges piakínálatából. 

Ha a Signóból elegünk lenne, átcaplathatunk a szemközti – nemrég nyitott - Mocco-ba, (Budapest, XIII. Pozsonyi út 3.) ami évtizedekig Szamovár néven üzemelt. Hatalmas alapterület, nagy terasz, kicsit bolondos pincérek.
Minimál design, de nem minimál design stílusban. Hajlított, barna kávéházi tonett székek, fehér falak. Kis befektetés, elképesztő drágaság. Kicsit másnapos, de azért ehető kaja, még egyszer nem szívesen rendelnék.
De kétségtelen, ha csak egy pár órát is üldögélünk a teraszán, boldog-boldogtalannal találkozhatunk.

Mellette bújik el szinte észrevétlen a Piccolo Söröző (Budapest, XIII. kerület, Pozsonyi út 3.) híres törzsközönségével. Ide jár a környék kreatív munkásai, írók, képzőművészek, fordítók, tévések mindennapos helye, de bebuszozik ide nap, mint nap Békásról Dani a tetőfedő, és Sanyi az asztalos is, csak hogy pár szót váltsanak Bächer Iván, Gerlóczy Márton, vagy épp Benedek István írókkal. Azt hiszem, egyedülálló jelenség egész Budapesten, hogy ha kedvük úgy diktálja, ide hozzák a járda szélre a grillrácsot, a bográcsot, és itt sütögetik a kecskét, főzik a halászlét, Budapest kellős közepén, egy kőhajításnyira a Jászaitól. 

Ha lejjebb bandukolunk a Pozsonyi út árnyas fái alatt az Ipoly (Budapest, XIII. kerület, Pozsonyi út 28.) teraszába botlunk, amit csak nemrégiben kereszteltek át Amelie-nek. Nem tudni miért, a pult mellett lévő nagy Amelie plakáton kívül semmi nem indokolta. A hely szelleméhez méltón, lehet kapni pozsonyi kiflit, mákosat is, diósat is, szerintem egy kicsit száraz, fojtós étel ez, de sokan szeretik. Semmiképp ne felejtsünk el hörpinteni hozzá egy kis pannonhalmi meggylikőrt. Állítólag ezer éves receptet használnak az apátok ott Pannonhalmán az édes nedű előállításához. Ha sehol máshol, az Amelie-ben biztos kapunk. 

Aztán ha már átkávéztuk a délelőttöt, és jól megéheztünk a meggylikőrre, eszünkbe ne jusson kihagyni a kis sarki éttermet a Pozsonyi úton – amit csak Kispozsonyinak (Budapest, XIII. Radnóti u. 38.) becéz az újlipóti nép.
Feltétlenül magyarosat együnk. Kiváló a Jókai bablevesük, a hagymás rostélyosuk, a sztrapacskájuk, a szalontüdőjük, a pacaljuk. És nem sajnálják: még ha felezünk, akkor sem tudunk megmozdulni a végén.
De ott van nem messze a Kisbécsi is, azaz a Bécsiszelet Vendéglő,
(Budapest XIII. Pozsonyi út 14.) ahol a tányérról lelógó rántott borjú-, sertés-, csirkeszeletek próbálják kiszorítani a rántott pontyot, lejjebb pedig a Kiskakukk Étterem (Budapest, XII. Pozsonyi út 12.) monarchia hangulatába süppedhetünk. Egy vendéglő, amelyben könyvespolc is található.

És ha már elfáradtunk a sétálásba, legjobb, ha az Odeonban kiveszünk egy jó kis DVD-t, például a Kávé és cigarettát, és otthon bevackoljuk magunkat a tévé elé, de sétálhatunk egy jót a Szent István parkban, vagy a Margitszigeten, vagy felfrissülhetünk a Cézár Ház medencéjében egy aqua-tornán, vagy húzódjunk be egy antikváriumba.


FOLYT. KÖV.