Csehországban az első Autómentes Világnap 1991. szeptember 15-én volt, a hollandiai székhelyű EYFA európai ifjúsági szervezet felhívásának köszönhetően. Az akcióhoz rögtön csatlakozott Prága és Brno, öt környezetvédelmi szervezet támogatásával. Aztán egy év szünet, és 1994-ben ugyancsak elmaradt az akciósorozat.
Kellemetlen, de ha nem írom meg, előbb-utóbb lelkifúróm lenne. A helyzet az, hogy szeptember 22-én kisétáltam a krumlovi buszpályaudvarra, irány Prága, hogy hát milyen is ott az autómentes világnap. De nem volt hely a buszon. Megvártam a következőt (mínusz egy fok reggel, szép kis ősz…), azon sem. Na most vagy hagyom az egészet, vagy… Vagy hazasietek, lekaparom a jeget a kocsi ablakáról és irány a cseh főváros. Szép kis slamasztika. A két város közötti 170 km-es távolságot csaknem minden alkalommal busszal teszem meg, kellemesebb, kényelmesebb, olcsóbb. Ma, az Autómentes Világnapon sikerült gépkocsival elindulnom. Mea culpa.Csehországban az első Autómentes Világnap 1991. szeptember 15-én volt, a hollandiai székhelyű EYFA európai ifjúsági szervezet felhívásának köszönhetően. Az akcióhoz rögtön csatlakozott Prága és Brno, öt környezetvédelmi szervezet támogatásával. Aztán egy év szünet, és 1994-ben ugyancsak elmaradt az akciósorozat.
A „gyenge kezdést” követően a csehországi programokat a Föld Gyermekei (Dìti Zemì) nevű szervezet koordinálja 1995 óta, és évről-évre valóban egyre nagyobb számban csatlakoznak az akciókhoz országszerte. 2006-ban már az ország 62 városában rendezték meg különféle programok kíséretében, így a szervezők nem kis büszkeséggel hangoztatják, hogy Európa-szerte élen járnak mind a résztvevők, mind pedig a programok számában. Ráadásul mintegy hét évvel megelőzték az európai városok többségét is, ami valóban meglepő lehet sokak számára. Ugyanakkor azt tartják, hogy a politikusok még mindig nem érdeklődnek eléggé az ügy iránt, ami a civil érdeklődés ellenére hátráltatja a felzárkózást a „legjobbakhoz”. Idén Amszterdam volt az egyik példakép, ahol vasárnap csaknem az egész várost lezárták az autósok elől, és a terület igazi gyalogos- és kerékpáros paradicsommá vált, számos programmal színezve az önmagában is élvezetes csendet lés nyugalmat és tisztaságot.
Az idén szeptember 22-én, hétfőn „tetőzött” az Európai Mobilitás hete, mégpedig a 8. Európai Autómentes Nap jegyében. Az idei mottó „Az utca az embereké”. Az európai rendezvényhez csatlakozni kívánó városok és falvak ez alkalommal egy Charta aláírásával vállalták, hogy a település egy részét ezekben a napokban lezárják az autósforgalom elől. Amíg az idei rendezvényeken Budapest-szerte a kerékpárosok a főszereplők (Critical mass-felvonulás), addig Prágában inkább a gyalogosokon van a hangsúly. Az ország 89 városában tartanak rendezvényeket, és ezek mintegy egyharmadában ingyenes a tömegközlekedés, ugyanúgy, mint a Cseh Vasutaknál és néhány busztársaságnál.
Szóval lelkesítő az egész, Prágát járva az ember arra gondol, a polgárokat errefelé jobban érdekli a civil szféra, itt fontosabbak a környezetvédelmi kérdések, a politikamentes Charták, mint kis hazánkban. Ugyanakkor nincs okom a túlzott lelkesedésre sem, amint a szervezőknek sincs: csalódni fog most az, aki valami olyasmire várt, hogy „bezzeg Prágában!”, meg hogy „Micsoda különbség!”. Pontosabban: az akciók, programok, a látványosság valóban európai színvonalúak, a szervezés kiváló, ugyanakkor arról, hogy lényegesen kevesebben ültek volna autóba, legfeljebb majd az utólagos statisztikák fognak elárulni valamit. A városba vezető körgyűrűkön ugyanaz a dugó (igen, nekem köszönhetően is), mint egyéb napokon, araszolás, álldogálás, legfeljebb valahogy türelmesebbnek és békésebbnek tűnik, mint máskor. De ez csak egy érzés. Persze az is lehet, hogy én, a taxisblokád utcaképéhez szokott magyar valami mást vártam, bicajokat és villamosokat mindenütt. De hát nincsenek csodák, ugyanúgy mindenütt Skodák, mint az egyszerű, autós hétköznapokon.
A Föld Gyermekei azonban így is inkább a pozitívumokat látják és hangoztatják, amint egy szóvivőjük elmondta, egyelőre megelégszenek azzal, hogy legalább évente egyszer elültessék az emberek tudatában, hogy vannak alternatívák, lehet egészségesebben élni a nagyvárosokban is, és hogy érdemes ezeket a lehetőségeket felmutatni, elgondolkozni rajtuk, nem csupán szeptember 22-én. A prágai „BKV” ezen a napon ingyenes, és számos kísérőprogramot finanszíroznak a civil és állami szervezetekkel karöltve. És főképpen: a több tucat ökológiai szervezet és civil kezdeményezés ebben az időszakban erősebben hallathatja hangját a médiában, és remélik, hogy az állami szervezetek is megfogadják javaslataikat, tanácsaikat.
És ezek a napok természetesen az elrettentő statisztikákról is szólnak: Csehországban 2007-ben minden harmadik percben történt egy baleset a közutakon, minden 22. percben megsérült valaki, és minden kilencedik óra „hozott” egy halálos áldozatot is. A legtöbb baleset itt is, mint Európa legtöbb országában, a pénteki napokon történik. Ráadásul a csehországi halálos balesetek évente mintegy 500 áldozattal többet követelnek, mint a nyugat-európai országokban.
Így aztán Prágának is van még mit behoznia a közlekedési morál és gyakorlat területén, Budapesttel együtt. A várost járva kétségtelen, hogy az emberekben megvan a jószándék és kíváncsian hallgatják a nagyobb tereken felállított sátrak előadóit, a pocsék időjárás ellenére is. Akikkel én beszéltem, többnyire optimisták voltak: szerintük 2015-ig Prága is csatlakozik Európa legtisztább városaihoz, és addigra a szabályozásoknak köszönhetően mindenki megérti és elfogadja majd a ma még csak itt-ott hallott érveket az autóközlekedés ellen, a kerékpárutak mellett. De hogy mikor lesz itt London, amely sokak szerint követendő példa a belvárosi forgalom korlátozásában elért eredmények miatt, azt még a Föld Gyermekei is csak találgatják.
Így hát nincs más hátra, mint tovább folytatni a küzdelmet, példát mutatva másnak, egymásnak. És hinni, bízni abban, hogy idővel a politikusok is rájönnek, mennyivel fontosabb kérdések ezek, mint saját kis perpatvaraik. És hogy az lesz majd igazán népszerű a politika színpadán is, aki ilyen ügyekben tesz a legtöbbet. És persze felférni a buszra, hogy az ember ne érezze úgy: a tiszta levegőről prédikál, s közben benzingőzzel itatja a többieket és önmagát…