Csaplár Vilmos a Pénzt, de sokat, a Kurva vagyok, az Igazságos Kádár János és még számtalan sikerkönyv szerzője, a Kutya éji dala és a Nárcisz és Psyché című Bódy Gábor-filmek forgatókönyvírója, ahogy kell, új regényen dolgozik. Ahogy kell ilyenkor, faggatni kezdtük.
A Kutya éji dalának nem volt előre megírt forgatókönyve, ott az irodalmi alapművet írtam. Az első két könyvemben (Lovagkor, Két nap, amikor összevesztünk, vagyis a történetírás nehézségei) ifjúkorom társaságainak hősei és helyszínei (budapesti klubok, Balaton, Lengyelország) szerepelnek, ők az 1968-as "nemzedék" tagjai (farmernadrág, kockás ing, hosszú haj), az ábrázolás, a történet, a nyelvezet is ennek megfelelő, talán "pop-kulturális", bár egész pontosan nem tudom, mit értsek ezen.
Szerkesztője voltál az Új Tükör című kulturális hetilapnak. Mennyire volt önálló a szerkesztés, és mennyire érvényesült az Aczél-féle kézi vezérlés? Volt, hogy olyan anyagokat kellett beszerkeszteni, amelyekkel mélyen nem értettél egyet?
Olyan volt, hogy "befutott" író regényét teljesen átírtam, csak ezzel a föltétellel engedtem folytatásokban megjelenni. Inkább az számított tipikusnak, hogy valamit, amit kértem a szerzőtől, mégse közöltek a lapban. Én az irodalmi rovat vezető-helyettesi pozicióját töltöttem be, a főnököm egy ideig egy Szász Imre nevű író volt, annak a főnöke pedig Benjámin László költő. Mindkettejük szerkesztői gyávaságáról hosszan tudnék beszélni, csak nem érdemes. Két példát - korrajzként - azért mondok. 1. Hajnóczy Pétertől kértem és kaptam egy írást, amit elfogadtak, de közben lezajlott egy tiltott tüntetés a Hősök terén John Lennon halála alkalmából, és az előbb említett urak kitalálták, hogy Hajnóczynak a már korábban megírt novellája erről szól. Szász azt akarta, hogy hívjam föl Pétert, és kérjem meg, hogy ő vonja vissza a közlési szándékát. Kiröhögtem a "főnökömet", azt indítványoztam, hogy telefonáljon ő. Megtette. Kérdeztem, hogy ment. Semmi különös, mondta, a szerző beleegyezett. Két hét múlva földúltan jött Szász, hogy mit képzel ez a Hajnóczy, éjszaka kettőkor fölhívja, és "minden ok nélkül" káromkodva szidalmazza. Imre, mondtam, ennek volt előzménye, az írók lassúak. 2. Csoóri Sándor egyszer eljuttatott hozzám egy novellát. Egy Duray Miklós nevű fiatalember írta, akit a Charta'77 polgárjogi mozgalommal való kapcsolata miatt letartóztattak, és az államrend fölforgatásának vádjával eljárás indult ellene. Jó lett volna, ha nálunk megjelenik egy novellája, és nyugatra az a hír megy ki, hogy egy magyar írót akarnak elítélni. Nem szóltam Benjáminéknak semmit, a figyelmetlenségükben jobban bíztam, mint a szolidaritásukban. Elfogadták, majd a csaknem kész lapból hirtelen kiszedték. Jött Benjámin, a valamikor "forradalmár" költő, és irtózatosan leszidott, hogy milyen jogon merészeltem majdnem rászedni őket. Na, gondoltam, egy béemes a nyomdában mégiscsak kiszúrta, hogy ki az a Duray. Egyszer egyébként Kulin Ferenc által (ő a Mozgó Világ főszerkesztője volt akkor) azt üzente Aczél, hogy szívesen beszélne velem. Én visszaüzentem, hogy ha vele találkoznék, semmi nem jutna az eszembe. A válaszomat megkapta, talán ezért nem kerülhettem át a Mozgó Világhoz szerkesztőnek. Mivel szükségem volt állásra, még egy darabig kibírtam az Új Tükört. Végül egy Mészöly Miklós-írással kapcsolatos "balhé" miatt fölálltam.
Egy irodalmi anekdota szerint a te barátnőd lába volt iszonyú nagy méretben látható a Kálvin tér egyik nagy tűzfalán. Honnan jött ez a lokális irodalmi legenda, melyet még a Momi lába című köteted 1993-as megjelenése előtt is hallani lehetett?
Szépen festhetett. Akkoriban a Kálvin-téren szinte csak tűzfalak voltak. A kezdődő új korszak egyelőre egy lábat tudott hozzátenni az évtizedeken át tartó szocializmus architektúrájához, a tér második világháborús "építészeti" fejleményeihez. Ha ugyan igaz az anekdota. Én nem láttam azt a nagy lábat. Annyi tény, hogy az illető hölgy sziluettje volt sokáig a Corso cipőnagykereskedelmi cég logója.
Nem egy esetben provokatív vagy éppen mondat értékű címeket adsz könyveidnek. (Kurva vagyok, Zsidó vagyok Magyarországon, Magyarország, te dög) Az, hogy a rendszerváltás után konfrontálódtál, úgymond „természetes”, de mennyire tartottak provokátornak 1989 előtt? Hogyan élted meg a konfrontációkat?
Ha jól értem, az a kérdés, hogy mennyire voltam bátor 1989 előtt. Jó pár könyvem megjelent, végül is megjelent. Viszont el lehet olvasni őket, bár tiszta irodalom esetében nehéz az ilyen "bátorság-próba", pláne utólag. Más fekvésben mondok két példát. 1976-ban írtam egy riportot egy libatömő-telepről. A kitalálója egy Kárpátaljáról betepült magyar agrármérnök volt, az alkalmazottak tanulmányaikat szüneteltető budapesti egyetemisták. Nézték a tévét, rágták a rágógumit, tömték a libákat. És akkori mércével komoly pénzt kerestek. Legnagyobb meglepetésemre a riportomra az összes országos napilapban vezércikkben vagy belső vezércikkben reagáltak. Hogy mertem dicsőíteni a kispolgári haszonszerzés ilyen nyilvánvalóan elítélendő módját, ezt taglalták. 1986-ban befejeztem a Pénzt, de sokat! című könyvemet, melyet elfogadott, de csak egy és negyed év múlva jelentetett meg az akkori Magvető Könyvkiadó. A tényregény főhőse egy pincérből lett milliomos, akinek (miközben hivatalosan csak kettő lehetett mindenkinek) tizenegy üzlete volt. A korrupció legkülönfélébb esetei részletesen olvashatóak voltak a könyvben, akárcsak a vendéglátóipar tömérdek csalása, ez utóbbi miatt a kilencvenes években ajánlott "tankönyv" lett a vendéglátóipari főiskolán. Megírtam a szocializmus szürke hamuja alatt izzó parazsat. Hát volt nagy hangzavar ekkor is. Főleg arról folyt a szó, hogy lehet-e egy ilyen, a pénz imádatától megrészegült hős szimpatikus. (1991-ben film készült belőle.)
Amikor úgy döntöttél, hogy Az isten címet adod az egyik könyvednek, akkor tudtad, hogy Csaplár Vilmos az isten szókép szerepel majd a coveren. Mit szóltak ehhez a pályatársak, ismerősök?
Csaplár
Az isten
Így néz ki. A borítóterv miatt a keresztnevem nem fért el. Mivel az esszé nem rólam, hanem az istenképemről szól, nem találtam benne kivetni valót. A következő könyvemnek az lett a címe, hogy Én. Peer Krisztián költő azt kérdezte tőlem, hogy a legközelebbi könyvemnek ugye az lesz a címe, hogy Vagyok.
Szebenivel közösen készítettetek egy könyvet a köröshegyi völgyhídról. Mi alapján döntöd el egy-egy alkalmi munkáról, hogy elvállalod-e? Mi volt (ha volt) a legfurcsább alkalomra készült írásod?
Tétováztam egy darabig. Próbáltam találkoztatni a feladatot a bennem lévő érdeklődéssel. Az eszközteremtő emberről írtam a képek mellé egy esszé-riportot, a Hídregény címet is ezért javasoltam. Közben is és még most is foglalkoztatnak az ott megfogalmazottak. Sok forgatókönyvet is szültem megrendelésre. A honoráriumon kívül két hasznom volt belőlük: megtanultam forgatókönyvet írni és belebújtam rengeteg hős bőrébe, aminek íróként is hasznát látom. A "legfurcsább alkalomra készült" írásom a Nagy Atilla Kristóf, igen fiatalon meghalt íróbarátom temetésén elmondott beszédem volt.
Nekem nincs "Kádár-képem". Soha nem akartam és nem is írtam a Kádár Jánosról könyvet, csak a névrokonáról, egy történetesen szintén "első titkárról". Ővele viszont sokszor találkoztam, főleg a regény írása közben. Be is ültem az autójába.
Voltak könyveid melyek nagyon nagy példányban fogytak, és voltak, melyek ezekhez képest kimondottan alacsonyban. Mivel lehet ezt magyarázni? Hogy élted meg ezt a hullámzást?
Azzal, hogy az olvasót nem lehet becsapni. Jól tudja, melyik könyv érdekli, melyik nem. Hiába ugyanaz a szerző. Csak a pénztárcám éli meg ezt "hullámzásként", én folyamatnak érzékelem.
Jórészt inkább a nálad egy korosztállyal fiatalabb írók között lehet látni. Hogy alakult ez ki? Vagy rosszul látom?
Biztos nem látod rosszul, mert minden nézőpont érvényes. Felőlem ez úgy néz ki, hogy az írók esetében is emberekkel barátkozom. Attól, hogy valakinek szeretem a munkáit, még nem biztos, hogy barátok leszünk. Valaha volt, de már nincs nemzedéki tudatom. Jó ideje azt gondolom, hogy nemzedékek az állattanban léteznek.
A Kádár-könyv óta eltelt néhány év. Min dolgozol most? A Kádár-könyv sikere kapcsán nem vetődött fel, hogy a többi Csaplár-könyvet is meg kellene újra jelentetni?
Kicsit zavaros a kronológia, mivel évekkel az első és a második kiadás (2001) után a Kalligram Kiadó jóvoltából 2005-ben újra előtört az Igazságos Kádár János, méghozzá egy tizenhárom részes rádiójáték és egy hangoskönyv társaságában. De közben (2003-ban) megjelent a Vadregény című művem, melyből sajnos egy nem túl jól sikerült film (Vadászat angolokra) készült. Egyébként most "várunk" az új regényemre, amelyen még kábé egy évig dolgozom, és lehetséges, hogy a "hullámok" újfent magasra csapnak.
